Néma várás ül ma a nagy világon.
Csókos szellő rengeti vágyam árját,
És kínzott szívek panaszos beszéde
Tör ki belőlem.
Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged
Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik
S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most
Írt sebeimre.
Merre jártatok, kicsi, zöld gyümölcsök,
Illatos bimbók, fakadó rügyek, mind?
Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk
Egyre tirátok.
1924
A vers Dsida Jenő Tavasz kezdetén című alkotása, amely irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Az előzőleg említett vers felveti a költészet és az évszakok közötti kapcsolatot. A tavasz mint az újjászületés és megújulás szimbóluma a versben a remény és a vágy megtestesítője. Ez az összefüggés megtalálható más világirodalmi alkotásokban is, például az angol reneszánsz költészetben vagy a francia romantikában. Ezen keresztül a vers általánosan felvetheti a természet és az emberi érzések összefüggését.
Magyar irodalomtörténeti összefüggésként a vers kapcsolódik a szimbolizmus és a modernizmus irányzatához. A szimbolista költészetben a természeti elemekhez, mint például a tavaszhoz, gyakran használtak a lírában. Ugyanakkor a vers a modernizmus jellegzetes stílusjegyeit is magán viseli, a spontán gondolatáramlást és a személyes vallomásokat.
A versben megjelenő hangulat és a téma általánosan érthető és univerzális, így más nemzetközi szépirodalmi alkotásokban is megtalálhatók hasonló motívumok és érzések. A természet és az évszakok hatása az emberi lelkiállapotokra számos nemzetközi költőnél megjelenik, például William Wordsworth vagy Robert Frost műveiben.
Az alkotás 1924-ben született, ami a korabeli magyar irodalom időszakával is összekapcsolható. Ebben az időszakban a legjelentősebb irodalmi irányzatok a modernizmus és az avantgárd voltak. A vers a modernizmusra jellemző önérvényesítési törekvéseket és az új formai kísérletek iránti érdeklődést is tükrözi.
Összességében a Dsida Jenő által írt Tavasz kezdetén vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A vers kapcsolódik a természet és az emberi érzelmek közti kapcsolathoz, valamint a szimbolizmus és a modernizmus irodalmi irányzatához. Ugyanakkor a versében megjelenő érzelmek és motivációk általánosak és univerzálisak, így más idők és kultúrák költőinek műveiben is megtalálhatók.
A Dsida Jenő "Tavasz kezdetén" című versét természettudományos szempontból elemezve sok kapcsolódási pontot találhatunk a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.
Először is, a versben említett "csókos szellő" és "vágyam árja" a levegő mozgását és a légkör jelenségeit idézi fel. A mai napig a légkör mozgása, a szélkutatás, a légáramlás vizsgálata a meteorológiai kutatás egyik fő területe. A modern meteorológia többek között képes modellezni a várt időjárási jelenségeket és figyelmeztetni bennünket a közelgő viharokra.
A versben említett "kínzott szívek panaszos beszéde" egy olyan érzelmi állapotot fejez ki, amely - bár a költő metaforikusan használja - a mai szemmel nézve az egészségügy és a pszichológia terén lehetséges kapcsolódási pontokat kínál. A modern tudomány már ma is foglalkozik az érzelmi és mentális egészséggel, valamint azok különböző zavarainak diagnosztizálásával és kezelésével.
A következő rész a tél visszahúzódásával és a tavasz érkezésével foglalkozik. Az időjárási mintázatok megértése a meteorológia és az éghajlatkutatás terén elengedhetetlen. A tudósok folyamatosan vizsgálják a változó időjárási mintázatokat, a hőmérsékletváltozásokat, a csapadékot és más globális éghajlati jelenségeket annak érdekében, hogy a jövőbeni változásokra felkészülhessenek.
