Szelíd hárfával siratlak
halványszinü rózsa,
pasztell-fényü színes ablak,
finom, gyenge rózsa,
gyenge, lengő és esengő,
hold ezüstje mossa,
ezüst-zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Halál harmatát ki itta,
lenge, szűzi, drága,
fehérarcu kármelíta,
zsenge rózsa ága,
keskeny ajkad égi csókra
nyílott, tiszta mátka,
szép erények rózsacsokra,
rózsaszínü ága.

Máris mentél, alig jöttél,
így vagyon megírva,
fájó illatot köhögtél,
sárga rózsa szirma,
várt a messzi csillag-oltár,
csupa perzsa, szmirna,
alig voltál, beleholtál,
sárga rózsa szirma.

Liliomon éldegélsz most,
rózsa lett a vérted,
habfelhőkön mendegélsz most
s dalomat nem érted,
pedig lelkem sírna, sírna,
vagy röpülne érted -
Hull a földre rózsa szirma,
amint megigérted.

Mennyi rossz tett, csúnya emlék,
én voltam, ki tette,
akasztófát érdemelnék
s rózsát adsz helyette,
buja voltam és goromba
és gőgös felette:
nem borulhatsz hát karomba,
rózsát adsz helyette.

Arcod édes égi fényt vet,
hull a rózsa, hull, hull,
kék felhőn vár Vőlegényed,
hull a rózsa, hull, hull,
tapsikolnak mind a szentek,
hull a rózsa, hull, hull,
amint kézenfogva mentek,
hull a rózsa, hull, hull.

Áttetsző és lenge kis szent,
rózsákat pazarló,
kérd meg énhelyettem Istent,
hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek,
hol a Hold a sarló,
vándortársatok lehessek,
rózsákat pazarló.

Szelíd hárfán hadd mulatlak,
halványszínü rózsa,
Isten házán szines ablak,
égszín gyenge rózsa,
zsenge, lengő és esengő,
Krisztus csókja mossa,
csókkal zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Mindörökkön élni, élni
adassék meg nékem,
lábatoknál üldögélni
rózsalevélkéken,
Krisztussal s Veled beszélni
fent a tiszta égen,
éldegélni, üldögélni
rózsalevélkéken.

Angyalsóhaj illatából
szirmokat csinálni,
csillagházunk ablakából
földre ledobálni,
szent szerelem szüzi bokra,
egy szobában hálni
Veletek és ágyatokra
rózsákat dobálni!

Elemzések

A vers Dsida Jenő "Sainte Thérèse de Lisieux" című műve. A vers egyesíti a szentek és a rózsához kapcsolódó szimbolikus elemeket, és a szerző a verse központi alakjának tekinti Sainte Thérèse de Lisieux-t, a katolikus egyház híres szentjét.

A bibliatudomány szempontjából a versben található szimbolikus elemek jelentéssel bírnak. A rózsa a szépséget és tisztaságot jelenti, míg a halál harmatának megivása a földi élet elmúlására utalhat. Az égi csók, amely a kármelíta nővér ajkán nyílik, az isteni kegyelem és szeretet szimbóluma. A rózsa szirmainak a földre hullása pedig az elkövetett bűnök és ártalmak következményeit jelképezheti.

A patrisztika - az egyházi atyák korának teológiája - szempontjából a versben megjelenő szentek, az angyalok és a mennyei boldogság motívumai fontosak. A versben szereplő "rózsákat pazarló" kifejezés éppen Sainte Thérèse de Lisieux-t tükrözi, aki a "kis út" - az egyszerűség és kis dolgokban való szolgálat - híveként ismert. A beszélgetés Krisztussal és az angyalok jelenléte a pázmányi teológia központi kérdéseivel is összefüggésbe hozható.

A skolasztika - középkori filozófiai és teológiai irányzat - szemszögéből a versben található gyönyörűség és szépség motívumai fontosak. A rózsa, mint szimbólum, az isteni szépséget és az emberi észlelést tükrözi. Az égi fény, a gyönyörűség és a színek képei mind a skolasztika költészeti és filozófiai hagyományába illeszkednek.

A versben megjelenő vándorlás és a törekvés a szentté válásra egyaránt kapcsolódik a teológiai gondolkodáshoz. A versekben megjelenő kifejezések és képek a vallásos tapasztalat egyedi és becses pillanatait ragadják meg, és elgondolkodtatók lehetnek a teológiai gondolkodás és tapasztalat tükrében.

A vers tehát többféle teológiai szempontból is értelmezhető. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika tekintetében is gazdag előképekre és szimbolikus elemekre utal, amelyek segítenek a vers mélyebb jelentésének és üzenetének felfedezésében.

