Amint megsúgtam itt-ott,
most hangos szóval is kihirdetem
a titkot,
hogy én nem vagyok közétek való.

Olyan országból ragadott hozzátok
szárnyas hintaló,
hol nyoma sincs a halálnak, a sírnak,
ahol a lelkek
kacagva sírnak,
hol kis Szépség is világot borít -

Mindenre emlékszem, mindent tudok,
csak a célomat nem tudom itt.

...Tán szétszórni e pár égi magot,
mit nagy Uralkodóm
táskámban hagyott,
mikor eljöttem lovamra hajolva,
anélkül, hogy búcsúzhattam volna?

Itt nem kél ki a mag -
S most siratom a vesztem,
s azt, hogy tőletek meg már elbúcsúztam,
mielőtt megérkeztem.

Szatmár, 1926. május 17.

Elemzések

A vers első néhány sorában a költő kifejezi, hogy nem tartozik a földi világhoz, és valahonnan messzebbről érkezett. Ez a kijelentés nem egy tudományos tény, de találhatunk hasonlóságot az asztrofizika kutatási területével, ahol a csillagászok megvizsgálják a világegyetem keletkezésének és fejlődésének folyamatát.

A második bekezdésben a költő utal egy olyan országra, ahol a halál és a sír nyomát nem találni. Ez talán utalhat az emberi egészségügy és orvostudomány fejlődésére, ahol a kutatók mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtalálják a gyógymódot és megakadályozzák a betegségek és szenvedések terjedését.

Az "alma MEG", vagyis mindenre emlékszem, mindent tudok sor talán a memóriára és az agykutatásra utal, ahol a tudósok vizsgálják az emberi memória működését és hogyan tudjuk információkat tárolni és visszaidézni.

A költemény fő témája a veszteség és a távoli helyekre való elutazás. Bár nem kapcsolódik közvetlenül a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez, a vers hangulata és témája megmutathatja az emberi érzelmek és az emberi tapasztalatok mélyebb megértését, ami a pszichológiai és neurológiai kutatások területén is nagyon fontos.

Összességében, bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, mégis kifejezi az emberi tapasztalat mélységeit és az emberi érzelmeket, amelyeket a természettudósok és kutatók folyamatosan vizsgálnak és megértenek.

Dsida Jenő "Titok" című versét irodalomtudományi szempontból tetten érhetjük egyes vonatkozásokban mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A versben megjelenik a költő identitásának és helyzetének kérdése. A költő egy titkot közöl a közönségével, miszerint ő nem tartozik közéjük. Ez a tematika képes elhelyezni a verse világát a magyar költészeti hagyomány szerint, ahol a lírai én szerepe és az önfeltárás fontos szerepet játszik. Ezen kívül a költő magányának, különcségének és elszigeteltségének kérdése, mely a szürrealista irányzat hatását is mutatja, ami a hagyományosnál kísérletezőbb és absztraktabb látásmódot jelent a versekben.

A versben említett országból származó szárnyas hintaló motívuma és a benne megjelenő halál és sír hiánya összekapcsolható a nemzetközi szépirodalom többi művével is. Az abszurd és fantastikus elemekkel teli képzeletbeli világ, ahol az ártatlan és szép dolgok uralkodnak, kapcsolódhat Szurrealizmus művészet mozgalomhoz, amely a 20. században jelent meg Franciaországban. A szárnyas hintaló általánosan ismert szimbólum a gyermekek fantáziájának és ártatlanságának, valamint a különcségnek és a kreativitásnak a jelképe.

A versekben megjelenő emlékezet és tudás motívuma szintén összefügghet más szépirodalmi művekkel. Az emlékezet és a tudásvágy kérdése, illetve a cél keresése olyan témák, amelyek a modernista irodalomban, például James Joyce műveiben is megjelennek. Joyce műveiben gyakran a szereplők önreflexiója és a tudásszerzés vágya kap hangsúlyt.

A vers utolsó részében a költő a magok kihelyezéséről és a veszteségeiről beszél, amelyekkel a világban érkezik. Ez a motívum a vándorlás és az otthontalanság kérdését vetíti előtérbe, ami a világirodalomban is gyakori motívum. Például a modernista irodalomban T. S. Eliot olyan verseiben is megjelenik, mint például az "Üres földre" című versében.

A "Titok" vers az említett összeköttetéseken keresztül tehát megmutatja a magyar költészeti hagyományokat és ugyanakkor az abszurd és szürreális elemek hatását is. Továbbá a versben megjelenő motívumok és témák által összekapcsolódik más nemzetközi szépirodalmi művekkel, amelyekben az identitás, az elszigeteltség, a különcség és az otthontalanság kérdése kiemelten jelenik meg.

A vers első szakasza (1-5. sorok) arról szól, hogy a költő egy titkot súg el a hallgatóságnak, majd kihirdeti, hogy ő nem tartozik közéjük. Ezzel a titokkal a költő sajátos identitását, különbözőségét jelöli.

A második szakaszban (6-12. sorok) a költő arról beszél, hogy egy olyan országból érkezett, ahol nincs halál vagy sírás, ahol a lelkek "kacagva sírnak", és ahol kis Szépség is mindenkit elborít. Ez egy üdítő kép a végtelen boldogságról és az öröm teljességéről.

A következő sorokban (13-14. sorok) a költő azt mondja, hogy mindenre emlékszik és mindent tud, de nem tudja, mi is a célja a világban. Ezzel a mondatával a költő a magányosságot és a gyökértelenséget fejezi ki.

Aztán a költő a folytatásban (15-19. sorok) arról mesél, hogy nagy Uralkodója néhány mágneskővel látta el a táskájában, amelyeket feleségétől kapott, és amiket magával hozott, de nem tudja, hogy mit kellene velük tennie. Ezzel a képpel a költő a keresésről és a küldetésre való vágyakozásról beszél.

Végül a vers zárásában (20-23. sorok) a költő azt mondja, hogy itt, ebben a világban, a mag nem kel ki,a költő pedig saját végzetét siratja és azt, hogy el kell válnia a közönségtől, még mielőtt találkozhatott volna velük.

A vers tehát vallási és teológiai szempontból is értelmezhető. A "szárnyas hintaló" szimbolizálhatja az angyalokat vagy a mennyei messzeségeket, ahol nincs halál és minden boldog és tökéletes. A "nagy Uralkodó" pedig Istenre utalhat, aki felajándékozza a költőnek az égi magokat (a tudást, a szépséget), de a költő még nem tudja, hogy hogyan kell ezeket a magokat elvetni a világban.

A bibliatudomány szemszögéből vizsgálva a verset, az angyal motívuma található az első szakaszban (szárnyas hintaló), amely a mennyei szférára és a különleges létformákra utal. A költő magányosságáról és keresési vágyáról szóló részek pedig képesek tükrözni a hitbeli kérdéseket és a lelki mélységeket.

A patrisztika nézőpontjából a vers képes kifejezni a hittel és Isten keresésével kapcsolatos dilemmákat, valamint az emberi identitás és lét abszolút értékrendjét.

A skolasztika szemszögéből pedig a versben megjelenő képek és szimbólumok további értelmet kapnak, és a vallásos értelemben vett tudás és a racionalitás közötti kapcsolatra is utalhatnak.

Összességében tehát a vers teológiai és vallásfilozófiai vonatkozásokra utal, amelyek az öröm, a teológiai keresés és az emberi identitás kérdéseit feszegetik. A versben megjelenő motívumok és képek számos értelmezési lehetőséget nyújtanak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjain túl.