Távol erdő. Szürke, bizonytalan erdő ködkoronákkal.
El akar úszni, föl akar szállni, mégis ott marad:
mégis erdő. Közelebb szalad a sík, itt már a zöldbe
folyik a mező, zöld sikogással suhog a fű
Két folt mozog az erdő felé, groteszk, elrajzolt
hosszúkás foltok: fekete férfi és piros leány.
Sohasem hallott madarak énekelnek, valahol
kőpárkányra csobog a kútvíz, valahonnan
fölteszik a kérdést, hogy miért is születtünk?
Rémet bújkáltat az erdő és zizzen a ködlomb:
Halló, álljatok meg, fekete férfi és piros leány!

1929. V. 23.

Elemzések

A vers Dsida Jenő "Távol erdő..." című műve, amely természettudományos szempontból értékelve néhány érdekes elemre világít rá.

Az első észrevehető természeti elem a versben az erdő. Az erdő az emberiség számára mindig is misztikus és láthatatlan dolgokat rejtett magában. A modern természettudomány segítségével ma már jobban megérthetjük az erdő életközösségét és annak fontos szerepét a bioszférában. Az erdők olyan ökoszisztémák, amelyekben különféle növény- és állatfajok élnek, együttműködnek és kölcsönhatásba lépnek egymással. Az erdők kulcsfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak, például oxigént termelnek, a talaj termékenységét megőrzik, víztartó képességgel rendelkeznek, csökkentik az éghajlatváltozást, és élőhelyet biztosítanak számos állat- és növényfaj számára.

A versben említett ködkoronák szintén misztikus hatást keltenek. A mai természettudomány szerint a köd olyan eloszlás, amelyet apró vízcseppek vagy jégkristályok alkotnak a levegőben. A köd képződése függ a páratartalomtól és a hőmérséklethez viszonyított közeg hőmérsékleti eltéréseitől. A ködösség megadja a helyszín misztikus és titokzatos jellegét.

A versben említett folyó zöldbe való átlényegülése a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban állhat. Az algák, amelyek a fű élénk zöld színéért felelnek, természetes módon jelen vannak a folyókban. Az algák fotoszintetizálnak, vagyis a napfény energiáját használják fel szén-dioxid és víz átalakítására glükózzá és oxigénné.

A versben megjelenő két mozgó folt, a fekete férfi és a piros leány, az emberiség sokszínűségét és az emberek természethez való kapcsolatát szimbolizálhatja. A modern genetika és antropológia lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük az emberi faj sokféleségét és annak genetikai alapjait.

A vers végén a rettegett erdő és a ködlomb közös zümmögése figyelemfelhívásként funkcionálhat. A természettudomány folyamatosan fejlődik, és felfedezéseivel segít megérteni és kezelni a természeti erőket. Az emberiségnek fontos megértenie és tiszteletben tartania a természetet, hogy fenntartható módon kezelje a környezetét és megvédje a bolygót jövő generációk számára.

A Dsida Jenő által írt "Távol erdő..." című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenik egy erdő, amelynek szürke és bizonytalan képe van, ködkoronákkal körülvéve. Az erdő el akar szállni, de mégis ott marad, ez jelképe lehet az emberi vágyaknak és vágyakozásnak, amelyek soha nem teljesülnek maradéktalanul. Az erdővel szemben a sík, a zöld mező képe jelenik meg, amely mozdulataival sokkal aktívabb és hangsúlyosabb, zöld sikogással suhog a fű. Ez a sík és termékenységi szimbólum lehet, ami a természetben, az életben megtalálható éltető erőre utal.

A versben található két mozgó folt, a fekete férfi és piros leány képe is teológiai jelentéssel bírhat. A fekete és piros színek hagyományosan a bűn és a szeretet, a kegyelem színei lehetnek. A fekete férfi és piros leány groteszk, elrajzolt figurák, amelyekkel a szerző talán az emberi létezés abszurditására, bizonytalanságára, a különböző emberi kategóriákban való kilétünkre utal.

