Valami álomból emlékszem rád.
A bástyafokon rőt moha nő,
s kedves forrásom elapadt, elapadt.

Az acélkék fecskék rád gondolnak,
nem szállnak el: meghalnak,
és haldoklik a megállt idő is.

Te nem tudod, hogy barátod vagyok,
és azért nem közeledsz hozzám!
Ó, milyen átkos, szomorú tévedés ez!

Csuháim kopnak, nemsokára
szabad mellet mutatok a fáradt napnak:
remete-éveim hite szakadozik.

Nem akar lángolni az esti tűz,
s mezőkön, hegyeken túl késik,
egyre késik a mindenek gyógyulása.

1929

Elemzések

A vers természettudományos szempontból több érdekes elemet tartalmaz. Az első néhány sorban megemlíti a bástyafokon növő vörös mohát, valamint a kiszáradt forrást. Ezek a tények arra utalnak, hogy a környezeti változások hatására az élőlények, mint például a moha vagy a forrás vízhozama megváltozott vagy eltűnt. Ez összefüggésbe hozható a jelenlegi klímaváltozással és a természeti erőforrások kimerülésével.

A következő versszakban a versben szereplő szimbolikus fecskék téma lesz. A versben megjegyzi, hogy ezek a fecskék nem távoznak, hanem meghalnak. Ez lehet egy utalás a madártávlatú tanulmányokra és a madarak migrációs viselkedésére, amit a mai természettudomány részletesen kutat. A megállt idő is kifejező és a tudományban új megközelítések születnek a "idő megállása" jelenségének megértésében és kezelésében.

A harmadik versszakban a költő kifejezi a csalódását és szomorúságát amiatt, hogy barátjaként nem közeledik hozzá a természeti környezet. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy az emberek sokszor figyelmetlenek vagy vakok a természetes környezetükre, és nem veszik észre azt a kapcsolatot és interakciót, amit a természet kínál számukra.

Az utolsó két versszakban a szöveg a költő személyes tapasztalatait tárja fel. A költő megjegyzi, hogy a nap fénye kopásnak indítja ruháit és egyre inkább megmutatja mellet, ami a természet fokozott közelről és személyes tapasztalatára utal. Ugyanakkor a vers utolsó sorai a gyógyulás késedelmére utalnak. Ez arra utalhat, hogy bár a természet szép és gyógyító, időbe telhet, amíg ez a gyógyulás bekövetkezik, lehet, hogy az emberi tevékenység hátráltathatja vagy megakadályozhatja ezt a folyamatot.

A vers idősebb korábbi időszakból származik (1929), de a benne foglalt gondolatok és érzések ma is relevánsak és összefüggésbe hozhatók a természettudományi kutatások és felfedezések legújabb eredményeivel.

A Dsida Jenő által írt "Szomorú tévedés" című vers természetesen az irodalomtudomány szempontjából is érdekes elemzésre méltó. A versben megfigyelhetők bizonyos írói technikák és stilisztikai eszközök, amelyek kapcsolatba hozhatók a magyar és nemzetközi szépirodalom különböző műfajaival és irányzataival.

A vers formailag rímes és egysoros versszakokra tagolódik, ami a magyar lírai hagyományba illik. A rímek erőteljenek és jól kitűnnek a versben, így az alkalmazott rímes forma erősíti a mondandót. Az egysoros versszakok pedig a vers intenzitását, koncentrációját és emocionális hatását növelik.

A versben több képi metaforát és szimbólumot is találunk, amelyeket meg is érdemes hasonlítani más irodalmi művekben található hasonló képekkel. Az "acélkék fecskék", amelyek meghalnak, a megállt idő, az elapadt forrás és a szomorú tévedés mind olyan motívumok, amelyek az embert körülvevő világ nehézségeit, a reménytelenséget és az elszigeteltséget fejezik ki. Ezek a motívumok sok más modernista és szecessziós műben is megjelennek, például T. S. Eliot "Üres földjében" vagy Rainer Maria Rilke verseiben.

Az idő szerepe és az idő múlásának problémája is központi elem a versben. Az elapadt forrás, a megállt idő és a mindenek gyógyulásának elmaradása mind arra utalnak, hogy az idő, és ezen keresztül az élet, késik vagy elakadt. Ez a tematika szintén sok más műben is visszaköszön, például a Shakespeare által írt Hamletben vagy a francia szimbolizmus mozgalmában.

