- Töredék. -

I.

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törődnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyi felé kanyarog,
mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra is figyel,
mint az üldözött drága vadra:
célod, hogy rálelj önmagadra.

II.

Nevem hiába ne vegyed;
ha hallottad is egyszer-kétszer,
hullasd ki emlékezetedből,
mert hamis kincs az, talmi ékszer,
mely meddőn, hivalkodva csillog
s kevés örömöt szerez annak,
ki csillogásába merül,
mert hiszen csillagok is vannak,
sőt üstökösök is rohannak,
e mély, komorló éjszakában.
Virág vagyok a zordon, ében-
fekete idők belsejében,
fekete álmok erdejében
virág, csak egy a millió közt,
százezer álomból egy álom,
melynek értelmét nem találod,
melynek értelmét nem találom, -
jaj, életem és jaj, halálom.

III.

(Hiányzik)

IV.

Tiszteld az izzó szenvedést,
mely mindünket tisztára éget,
tiszteld a jóság glóriáját,
tiszteld a békés bölcsességet,
tiszteld a mártir szenteket,
a gyermeket, jámbor parasztot
és minden prófétát, aki
a sziklából vizet fakasztott,
habzó szépséget és malasztot,
tiszteld a költőket, akik
veled vannak bármerre mennél
s több életet adnak neked
tulajdon ember-életednél.
Hajts főt az írások előtt,
melyek sárgultan szakadoznak
s az ősi márványok előtt,
melyek lassanként repedeznek,
ódon kertekben porladoznak.

V.

(Hiányzik)

VI.

Addig nézz csurdé angyalokra
és addig nyalj szerelmi mézet,
amíg fekete fátyolával
be nem borít a bal enyészet,
örülj, örülj az ifjúságnak,
örülj, örülj az ifjú nőnek,
akinek csókjai nyomán
minden friss sarjak újra nőnek,
mint fű nyomán a friss esőnek, -
úgy zeng a szerelem szava,
mintha ezüst csengettyüt rázna, -
ki szeret, sohasem gonosz,
ki szívből csókol, nem parázna.
(De jól ügyelj: ha bűnnek nézed,
bűn is az, amire törekszel, -
ha gonoszat vélsz tudni arról,
hogy asszony karjaiban fekszel,
bizony gonoszat is cselekszel.)

VII.

(Hiányzik)

VIII.

Az igazság őre légyen
benned mindig az égi szellem,
hamis tanuságot ne szólj,
fiam, soha önmagad ellen;
ne hazudozzál önmagadnak,
tudd meg, ki vagy és mire vágyol -
ha útad szólit, ne marasszon
fiam, dunna és renyhe lágy toll:
keményen kelj a renyhe ágyból
s indulj a bátrak mosolyával,
zengő lélekkel, zsenge testtel,
mint aki mindent megmutat
s magában semmi bűnt se restell,
lépteit ingovány fölött is
titkos isten hatalma ója -
kinek van ugyan sok-sok bűne,
gyarló egész emberi... (olvashatatlan)
de mégsincs rejteni-valója.

IX.

(Hiányzik)

X.

Felebarátod ökre, háza
után kivánságod ne légyen:
ilyen szegénységekre vágyni
nagy szegénység és csúnya szégyen.
Orrodba édes illatot gyüjts,
szivedbe békét és mosolygást,
szemedbe fényt, hogy az utolsó
napon is tudj örülni folyvást
s eképpen szólj csak és ne mondj mást:
köszönöm, hogy tápláltatok,
hús, alma, búza, lencse, borsó!
Amint jó volt hozzám a bölcső,
tudom, hogy jó lesz a koporsó.
Ki most lefekszik, nem kivánta,
hogy földje legyen, háza, ökre,
de amit látott, gyönyörű volt
és véle marad mindörökre.
És övé marad mindörökre.