A versben található "zöld gyümölcsök" és "fakadó rügyek" az év körforgását, a növények életciklusát és azok fejlődését jelenítik meg. A modern botanika és növénybiológia folyamatosan kutatja a növények fejlődését, a fotoszintézist (melynek során a növények a napenergiát glükózzá alakítják), valamint a növények közti kölcsönhatásokat.
Végezetül, a versben szereplő évszám (1924) rámutathat arra, hogy a természettudományos felfedezések és kutatások mindig változnak és fejlődnek. A XXI. században folyamatosan felfedezünk új dolgokat és alakítjuk jelenlegi tudásunkat, ami a természettudomány egyik fontos jellemzője.
Összességében tehát a Dsida Jenő "Tavasz kezdetén" versében számos olyan elem található, amelyek kapcsolódási pontokat kínálnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A meteorológia, az egészségügy, az éghajlatkutatás, a botanika és más területek mind hozzájárulhatnak a vers természettudományos értelmezéséhez és annak kapcsolódásához a mai világban végzett kutatásokkal és felfedezésekkel.
A vers általános téma a tavasz eljövetele, és a költőnek az erre a változásra adott reakciója. Teológiai szempontból megfigyelhetőek az alábbi összefüggések:
1. Bibliatudomány: A vers kezdete egyfajta várakozást és vágyakozást mutat, amikor a költő a "nagy világon" belül ülő "némán vár" valamire. Ez a vágy az Ószövetségben is található, mint például a teremtéskor leírt paradicsomi kert vágya vagy a messiási ígéretek reménye. A költő azt várja, hogy a tavasz hozza meg ezt a vágyott változást, hasonlóan ahogyan az emberek várták a Megváltót az Ószövetségben. A költőnek azonban fájdalmas és kínzott szívű a beszéde, ami lehet arra utal, hogy a világban jelenlévő szenvedést, bűnt és elszakadástól való vágyódást is érzékeli.
2. Patrisztika: A patrisztika korában a kereszténység gyakran hangolta össze a természetet és a léleket, vagy a természetet és az isteni akarattal. A versben megfigyelhető a táj és az emberi vágy összekapcsolása. A tavasz és a szellő a vágyát, a panaszos szívek pedig a kínzott lelkeket reprezentálják. A költő érzékszervein keresztül a természetet is érzékeli (zöld gyümölcsök, illatos bimbók, stb.), és találkozik a próféciákban és az isteni gondviselésben ígért változással.
3. Skolasztika: A skolasztika időszakában elterjedt volt az értelmező filozófia és a tudomány közötti kapcsolat vizsgálata. A versben a természet jelei és a költő vágyai közötti kapcsolat is megfigyelhető. A költő azt kérdezi, hogy miért nem jöttek előbb a zöld gyümölcsök, az illatos bimbók és a fakadó rügyek. Ez a kérdés a természet rendjének értelmezésére utalhat. A költő felismeri, hogy mindennek megvan a maga ideje és rendje, és csak a józan érzékére kell hallgatnia, hogy megértse ezeket az összefüggéseket.
Ezen felül, az idézett versben más szempontokat is lehet észrevenni. Például az idő múlásának szerepe és a változás vágya. A költő megemlíti, hogy a tél egyfajta könyörtelen zsarnok, aki nem engedi a szót vagy a változást. Ez utalhat az emberiség történelmében megtapasztalt szenvedésre és hiábavalóságra. A költő azonban bízik a tavasz és a változás kegyes kezében, és vágyakozik az újjászületésre és a gyümölcsök megérésére. Ez a vágy az emberi reményekre és az örökélet ígéretére is utalhat.
Összességében tehát a vers teológiai olvasata bemutatja a vágyakozást, a reményt és a vágyat a változásra és a megtisztulásra. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulnak ehhez a verselemzéshez, mivel a költő a természeti jelek és az emberi lélek összekapcsolásával, valamint az idő és a rend jelentőségének hangsúlyozásával fejezi ki a teológiai érzékét és világszemléletét.