Dsida Jenő versében a "Szomorú tévedés" cím is hangsúlyosan megjelenik, amely magán hordozza a lírai hős félreértéseit és elszigeteltségét. Ez az érzelmi és gondolati téveszmék problémája olyan irodalmi művekben is jelen van, mint a szimbolizmus vagy a modernizmus. A magyar lírában például Ady Endre verseiben is megtalálható ez a fajta elvágottság és személyes csalódottság.

Dsida Jenő "Szomorú tévedés" című versét tehát több irodalmi kontextusban is lehet értelmezni. Az alkalmazott formai és szimbolikus eszközök egyaránt kapcsolódhatnak a magyar lírai hagyományokhoz és a nemzetközi szépirodalom különböző irányzataihoz.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár nem közvetlenül vallási vagy bibliai utalásokat tartalmaz. Az alábbiakban bemutatom a vers részeit és lehetséges teológiai értelmezéseiket:

- "Valami álomból emlékszem rád": Ez az első sor egyfajta transzcendens tapasztalásra utalhat, amelyben a költő találkozik valamivel, aminek emléke maradt meg álmában. Ez a találkozás lehet lehetőség a túlvilággal való kapcsolatot, ahol a költő Isten jelenlétét vagy egy szentet tapasztalhatja meg.

- "A bástyafokon rőt moha nő": A bástyafok és a moha egyfajta válaszfal lehet a költő és Isten között. A vallási tradíciókban a bástya vagy fal metaforikusan Isten védelmét vagy könnyebb elérhetőségét jelentheti. Az, hogy a moha rőt, a bástyát mulandóvá teszi, arra utalhat, hogy a költő úgy érzi, Isten jelenléte vagy az üzenetek, amiket kapott, elavulnak vagy elhalnak.

- "Az acélkék fecskék rád gondolnak, nem szállnak el: meghalnak": A fecskék szimbolizálhatják a mennyei üdvösséget, az örök életet vagy az isteni gondviselést. A versben azonban úgy tűnik, hogy a fecskék nem tudnak elrepülni vagy meghalnak, ami arra utalhat, hogy valami gátolja vagy akadályozza a költő kapcsolatát Isten vagy a spirituálisdimenzióval.

- "Te nem tudod, hogy barátod vagyok, és azért nem közeledsz hozzám! Ó, milyen átkos, szomorú tévedés ez!": Ebben a részben a költő talán Istenhez vagy egy spirituális entitáshoz szól, és kétségbeesetten kifejezi azt a tényt, hogy Isten nem közeledik hozzá vagy nem ismeri fel őt barátjának. Ez a felfogás párhuzamba állítható a bibliai felfogással, ahol Isten minden embert maga mellett akar tudni, és baráti kapcsolatban szeretne lenni velük.

- "Csuháim kopnak, nemsokára szabad mellet mutatok a fáradt napnak: remete-éveim hite szakadozik": Ez a rész a költő spirituális válságát tükrözi. A remete-évek lehetnek a költő spirituális útkeresésének vagy vallási eltávolodásának időszakát jelentik. A kopott csuha és a remete-évek hitének szakadása azt sugallhatja, hogy a költő kapcsolata Isten vagy a hittel valamilyen okból megtörött vagy meggyengült.

- "Nem akar lángolni az esti tűz, s mezőkön, hegyeken túl késik, egyre késik a mindenek gyógyulása": Az esti tűz a lelki megtapasztalások vagy az isteni szeretet szimbóluma lehet. A versben azonban az esti tűz lángolása elmarad vagy késik, ami arra utalhat, hogy a költő azt érzi, hogy nincs spirituális megtapasztalás, gyógyulás vagy megvilágosodás az életében. Ez összefüggésbe hozható a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival, amikor az emberi lélek megtapasztalása Isten misztériumának, vagy az isteni gondviselésnek az aspektusait kutatják. A vers azonban arra utal, hogy ezek a megtapasztalások vagy a gyógyulás elmaradnak, ami lehetőséget ad más értelmezéseknek is.

Ezenkívül lehetne még más nézőpontokat is felvetni a vers kapcsán. Például a modernitás kritikájaként értelmezhetjük, ahol a költő a modern társadalom valamilyen aspektusát vagy kulturális változást ellenezheti, és ezt összekapcsolhatjuk a vers teológiai szempontjaival is, ahol a költő a vallás és a szellemiség szerepét helyezi kérdőjelek közé.