Mily szép a nyáj.
Láttad már nagyszerű hömpölygését?
gyapjas hátak fehér hullámait
homéroszi mezőkön?
Mint áradó tejfolyó, úszik előre,
a smaragd táj gondolataként gomolyog,
ősköltemények tömörsége benne
és ősszívek nyugalma.
Hidegpiros esteli fénynél
ó - hétszer szomorú a pásztor,
kinek gondolatai szórtan ténferegnek
s juhai szétzülltek mindörökre.
A vers irodalomtudományi szempontból vizsgálva több összefüggésre utalhat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Az első sorokban a nyáj ábrázolása kifejezi a természeti környezet szépségét és erejét. Ez a megjelenítési mód megtalálható más magyar költők műveiben is, például Petőfi Sándor Tél című versében, vagy Ady Endre Legyen hó az életem című szonettjében, ahol a természetet hasonlítják emberekhez vagy érzelmi állapotokhoz.
A homéroszi mezők metaforája pedig a nemzetközi szépirodalomban is előfordul, hiszen Homérosz az ókori görög irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Például Virgil Aeneis című epikus költeményében is vannak az Odüsszeiára utaló részek, amelyekben az író az antik mítoszokra és a homéroszi hősökre utal.
A második versszakban megjelenő kép a nyáj úszása és a táj gomolygása a természeti szépség és az emberi gondolatok egysége. Ez szintén megtalálható más magyar költők műveiben, például Kosztolányi Dezső A lámpás verse című lírai költeményében, vagy József Attila Magány című verseiben, ahol a természet megmaradása és az emberi lét költészeti elemeként jelenik meg.
A harmadik versszakban a pásztor szomorúsága és az elhagyatottság érzése ismét egyfajta általános emberi érzést jelenít meg, amelyek megtalálhatóak más magyar költők műveiben is, például Babits Mihály Egy szép rét gondolata című költeményében, vagy Nemes Nagy Ágnes Múltba süppedt április című versében. A szomorúság és az elhagyatottság motivációi számos nemzetközi költő művében is megjelennek, például William Shakespeare Szerelmi balladáiban vagy Pablo Neruda verseiben.
Ezen példák alapján láthatjuk, hogy Dsida Jenő Szomorú pásztor című verse kapcsolódásokat mutat más magyar költők műveihez, valamint olyan nemzetközi költők műveihez is, akik hasonló témákat és motívumokat dolgoznak fel. A természeti szépség megjelenítése, az emberi érzések és gondolatok megjelenítése, valamint az elhagyatottság és szomorúság motivációja mind olyan elemek, amelyeket egyaránt megtalálhatunk a magyar és nemzetközi szépirodalomban.
A vers első sorában a költő egy nyájat tart szem előtt, amelyet említ a természettudományos szempontból vizsgálva elsőként a pásztorok tevékenysége köthető össze. A pásztorok egyik legfontosabb feladata a nyáj irányítása és gondozása. Ebben a kontextusban fontos lehet a kutatásoknak a nyájak viselkedésével és intelligenciájával kapcsolatos eredményei, amelyek új perspektívákat nyithatnak a pásztorok munkájában és az állattartásban általában.
A második sorokban a költő egy hömpölygő folyó képét festi le a nyájról, amelynek a tekintetében azonban a természettudományos kutatások legfrissebb felfedezései hozzájárulhatnak a jobb megértéshez. Az áradó tejfolyóhoz hasonlító nyáj képében a mozgásuk, a csoportosulásuk, illetve a váratlan irányváltások előrejelzésével kapcsolatos információk juthatnak eszünkbe. Az etológia, az állati viselkedés tudománya, segíthet a nyáj mozgásának, irányításának és kommunikációjának megértésében.
