RÉVEDEZŐ UTÓPIA VERSBEN

Úgy-e, kedveském, itt maradunk, e tájon, e zöldben,
          e fák közt, lepkevirág közt, lombkoronák közt,
          itt érik lassudan őszre nyarunk.
Nem megyünk vissza.
Itt maradunk.
Itt maradunk és jók maradunk, remete férfi és
          remete nője, szentek, az egymás két szeretője.
Lengeteg édes hangulatokkal járjuk az ordas
          rengeteget, és csiklandó fura fordulatokkal
          fogok regélni rengeteget. Mialatt odafent
          sugaras pihenésbe borul össze az őslombok
          pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket,
kéklő szemedet karikára mereszted.
Festeni is fogok. Csodaszép lesz!
Mindenegyes képem csodakép lesz. Ha lehullott
          lepled a part porában s cuppan alattad a kék
          aranyos tó, angyalt pingálok, mint a régi Giotto,
tested mását a lelkem sugarában.
Kampós bottal, egyszerű pásztor, mászom a csúcsot
          s napkihúnyáskor - távoli hívásodra feleletül -
          megnyúlt árnyam a völgybe vetül.
Gondtalan évek. Mintha hajamba tűznél valami
          súlyos fényszóró virágot, úgy érzem az égen a holdvilágot.
Pislogó piros rőzsetűznél, végtelen erdőn, halk
          dalok közt, lassan lépkedő angyalok közt
          simulok hozzád a lágy mohára... Zsongó gallyak közt, angyalok közt
készülünk a kedves halálra.

Elemzések

A vers teológiai szempontból is értelmezhető. A költeményben a természet és az isteni jelenlét egyesülése jelenik meg. A zöld táj, a fák és a virágok között a költő a természet szépségét és isteni jóságát látja. A versekben található utalások a remeték életmódjára, az erdőben való vándorlásra és a festészetre is ahhoz kapcsolódnak, hogy a természetben lévő isteni jelenlétet megéljék és megörökítsék. A versben megjelenő angyalok tovább erősítik a természet és az isteni kapcsolatát.

Az összefüggések megtalálása és értelmezése a bibliatudománnyal kapcsolatban nagyon szerteágazónak tekinthető, attól függően, hogy melyik bibliai szövegekre és tanításokra vonatkozik. Az Ige által megjelenített isteni jóság, a természet isteni teremtményeként való értékelése, valamint a lelki és szellemi gazdagságra való törekvés is jelen van a versben.

A patrisztika nézőpontjából nézve a vers a természetben megnyilvánuló isteni gondviselést és jóságot mutatja be. Az isteni teremtés által megjelenített szépség és harmónia itt pontosan illeszkedik a patrisztikus gondolkodásba. A remeték életmódja a visszavonulást, a meditációt és az önmegismerést szimbolizálja, míg a festészet az isteni szépség megörökítésének vágyát fejezi ki. Az angyalok jelenléte a lelki törekvésekre, a szent állapotokra és az isteni útmutatásra utal.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő utópia és az isteni jelenlét erős kontrasztot képez a hétköznapi valósággal. Ez hozzákapcsolható a skolasztikus teológia azon elképzeléséhez, hogy a természetben és a mindennapi életben található jelek és irányok révén az ember közeledhet az isteni bölcsességhez és a végső tökéletességhez. A képek, az idilli helyszínek és az angyalok jelenléte a természet isteni jelenlétére utalnak, amelyet az ember megélhet és megközelíthet.

A vers más szempontból is értelmezhető, például egy olyan verselemzésben, amely a lírai én fókuszában és a vers hangulatának vizsgálatában áll. Ezzel a megközelítéssel a versekben megjelenő képek, a természet és az angyalok által közvetített szépség és nyugalom hangsúlyozható. A költői képek, utópisztikus jelleg és az angyalok jelenléte ebben az értelmezésben a költemény poétikusságát emeli ki.

A vers Dsida Jenő "Szökevények a fák közt" című művéből származik. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers elsődleges témája a természet harmóniája és az emberi boldogság keresése. Ez a téma összefüggésbe hozható a magyar szépirodalomban elterjedt romantikus gondolkodással, amelyben a természet szépségének és az emberi lélek mélységeinek leírása fontos szerepet kap. A versben a természeti elemek (fák, lepkevirág, lombkoronák) között maradva található meg a boldogság, és az emberi vágy a megszállottságtól való menekülésre utal. Ezt a romantikus gondolatot erősíti a vers idilli hangulata.