A versben megjelenik egy kérdés is: "miért is születtünk?". Ez a kérdés filozofikus, teológiai szempontból a létezés és az emberi lét értelmére való reflektálást jelenti. A vers azt sugallhatja, hogy az erdőben elrejtett rémtől és a ködlomtól várható válasz a kérdésre, de ez a válasz sosem érkezik meg, vagy a válasz maga a bizonytalanság.

A versben megjelenő bibliai és teológiai aspektusok szempontjából a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika is kapcsolódhat hozzá. A bibliatudomány a bibliai szövegek kutatásával és értelmezésével foglalkozik, akár szimbólumként is értelmezheti az erdőt és annak mozdulatait a versben. A patrisztika pedig a korai egyházi atyák interpretációjával és gondolkodásával összekapcsolódhat. Ez hasonlóan nézheti az erdőt a bizonytalanság és a világi vágyak képviselőjeként. A skolasztika, vagyis a középkori filozófiai szemlélet pedig a problémaközpontú megközelítést képviselheti, a versben megfogalmazott kérdés például szembeállítható az értelem és hit problémájával, valamint az emberi lét filozófiai és teológiai aspektusaival.

Ezen kívül a vers más szempontból is értelmezhető, például a természet és az ember kapcsolatára, az emberi lét sérülékenységére, a vágyak és vágyakozások jelentőségére, vagy akár a női és férfi szimbólumok, rossz és jó képviselői közötti dialógusra. Mindenféle teológiai értelmezésben fontos a szöveg kontextusának és az adott kor és kultúra szellemiségének figyelembevétele.

Dsida Jenő Távol erdő... című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggés és hatás figyelhető meg mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén.

Az első figyelemre méltó összefüggés a vers magyar irodalmi hagyományokkal való kapcsolata. A versben megjelenő természeti elemek és az emberi érzelmek kölcsönhatása, valamint a természeti környezet hangulati kifejezése megtalálható írók, költők, például Ady Endre vagy József Attila műveiben is. A köd, az erdő és a természeti jelenségek megjelenése a romantikus irodalom hatására is utal, hiszen azt a természet és az ember közötti misztikus, intenzív kapcsolatot fejezi ki, melyet sok romantikus költő szeretett megjeleníteni.

A versben feltűnő motívumok, például a szereplők groteszk, elrajzolt foltként való megjelenítése és a madarak énekének hiánya, szintén kapcsolódik a szürrealizmus és az abszurd irodalmi irányzatokhoz. Az abszurd irodalomban hangsúlyozódik a groteszk, a megszokott dolgok deformációja és az értelmetlen jelenetek megjelenése. A versekben is felbukkanó furcsa, torzított képek, véletlenszerűség és a megszokottól való eltérések mind az abszurd irodalmi hatásokra utalnak.

Az orpheuszi motívum is jelen van a versben, mely a görög mitológiában Orpheusz tragikus történetét és a zene erejével való hatását jelképezi. A versben is megfigyelhető az erdő és a természeti elemek megmozdítása, melyekkel a szereplők találkoznak. Ez a motívum nem csak a magyar irodalomban található meg, hanem az egész világirodalomban is gyakran előforduló elem.

A versben felmerülő kérdés a születés okáról és a rém bújkálása az erdőben a filozófiával való kapcsolatot is felvetheti. A filozófiában gyakran foglalkoznak az emberi lét alapvető kérdéseivel, az élet értelmével és a rémekkel. Az erdő és az erdőben rejtőző rémek metaforikus lehetőséget nyújtanak az emberi létezés alapvető kérdéseinek megfogalmazására és feszegetésére.

Összességében tehát megállapítható, hogy Dsida Jenő Távol erdő... című verse számos irodalmi összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén. A verseben fellelhető motívumok, hangulatok, valamint a versekben megjelenő groteszk, abszurd és filozofikus elemek mind az irodalmi hatások gazdag spektrumát képviselik.