Nézel hajló tölgyfa-ágat,
gyomokat, miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész,
széles paddal vár a kert-rész
sűrüje, hogy tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak
mélyén futó vizek zúgnak,
csupa sötét, furcsa, hült nesz,
bús suhogás, mi körülvesz.
Ebben a nagy félig-csendben
asszonyszemek cseppje cseppen,
csak a lélek füle hallja:
nyirkos lesz a lombok alja.
Sok imbolygó, halk kisértet
lábujjhegyen jön el érted
s pillantván a barna fákra,
gondolsz régi balladákra.
Nappal-éjjel így terül szét
fölötted az egyedüllét,
lassan tompa, fullatag, nagy
csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.
Elemzések
A vers Dsida Jenő "Pasztell" című költeménye, amelyet irodalomtudományi szempontból is lehet elemezni. A versben megjelennek képek, hangulatok és asszociációk, amelyek jellemzőek a lírai költészet számára.
Az első sor a tölgyfa-ágat és a kivágott gyomokat mutatja be, amelyeket a "mord paranccsal zordon kertész" vágott le. Ez a kép az emberi beavatkozás és természet közötti konfliktusra utal, ami egy gyakori motívum az irodalomban.
A második sorban a "széles paddal" várakozó kert-rész jelenik meg. Ez a kép egy üres helyet mutat, ahol valamit el kell tűntetni vagy el kell vetni. Ez a metafora lehetőséget ad a képzeletnek és az elrejtésre utal.
A következő sorok a délután fényével és annak hatásával vannak kapcsolatban. A "enyhe, szőke/fény esik a háztetőkre", ami egy romantikus, megnyugtató képet fest. Ugyanakkor a "szürkepettyes, gyöngyszín, halvány/galamb búg az eresz alján" ellentétes hangulatot sugall, ami a versekben gyakran felbukkanó kontrasztot képviseli.
Az alkonyat közeledtével a versember a "sásos zugnak/mélyén futó vizek zúgnak" hangjait hallja. Ez a szakasz a természeti elemekkel való kapcsolódást és a csend megtörését mutatja be.
A vers további részében a néma csend, az egyedüllét és a belső elmélkedés hangulata jelenik meg. Az "asszonyszemek cseppje cseppen" szimbolikusan a könnyeket jelenti, ami a versekben gyakran a bánat vagy a fájdalom kifejezése. A "lábujjhegyen jön el érted/s pillantván a barna fákra/gondolsz régi balladákra" a nosztalgikus érzéseket és a múltba való visszatekintést jelzi.
Az utolsó részben a néma csend és a rejtett titkok motívuma jelenik meg. A "nem akar a könny fakadni/sem a szó könnyen szakadni" azt mutatja, hogy a költő nem tudja könnyen kifejezni érzelmeit vagy beszélni a titkos gondolatairól. A "mélyre-rejtés" és a "néma sejtés" azt sugallja, hogy sok mindent elrejt a külvilág elől és csak önmagával kapcsolódik.
Összességében a versben megjelennek a lírai költészet jellemző motívumai, mint például az emberi természet kapcsolata a természettel, a kontrasztok kifejezése és a belső érzelmek megfogalmazása. Ez a vers Dsida Jenő lírájának egy tipikus példája, de az elemzés során ismereteinket tudományos irodalomról is felhasználhatjuk a témák és motívumok elemzésében.
A vers teológiai szempontból értelmezve többféle aspektusban is érdekes lehet.
Bibliai szempontból a vers első része, amely a kertész és a kert kapcsolatát írja le, egyfajta teremtési hasonlattal érthető meg. A bibliai teremtéstörténetben Isten is egyfajta kertésszént jelenik meg, aki megteremti és gondozza a világot. A kertész mord paranccsal vágja ki a gyomokat, amely az isteni teremtőgondozás történetével is összefüggésbe hozható. Az emberiség a bűnbeeséssel elvesztette az Egyedüli Kertet (Édenkert) és a teremtett világban azóta is küszködnie kell a káosz és a természet által felkínált kihívások között. Ezzel a vers is a bűnbeesést és a teremtőgondozás elvesztését tükrözi.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő utalások segíthetnek a történetek értelmezésében. A versben említett Szókratész a filozófusok közé tartozik, aki bölcsességéről és életéről szóló gondolatokkal vált ismertté. Az ő megjelenése felidézheti az ókori gondolkodást, a filozófiai elmélkedést és az emberi értelem fontosságát. Ez kontrasztban állhat a kertész reprezentált gonddal és a természetben megjelenő összetettséggel.