Az alábbiakban a nemzetközi szépirodalom kontextusában is hozzá kapcsolódhatunk a vershez. Az idilli, természeti környezet és az emberi boldogság keresése tematikája számos irodalmi műben előfordul. Például, angol irodalomban William Wordsworth Tintern Abbey című versében is megjelenik a természet közelségében való boldogság. Szintén hasonló tematikát találhatunk a romantikus stílusú irodalomra jellemzően a német lírában is, például Friedrich Hölderlin munkáiban.

A versben használt képek, mint például az égi tájak, az őslombok hangulatos elbeszélése és a látványos festői képek, a reneszánsz és a manierizmus néhány jellegzetességét is felvonultatja. Az "angyalt pingálok, mint a régi Giotto" sor olyan festőre utal, aki a reneszánsz korban nagy jelentőséggel bírt. Ez a vonatkozás tovább erősíti a mikrovilág és a művészi alkotás összekapcsolódását.

A vers formailag az idősebb, hagyományosabb szonett forma szerint van felépítve. Ez a strukturális döntés összekapcsolható a magyar szonett hagyományával, amelyet a 19. században népszerűvé tett költők, például Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály. A szonett forma hangsúlyozza a vers harmóniáját és szépségét, valamint a lírai érzelmek kifejezésének erejét.

Összességében a "Szökevények a fák közt" című vers sok összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A romantikus gondolatok, a természet és az ember kapcsolata, a festészet és a művészi alkotás fontossága mind jellemzőek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. A formailag is megjelenő hagyományos szonett forma tovább erősíti a lírai érzelmeket és a vers harmóniáját.

A vers természettudományos szempontból számos elemet tartalmaz, amelyek a mai legfrissebb felfedezésekhez kapcsolódhatnak:

1. Az őslombok pihegése: A versben említett "őslombok" arra utalhatnak, hogy a költő a fotoszintézis folyamatára utal. A növények leveleikben található zöld színű klorofill pigment segítségével képesek a napenergiát hasznosítani és átalakítani glükózzá és oxigénné.

2. Képek festése: A versben megjelenő képalkotás lehetősége természettudományos szempontból a művészettel és fotográfiával kapcsolatos fejlesztésre, előrehaladásra utal. A modern technológiák és felfedezések lehetővé teszik a részletgazdagabb és élethűbb képek készítését, amelyek a fotográfia vagy digitális grafika területén használatosak lehetnek.

3. Angyalképek és Giotto: Az angyalok és a Giotto nevének említése a vallásos ikonográfiahoz, valamint a freskófestészet és a reneszánsz művészet fejlődéséhez kapcsolódik. Ezek a művészeti területek szoros kapcsolatban állnak a természettudományokkal, mivel a festészet és a képzőművészet részben a természeti jelenségek tanulmányozásán alapul.

4. Napkihúnyás és holdvilág: A napkihúnyás és a holdvilág említése a Föld mozgásához és a nappal-éjszaka ciklushoz kapcsolódik. A modern asztrofizika és csillagászat felfedezései lehetővé tették a Nap és a Hold mozgásának pontosabb megértését, és a költő a természeti jelenségek romantikus és szépséges ábrázolásában kifejezheti saját érzéseit.

5. Moha és gallyak: Az említett moha és gallyak a növényvilághoz kapcsolódnak, amelyet az elmúlt években alaposan tanulmányoztak. A botanika területén felfedezések történtek a növényi adaptációk, a fotoszintézis és a növényi ökológia területén, amelyek segítenek a növények jobb megértésében és védelmében.

6. Halálra készülés: A kedves halálra való készülés képe a természetes életciklus részét képviseli. Minden élőlény élete végén eljut a halálhoz, amely természettudományos szempontból a biológia és az ökológia területéhez kapcsolódik.

Ezek csak néhány olyan észrevét, amelyek a vers mai természettudományos felfedezéseivel kapcsolatosak lehetnek. A természet és a természeti jelenségek ábrázolása gyakran inspiráló és gazdag forrása lehet a természettudománynak és a költészetnek is.