A harmadik sorok a nyájban rejlő ősi ösztönök és érzelmek megnyilvánulására utalnak. Az ősköltemények tömörsége és az ősszívek nyugalma itt fontos összefüggésbe hozható a kutatásokkal, amelyek a nyáról alkotott emberi képzelem és a valóságot közvetlenül megjelenítő tudás közötti kapcsolatot vizsgálják. Az evolúciós biológia és az antropológia olyan területek, amelyek megértést nyújthatnak a kultúra és az ösztönök közötti kölcsönhatásokban.
A vers utolsó része a pásztor melankóliájáról és szomorúságáról szól. Ebben a kontextusban a modern pszichológia és a mentális egészség kutatása a segítségünkre lehet a pásztor érzelmi állapotának megértésében. Az érzelmi és pszichológiai kutatások segíthetnek a pásztor gondolatainak és érzéseinek megértésében, valamint a juhai "szétzülltek" kifejezése mögött rejlő problémák és kihívások feltárásában.
Összességében a versben megjelenő természeti képek és szimbólumok számos természettudományos felfedezéssel és kutatás eredményeivel hozhatók összefüggésbe. A költő képi megfogalmazásaiban a természettudomány legfrissebb eredményei inspirációként szolgálhatnak a nyáj, a pásztor és a természet kapcsolatának mélyebb megértéséhez.
A vers első részében a nyáj szépségét és nagyszerűségét mutatja be a költő. A nyáj gyapjas hátai fehér hullámai a homéroszi mezőkön azt a képet keltik, mintha egy összhangban lévő, tökéletes egység lenne. Ez teológiai szempontból arra utalhat, hogy a nyáj egyfajta isteni rendelés alatt áll, és része a teremtett világnak.
A második részben a vers további jellemzőit mutatja be a nyájnak. Az áradó tejfolyóhoz hasonlítva úszik előre, ami azt sugallja, hogy a nyáj egy folyamatos mozgásban lévő, fejlődő entitás. A smaragd táj, amelyben gomolyog, a természet harmóniáját és békéjét jelképezi. Az ősköltemények tömörsége és az ősszívek nyugalma pedig a nyáj mögött meghúzódó ősrendet és az állatok belső nyugalmát jelentheti. Ezek a motívumok teológiai szempontból a teremtést és az isteni rendezést sugallják, ami a nyájban megjelenik.
A vers harmadik részében a pásztor szomorúságát és elkeseredettségét mutatja be a költő. A hidegpiros esti fény az elhanyagolt és elszigetelt környezetet jelképezi, amelyben a pásztor él. A pásztor gondolatai szórtan ténferegnek, ami arra utal, hogy elveszett a céltudat és a rend az életében. A juhok pedig szétzülltek mindörökre, vagyis elvesztették a jó irányt és az isteni vezetést.
Bibliatudomány szempontjából a nyáj képe a Biblia sok helyén megjelenik. A Jelenések könyvében Jézus Krisztust a jó pásztornak, azaz a nyáj vigyázójának nevezik. Ez a kép az isteni vezetést, vigyázást és védelmet szimbolizálja. A nyáj szépsége és nagyszerűsége a teremtésben és az isteni rendelésben való részvételt jelképezi.
Patrisztika szempontjából a nyáj jelentősége az egyházban és a hívek közösségében kerül előtérbe. A pásztor szimbóluma Jézus Krisztuson keresztül is megjelenik, aki vezetőként gondoskodik a nyájról és vezetésével segít elérni az üdvösséget.
Skolasztika szempontjából a nyáj és a pásztor a lélek és az értelem kapcsolatát szimbolizálhatja. A nyáj lehet a lélek, amely a pásztor, vagyis az értelem irányítása alatt áll. A pásztor gondolatainak ténfergése és a szétzültek juhok pedig a lélek és az értelem közötti egyensúly hiányát jelentheti.
Ezen kívül a versben megfigyelhető egy visszatérő motívum is, ami a szomorúság és az elszigeteltség hangulatát erősíti. Ez a motívum teológiai szempontból a szenvedést és a bűnt jelképezheti, amit az emberi életben tapasztalhatunk.