A vers egy gyászéneket tartalmaz, melyet Dsida Jenő az elhunyt szerelme, a francia szent, Sainte Thérèse de Lisieux iránt érzett fájdalmáról írt. Az alkotásban számos irodalmi és stiláris elem található, amelyek összefüggnek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban ezekre térünk ki:

1. Tematika: A vers fő témája az elveszített szeretett személy gyászolása és a halál témaköre. Ez a tematika számos irodalmi műben megtalálható, mint például a romantikus balladákban vagy a lirikus költészetben.

2. Szimbolika: A rózsa és a színek használata jelentős szimbolikus jelentéssel bír. A rózsa a szépséget és a szerelmet szimbolizálja, míg a különböző színek az érzelmek és hangulatok spektrumát jelenítik meg. Az ilyen jellegű szimbolikus elemek széles körben használtak a romantikus és szimbolista költészetben.

3. Rímelés: A verstan használatos a versben, minden szakasz egy-egy négy soros strófából áll. Azonban a mű szépirodalmi összefüggéseket mutat a távolabbi idők óta használt versformákban is, mint az óda vagy ének. Ezekben a versformákban az ismétlődő strófa és a rímelés fontos szerepet kap.

4. Változatos képek és metaforák: A versben található képek, mint például a "hold ezüstje" vagy a "rózsát prezentáló szentek" gazdagítják a lírai szöveget, és hozzájárulnak a vers expresszív erejéhez. Ez a változatosság és gazdagság a nemzetközi költészetre is jellemző.

5. Vallásos motívumok: A vers számos vallásos elemet tartalmaz, mint például az "Isten háza", "Krisztus csókja" vagy a "szent szerelem". Ezek a motívumok gyakran fordulnak elő a vallásos költészetben vagy spirituális versekben.

6. Hangulati váltások: A versben található váratlan hangulati váltások - például a gyásztól az ünneplésig - érzelmileg megragadják az olvasót. Ez a hangulati diverzitás gyakran jellemzi a kortárs lírát, és a modernista irodalmi irányzatban is fellelhető.

Ezek az elemzési szempontok segítenek megérteni és értékelni Dsida Jenő verseit irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A verset természettudományos szempontból vizsgálva, először is megfigyelhető, hogy a természeti elemek - különösen a rózsák és a hold - gyakori motívumok a versben. A vers elején a rózsák színe és finomsága megemlítésre kerül, ami utalhat a növények genetikai és morfológiai sokféleségére, valamint az evolúciós folyamatokra.

A "halál harmata" megfogalmazás további lehetőséget nyújt a természeti jelenségekkel való kapcsolatfelvételre. A harmatképződés éppúgy természeti folyamat, mint a virágok elhervadása és elhullása. Ez az összefüggés összhangban van a modern biológiai kutatásokkal, amelyek a programozott sejthalált, azaz apoptózist vizsgálják. A kutatók sok különböző folyamatot azonosítottak, amelyek révén a sejtek tervezetten elpusztulnak.

A vers továbbá rámutat a fák szerepére is a természetben, amikor a "rózsa ága" megemlítésre kerül. A fák az év során virágokat, leveleket, terméseket hoznak létre, és azokat elhullajtják. Ez folyamatosan történik az idő múlásával, ami szintén kapcsolódhat a modern kutatásokban vizsgált biológiai ciklusokhoz, például az évszakokhoz és az élettani változásokhoz.

Sárga rózsaszirmok esik a földre, ami lehetőséget ad a levelek lehullásának vagy a virágok elhullásának metaforájára. Ez azt is szimbolizálhatja, hogy az élet ciklikusan változik, ahogy az idő halad előre. Ezenkívül a sárga szín társítható az őszi színekkel és a növények pigmentációjával, amikor a klorofill lebomlik az állólagos "pihenő időszakban".

A versben megjelenő "rózsák pazarlása" utalhat a természet szépségére és gazdagságára, amely általában az a tény, hogy a növények és állatok rengeteg energiát és erőforrást hajigálnak a környezetükbe - például virágok pollenje vagy állati zsákmány - minden napjaik során.

A vers végén a versszakokban gyakran jelenik meg a vallásos motívumokon keresztül a szeretet és a megbocsátás. A természettudományos kutatók számára ezek a kutatási területek rendkívül fontosak, amikor vizsgálják a társadalmi interakciókat és a pszichológiai hatásokat.

Összességében tehát a versben sok olyan motívum található, amelyek a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összekapcsolhatók. A biológiai kutatásokban megfigyelt evolúciós folyamatok, a genetika, a sejthalál és az élettani folyamatok mind jelen vannak a költeményben, és elősegítik a természeti elemek metaforikus ábrázolását. A vers végén megjelenő vallásos motívumok továbbá odautalnak a szeretetre, az elfogadásra és a bocsánatkérésre, amelyek fontosak a természettudományban is, különösen a társadalomtudományokon belül.