A patrisztika szempontjából a vers utalhat a lélek mélységeire és az isteni gondviselésre. Az asszonyszemek cseppje, amely csak a lélek füle hallja, arra a belső dimenzióra utalhat, amely az emberben residencezik, és amelyet csak egyedüllétben és néma csendben lehet meghallani. Ezek az utalások a patrisztikus gondolkodásban megtalálható kontemplatív elmélkedésre hívják fel a figyelmet, ahol az ember képes kapcsolatba kerülni az Istennel és megélni az ő jelenlétét.
A skolasztika szempontjából a versben megjelenő rejtés és csend a teológiai spekuláció köréből ismerős lehet. A skolasztika a középkori filozófiai és teológiai irányzat volt, amelyben a racionális elemek, a spekuláció és a logika fontos szerepet játszottak. A vers a hallgatagsággal, a könnyek elfojtásával és a mélyebb, rejtettebb rétegeknek való hódolással kapcsolható a skolasztikus gondolkodáshoz, ahol az igazság felfedezése a mélységbe hatoláson és elméleti elmélkedésen keresztül történik.
Ezenfelül más szempontból is lehet értelmezni a verset, például a lírai személy belső élményeinek és érzéseinek a bemutatásaként. A versben megjelenő természeti képek és hangulatok jelképesen fejezik ki a lírai én magányát, a teremtett világgal való kapcsolatait és a belső feszültségeket.
Végső soron a vers teológiai szempontból többféle irányban és kontextusban is értelmezhető, amelyek részletesebb elemzést és összefüggések feltárását igénylik a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika részletes vizsgálatán keresztül.
A vers az alábbi természeti elemeket mutatja be: tölgyfa-ág, gyomok, kert, pad, háztetők, galamb, sásos zug, futó vizek, barna fák. Ezekhez a természeti elemekhez kapcsolódva számos természettudományos felfedezés és ismeret is felidéződhet.
Például a tölgyfa-ág megfigyelése során felmerülhet az anatómiai és morfológiai ismeretek alkalmazása a növények szerkezetének és növekedésének megértésében. Az ág hajlása, formája, vastagsága mind a fa részét képező sejtek mikrosztruktúrájával, anyagcseréjével és külső tényezők hatására bekövetkező változásaival hozható összefüggésbe.
A gyomok kivágatása és a kertész munkája során felmerülhetnek a növények közötti versengés, túlélési mechanizmusok, ökológiai egyensúly és biodiverzitás témái. A mai természettudomány képes például elemzéseket végezni az ökoszisztémák működéséről, az ökológiai interakciókról, a növények fotoszintéziséről stb.
A háztetőkre eső szőke fény elemzése kapcsolódhat az optikai folyamatokhoz és az égi jelenségek, például a napfény által kiváltott fotonok, a légköri szóródás, a hullámhosszak stb. vizsgálatához.
A galamb megfigyelése a madarak biológiájára irányíthatja a figyelmet. Például a madarak repülése, táplálkozása, szaporodása, migrációja, élettartama és fajszerveződése mind olyan témák, amelyek a mai ornitológia és madártani kutatásokban vizsgálat alatt állnak.
A sásos zugban és a futó vizekben zajló folyamatok a hidrodinamika, a vízcseppkutatás és egyéb hidrológiai témák irányába terelik az érdeklődést. Ezek a kutatások segítenek megérteni a vízmozgás jelenségeit, például a víz halmazállapot-változásait, a vízfelületek mozgását, a víznyomásokat stb.
A barna fák megfigyelése során a növények anyagcseréje, fotoszintézise és légzése a biokémiai, ökológiai és ökológiai összefüggések vizsgálatára ösztönöz. A fa szerepe az ökoszisztémák szénmegkötésében, az atmoszféra oxigén- és szén-dioxid cseréjében, a klímaváltozás hatásainak szempontjából is fontos, amiket a modern környezettudomány és klímakutatás vizsgál.
Összességében a Dsida Jenő Pasztell című vers természettudományos szempontból elemzve számos természeti jelenség és ökológiai, biológiai, fizikai és kémiai folyamat hívható fel, amelyekkel a mai természettudomány foglalkozik. A vers olyan vizuális és auditív ingerek segítségével hoz létre hangulatot és érzeteket, amik a természeti környezet megfigyelésére és megértésére ösztönöznek minket.