Elemzések

Dsida Jenő Tíz parancsolat című versét természettudományos szempontból is lehet értelmezni, bár közvetlen kapcsolatot a mai természettudományos felfedezésekkel nem találhatunk benne. Azonban a természettudomány és a vers együttes nézetei áthatják a művet, és több olyan témát érint, amelyek relevánsak a mai természettudomány szempontjából.

Az első versszakban a versszemély azt mondja, hogy ő is, mint az olvasó, egyazon úton jár és a világba néz, de soha nem találkozik vele szemtől szemben. Ez a gondolat az emberi kapcsolódás hiányára utal a természethez. Ez alapján az emberi kapcsolatok fontosságát fel lehet vetíteni, és a pszichológia és szociológia területének legfrissebb kutatási eredményeire is utalhat, amelyek azt mutatják, hogy az emberi kapcsolatok és a társas támogatás elengedhetetlenek a boldogsághoz és a jó egészséghez.

A második versszakban a versszemély elmondja, hogy nem számít, hogy megismerjék-e vagy sem, mert csak egy virág a milliók között és értelme sem található. Ez a gondolat összefügghet az agy és az intellektus összetettségével, amelyet a modern neurológia és pszichológia vizsgál. Az értelmezésünk korlátozott és beérhetetlen lehet, mint a görbe, törött tükör, amelyben az ember önmagába néz.

A negyedik versszakban az izzó szenvedést kell tisztelni, ami mindannyiunkat tisztára éget. Ez a gondolat hozható összefüggésbe az evolúcióval és a természeti katasztrófákkal, amelyek hozzájárulnak az élet változásához és fejlődéséhez. Továbbá említi a bölcsességet, a szenteket és a költőket, akik saját módjukon képesek átalakítani a világot, és teremtenek új értelmet.

A hatodik versszakban a szerelmi élményről beszél, amelyet élvezni kell addig, amíg a halál el nem borít mindent. Ez az időszakos öröm és boldogság az életben hozható összefüggésbe az evolúciós biológiával és a reprodukciós stratégiával, amelyek az élőlények viselkedését befolyásolják a túlélés és az utódok létrehozása érdekében.

Az alegységek hiányát a versben többször is megemlítik, ami hiányzó részeket jelent a versben. Ezek az alegységek a tudomány és a technológia legfrissebb felfedezéseire utalhatnak, amelyek hiányzhatnak a mai világból. Talán a tudás és információ hiánya vagy korlátozottsága is megjelenik itt.

Összességében tehát a vers természettudományos értelmezése több dimenzióban lehetséges, és számos értelmezési lehetőségre nyílik az emberi kapcsolatoktól az evolúciós biológiáig vagy akár a modern technológiáig. Az aktuális tudományos felfedezések az élet és a világegyetem működésének megértéséhez és tanulmányozásához járulnak hozzá, ezért a természettudományos kutatások eredményei mindig új nézőpontokat nyújtanak a művek értelmezéséhez.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, de fontos megjegyezni, hogy Dsida Jenő nem teológus, hanem költő volt, így a versekben található teológiai tartalmak inkább lírai jellegűek és az érzelmek, gondolatok kifejezésére szolgálnak.

A vers első részében a "Tíz parancsolat" alcím utal a bibliai parancsolatokra. Az I. részben megjelenik Isten távolságtartása és elérhetetlensége, amikor a költő azt írja, hogy Isten soha nem mutatja meg igazi arcát, és csak furcsa tükörben, önmagában találkozhat vele. Ez a rész a bibliatudományi nézőpont szerint arra utalhat, hogy Isten misztérium és nem teljesen megfogható a földi emberek számára.

A II. részben a költő arról ír, hogy nevét hiába ne vegyük, mivel az csak egy hamis ékszer, amely kevés örömöt szerez. Ez a rész a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira is reflektálhat, amelyek hangsúlyozzák, hogy Isten neve nem pusztán egy jelölés, hanem Isten önmagában jelen van a nevében.

A III. rész hiányzik a versből, így nehéz abból teológiai szempontból következtetéseket levonni.

