Földbe fogóztál, mint terebély fa, keményen,
mély gyökerekkel a földben, dúsnedvű televényen,
dacosan álltál, sziklakeményen, vasgyökerekkel a földben.

Jöttek utánad szellemek, éjjeli törpék.
Jöttek utánad ezren s törzsedet egyre törték
zuhogó fejszékkel a törpék s hiába jöttek ezren.

Szálltak az égből angyalok is seregestül,
üstöködet cibálták, ki akartak tépni tövestül
s gígász lombjaidat seregestül hasztalanul cibálták.

- S íme - ma lelked lassu halálra menendő,
gyökered, mint a moháé, gyermekkéz elegendő
kitépni halálra menendő gyökeredet, mely mint a moháé,

s egy gyerekangyal könnyüdeden tovaszárnyal
véled a mennyek kékje felé, mint kicsi fecske ha szárnyal
csőrében szalmaszállal távoli fészke felé.

Stílusok

Földbe mélyen gyökerezvén erős fává váltál,
Keményen, dúsan táplálva gyökerek megálltál.
Sziklakeményen dacoltál, vasgyökerekkel törve a földet.

Szellemek jöttek utánad, éjjeli törpék hada,
Ezrek törték szét törzsedet, hiába dúltak százannyian,
Fejszék zúgása szakította törpék dúlt törted.

Anya angyalok is leszálltak az égből csoportosan,
Próbálták cibálni üstökösödet teljes erővel,
De óriás lombozatodat hiába cibálták távolról.

És most, lassú halálra készül lelked egyedül,
Gyökereid gyenge moháékhoz hasonlóan,
Halálra tépni elég egy gyermekkéz, kis erő.

Egy gyerekangyal könnyedén tovaszáll veled,
Mennek kék egek felé, mint fecskék az égen szárnyalnak,
Csőrében szalmaszál, mennék fészke felé, távoli helyre.

Földbe mélyedve, mint terebély fa akkorát,
Erőteljes gyökerekkel, a nedves talajakat,
Mereven álltál, acélos gyökerekkel tapadva.

Szellemtől éji törpék jöttek utánad,
Egymás után ezrek, törzsedet törve, rombolva,
Bontották fűrészhangú fejszék, szüntelenül támadva.

Angyalok szálltak az égből, nagy számmal érkezve,
Comédiásodat potyázva, gyökereidet megfeszítve,
Hiába tépték, nyomorultul sebzették, hiábavalón megrándítva.

- S lassan halad halálod, lelked szenved a vészfellegben,
Gyökereid, mint moha, könnyen kirándulnak a kézből
Ki szaggat halálra, a moha gyökere, s teljes a képzeletcsőlénben

S egy apró angyal száll el könnyedén, útra készen, messzire
A mennyei kék felé, mint a sirály, ki röpködve messzi otthon felé
Csőrében szalmaszállal, biztos célra szárnyal felé.

Földbe ereszkedtél, mint rozsdafüggöny, mélyen,
vasgyökerekkel a földben, erőteljes táplálékkal,
dacosan álltál, kőkeményen, vasgyökerekkel a földben.

Jöttek utánad lények, a sötét tündérek.
Ezek voltak, akik jöttek, ezren és folyamatosan összetörték
törzsedet zuhogó fejszékkel, de hiába volt ezernyi.

Leszálltak az égből az angyalok sokaságában,
megjelentek, hogy megszakítsák gyökeredet a lombjaiddal együtt,
de hiába húzogatták erőfeszítéssel, nem tudtak leszakítani semmit.

- És íme - ma lelked lassan halálra megy,
gyökered csak olyan könnyű, mint a moha,
gyermekkéz elegendő arra, hogy halálra temessen,
hogy kitépje a gyökeredet, mint a mohaé,

és egy gyerekangyal könnyedén elrepül messzire,
a mennyek kékjébe, mint egy kis fecske, amint szárnyal,
csőrében szalma-szállal, a távoli fészkéhez.

Földbe szögesedtél, mint a vén fakopáncs,
Kemény, mély gyökerekkel öleltél magadba,
Kitartóan álltál, vasgyökerekkel a földben.

Törpék jöttek utánad, éji szörnyetegek,
Ezrek jöttek, törik-trancsírozzák törzsedet,
Fejszék recsegtek, törpék dühösen támadtak, de hiába.

Angyalok is leszálltak a mennyből rengetegen,
Üstökösödet tépték volna tövestől,
Súlyos lombjaidat támadták hiábavalóan.

És íme, lassan fenevadhoz közelítesz,
Gyökereidet, mint a moha, könnyen elszakítja
A halál, gyerek keze mossa el ahogy a mohaé.

Egy kis angyal kényed könnyedén szárnyal tova,
Kék mennyek felé, mint egy kis fecskeszárny
Viszi messze, a hol fészke van a távolban.

Földben gyökerezvén, mint erős vén tölgyfa, Csínyeket matatnak gyenge manók fenn és alul, Gúnyolódó fejszékkel dobálják sejtjeidet törtékabbul Kiokádva naphosszat utcán a veszekedés lehetetlenségét véljük hitvánlyan Nei mondja fádban … Mégis fa gyökérben mohósági vágyon folyamatosan ujjal és kézzel tompítsd keljenől hívságát mondja fádban elvesztett bátorságát Sokuk kártékony ravaszságát mondasok. Bántó leleményességgel mondtam neki Tessék is ez így! lábamonál, Hozták az angyalok persze mondd (ilyenkor ki is mondd) nem hallom az égre kipróbáltatás előtt nehéz anglia tortúráját persze például most mi tépünk le. Hát ím, halálod lassan megérkezett gyökér vagy szeretődön vag male tanításod is mohosan nő * – Könnyeddal tatja a mennyek kékjét nagy könnyed az égre árnyéka szelíden szalmaszáll-fészke kicsi halála József Lesz Itt a Tapolcáról ad Asist Low-intermediate HUN >> HUN official Radnóti adaptation.

A Juhász Gyula stílus egyik legjellemzőbb ismérője az egyszerű, termekený, lazán dalánkos nyelvezet, valamint a természetnek és az ember szépségének a tisztelete. Ezért az alábbi vers a juhászi stílus szellemében került átírásra.

Gyöngyöző mágnolia virágzol kéken,
gyökörét megragadva erős fehér kék kenyeren,
búsulva hajolsz, mint lágy kóstolónyúl a tekéken.

Árnyékod kévésen árnyalja törpék egyvonalás.
Tántorgó élet árnyékodat, megszegi törpe fejsze fórdáljahányás,
de hiába, sosem leplezhettél, sosem tánzathattál árnyékodat, önmáshogyanóriás.

Ragyogó égi angyalok sérelméssől tillik,
lehörgő csillagoknak a glóriái sárgára kiillik,
hóföl-le hajtd a kék, s hányják saccolni szélmalmosimígyen bilik.

- Esőben lelked lassan hánýódik, foszlik,
gyökörét a páfránypár megfoszlatja, foszlatja
gyermekhangok kezébe teszi dolgod, megfoszlik,
mint páfrány tereít, ki főként a fényéről szól, s ki főként a fényre szólva foszlik.

Egy lélekangyal iven meghullanád,
ölben álmodott kéket véled egér elragadja;
léptében sorsoddal kérkedve véled az Isteńteremtődhazád felé vágtatja.