Az arcokig a tüzes sugarak
dalos ütemre lüktettek az égről,
s a bujdosó,
de vidám ajkakon
oltár-építőt keresett a zsoltár.
Ma szürke tornyok fúródnak az égbe,
ahonnan könnyek hullnak,
s öröklámpású,
nagy, misztikus homályban:
zsoltártalan a megépített oltár.
1925. május 13-án
A Dsida Jenő "Sötét ma" című vers természettudományos szempontból is értelmezhető. A versben megjelenő tüzes sugarak lehetnek a Nap fényét vagy akár meteorokat is jelenthetnek, amelyek az égről érkeznek. Ez utóbbiak az asztronómia legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban állhatnak, ahol a kutatók folyamatosan tanulmányozzák a meteorokat és azok összetételét, útját és hatását a Földre. Ezen felül, a versben említett tüzes sugarak lüktetése is utalhat a csillagok és más égitestek pulzálására, ami fontos témája a modern csillagászatnak.
A második versszakban a szürke tornyok említése arra utalhat, hogy az emberi tevékenység által épített építmények, például felhőkarcolók, amik a modern városokban jelen vannak. A versben említett könnyek a városi szennyezettségre vagy akár az emberi tevékenység negatív hatásaira is utalhatnak. Az öröklámpású, nagy, misztikus homály pedig az éjszakai világításra utalhat, amely az emberi települések és utcai világítás fejlődésével egyre inkább jelen van az éjszakai égen.
A vers végén említett megépített oltár hiányzó zsoltárja pedig arra utalhat, hogy a modern társadalom elveszítette a kapcsolatot a természettel és az ősei előtt való tisztelettel. A természettudományos felfedezések során az emberek gyakran elfelejtik, hogy az ember is csak egy apró része a nagy egésznek, és hogy tiszteletet kellene mutatniuk a természeti erők és jelenségek iránt. A vers vége arra figyelmeztethet bennünket, hogy érdemes lenne újra felfedeznünk és megbecsülnünk a természeti világot, és hogy az emberi tevékenységet fenntartható módon kellene végezni, hogy megelőzzük a környezeti károkat.
A vers theológiai szempontból a vallásos hit és hitehagyás kérdését boncolgatja. Az első részben a tüzes sugarak, melyek dalos ütemre lüktetnek az égről, az isteni jelenlét és áldás képét festik le. Az ajkakon, konkrétan a vidám ajkakon feltűnik az oltár-építőt kereső zsoltár képe, mely azt jelenti, hogy az emberek a vallásban találják meg az otthonukat és az életük értelmét.
A második részben viszont a szürke tornyok, melyek a könnyeket hullatják, azt jelzik, hogy a vallásos hit erősen megrendült. Az "öröklámpású, nagy, misztikus homályban" lehet egy utalás arra, hogy a hit megőrizte a misztikus és rejtett jellegét. Az oltár, amit megépítettek, azonban már zsoltártalan, vagyis már nem tartalmazza a vallásos üzenetet és hitet.
A bibliatudomány nézőpontjából a vers kifejezheti az emberek hitének elhalványulását és hitehagyását az idők során. Az emberek egykoron zsoltárokban és vallásos szimbólumokban találták meg az Istennel való kapcsolatot, de az idő múlásával ez a kapcsolat egyre gyengébb lett, és végül elvesztette az eredeti jelentését.
A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő bujdosó, de vidám ajkak, amik oltár-építőt keresnek a zsoltárra, arra utalhatnak, hogy az emberek keresik és vágyják az Istennel való kapcsolatot, de még nem találták meg teljesen. A szürke tornyok és a zsoltártalan oltár pedig azt jelzi, hogy az emberek az idők során elveszítették a hitüket és elhagyták az Istent.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő tüzes sugarak és a vidám ajkak oltár-építőt kereső zsoltárja az emberek hite és vallási vágya lehetne, amit azonban a szürke tornyok és a zsoltártalan oltár látványa megsemmisít. Az emberek hitének megrendülése és a zsoltár hiánya pedig arra utalhat, hogy az emberek elvesztették az Istennel való kapcsolatukat.
Az alapján, hogy a vers a 20. század elején, 1925-ben íródott, a korra nézve is alkalmazható értelmezések lehetnek. Ebben az időszakban a modernitás és a technológiai fejlődés hatására sokan elbizonytalanodtak a vallásban és elhagyták hitüket. A vers tehát ebben az értelemben is kifejezheti ezt a korszakot és az emberek hitének válságát.
A vers általánosan elmondható, hogy lírai hangvételű, vallásos motívumokat tartalmazó mű. Az alábbiakban bemutatom a lehetséges összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:
1. Vallásos motívumok: A versben kifejezett oltár-építés, illetve a zsoltár keresése vallásos jelentésű képek, amik a vallás és a hit fontosságára utalnak. Ez a motívum megjelenik többek között a Bibliai szövegekben és az európai vallásos költészetben is. A vers tehát a vallásos tematikát az irodalomtörténetben megfigyelhető összefüggésekkel kapcsolja össze.
2. Lírai hangvétel: A vers hangvétele lírai, érzelmi és belső állapotokra koncentrál. Ez a hangvétel jellemző a romantikus költészetben, ahol az érzelmek és a természet rajongása dominál. Dsida Jenő költészete is ebben a hagyományban áll, így a vers a magyar romantikus költészet összefüggéseivel is kapcsolható.
3. Történelmi kontextus: A versben megjelent dátum (1925. május 13.) a politikai, társadalmi és kulturális kontextusra utal. Ez a korabeli politikai és kulturális környezet befolyásolhatta a költő gondolatait és alkotói szándékát. Az irodalomtörténetben tehát megfigyelhető összefüggéseket találhatunk a korabeli magyar és nemzetközi irodalmi áramlatokkal.
4. Képi nyelvezet: A versben található képek, mint például a "szürke tornyok fúródnak az égbe" és a "öröklámpású, nagy, misztikus homályban" utalhatnak a szimbolista költészetre és a modernista áramlatokra. Ezek az áramlatok a 20. század elején jelentek meg és jelentős hatást gyakoroltak mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomra.
5. Kulturális kontraszt: A versben a sötétség és a világosság, a tűz és a víz, valamint a vidámság és a szomorúság kontrasztja jelenik meg. Ez a kontraszt és ellentét hangsúlyozza az emberek és a világ ellentmondásait. Az ilyen jellegű kontrasztok általában a modernista és posztmodern irodalomban, valamint az európai avantgárd művészeti áramlatokban jelenhetnek meg.
Összességében tehát a vers sok lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalmi területeken. A vallásos motívumok, a lírai hangvétel, a történelmi kontextus, a képi nyelvezet és a kulturális kontrasztok mind olyan jelenségek, amelyek a költészet történetében megfigyelhetőek, és amelyekhez a vers kapcsolódik.