A IV. rész arra kér, hogy tiszteljük a szenvedést, a jóságot, a bölcsességet és a szenteket. Ez a rész a patrisztika nézőpontjára utalhat, amely hangsúlyozza a szentek példájának követését.

A V. rész hiányzik a versből, így nem lehet teológiai szempontból értelmezni.

A VI. részben a költő arra buzdít, hogy szeressünk és örüljünk az ifjúságnak és a szerelemnek. Ez a rész a bibliatudományi nézőpont szerint arra utalhat, hogy az élet és az öröm ajándék Istentől.

A VII. rész hiányzik a versből, így nem lehet teológiai szempontból értelmezni.

A VIII. rész arra kéri a költő, hogy legyünk az igazság őrei és soha ne hazudjunk önmagunknak. Ez a rész a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai szerint arra utalhat, hogy az igazság keresése és megtartása fontos érték.

A IX. rész hiányzik a versből, így nem lehet teológiai szempontból értelmezni.

A X. rész arra utal, hogy ne legyünk kapzsiak és ne vágyjunk mások tulajdonára. A rész a bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjairól is nyilatkozhat, amelyek hangsúlyozzák az alázatot és az anyagi javakhoz való mértékletes hozzáállást.

Fontos megjegyezni, hogy a vers töredék formáját is hordozza, és több rész hiányzik belőle, ezért sok keresztény teológiai szempontból nem értelmezhető részletet tartalmaz. Azonban a szövegben meglévő elemek részletes elemzése és azok kapcsolata a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira is értelmezhetőek és érdekesek lehetnek a teológiai és irodalmi szempontból is.

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Az alkotó: Dsida Jenő (1885-1938) erdélyi költő, akit a 20. század elején a Nyugat körében valamint a modernizmus költészetében tartanak számon. A verseiben felfedezhető a szimbolizmus és az impresszionizmus hatása, valamint ismert az erdélyi táj ábrázolása a műveiben.

2. A vers stílusa: A vers méterezése és szerkezete alapján az iambikus versforma egyik változatának tekinthető. Az iambikus sorokban az ütemhangsúlyos szótagok váltakoznak a soron belül. Ez a versforma jellemző a klasszikus görög és latin költészetben, valamint a klasszikus magyar verselésben is használták.

3. Motívumok: A versben számos motívum fedezhető fel, melyek kiemelhetők a magyar irodalomban és a nemzetközi szépirodalomban is. Például az örök barátság motívuma, mely a romantika korában, például a Goethe által írt "Vándorévek" című műben is jelen van. Továbbá az idő, az emlékezet, a szerelem és az önmagunkkal való küzdelem motívumai is gyakran előfordulnak a világirodalomban.

4. A nyelvhasználat: A versben használt nyelvezet és szókincs a modern költészet jellemzője. Dsida Jenő szokatlan, kifejező és képekben gazdag szavakat használ, melyek segítségével erős hangulatot teremt és érzelmeket közvetít. Ez a stílus a szimbolizmus és az impresszionizmus hatásait mutatja.

5. Hangulat és témák: Az "Én vagyok a Te távoli" sorokból megidézett magány, az idő múlása és az elmúlás témája gyakori motívum a lírai irodalomban, például William Shakespeare műveiben is. Továbbá a bölcsesség, az igazság keresése és az önmegvalósítás témái is felmerülnek a versben.

6. Hiányok és költészet metaforái: A versben néhány részlet hiányzik, amelyeket "(hiányzik)" formában jelöltek. Ez a hiány a költészet metaforájának is tekinthető, amely az életben is gyakran jelen van. A hiányok, az elérhetetlen vágyak és a megfoghatatlan dolgok képeit gyakran megjelenítik a versekben, például Emily Dickinson műveiben is.

Ezek a példák és összefüggések csak néhány lehetséges értelmezése a versnek irodalomtudományi szempontból. A részletesebb elemzéshez más irodalmi művek összehasonlítása és több kontextusban való értelmezés is szükséges lehet.