Kérek minden rangú és rendű embereket,
hogyha vétkeztem ellenük:
bocsássanak meg érte!

Kérek testvéreket és barátokat,
versenytársakat és ellenségeket,
hogy fogják meg a kezemet.

Felejtsék el, ha Bábel forgatagában
kínok borától szédelegve jártam
és nem emeltem kalapot.

Szorongok, félek mostanában,
különös-nagyok a csillagok mostanában,
egyedül vagyok mostanában.

Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is;
most utoljára plakátokat ragasztok
a jószívek falára:

Kérek testvéreket és barátokat,
kérek minden rendű és rangú embereket,
hogy szeressenek engem!

1929


Elemzések

Dsida Jenő Ünnepi plakát című versének elemzése irodalomtudományi szempontból lehetőséget ad a számos összefüggés bemutatására mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers elején Dsida Jenő a „rangú és rendű embereket” kéri, hogy bocsássanak meg neki, ha vétséget követett el ellenük. Ez az elhatárolás olyan embereket foglal magában, akik különböző hierarchikus pozícióban vannak, és azonosíthatók a társadalmi struktúrában. Ez a motívum magyar irodalmi hagyományokra utal, ahol a társadalmi rangok és osztályok gyakran megjelennek, és fontosak a társadalmi kapcsolatokban.

A következő sorokban Dsida Jenő testvéreket, barátokat, versenytársakat és ellenségeket kér meg rá, hogy fogják meg a kezét. Ez a képesség, hogy függetlenül az egyének közötti viszonytól egységben maradjanak, egy fontos motívum nem csak a magyar, hanem a nemzetközi irodalomban is. A barátság, a szolidaritás és a megbékélés kérdése az emberi kapcsolatok alapvető témája.

A vers közepén Dsida Jenő elárulja, hogy fél és szorong. A csillagok említése különös képet fest a versben, és lehetőséget kínál az asztrológiai és misztikus elemek beemelésére is, amelyek gyakran megtalálhatók a nemzetközi szépirodalomban. A félreismerés és a magányosság motívuma is előfordul a világirodalomban, ami megmutatja, hogy Dsida Jenő verse kapcsolódik az emberi tapasztalat univerzális problémáihoz.

A vers végén Dsida Jenő plakátokat ragaszt a jószívek falára, és minden rendű és rangú embereket kéri, hogy szeressék őt. Ez a kérelem tükrözi az emberi kapcsolatok és a szeretet fontosságát. A szerelem, a megbocsátás és az elfogadás témája univerzális és időtlen, és számos műben megjelenik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Összességében Dsida Jenő Ünnepi plakát című verse számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. A társadalmi rangok, az emberi kapcsolatok, a félreértés és a magány motívumai mind témaként megjelennek a műben, és időtlen kérdéseket vetnek fel az emberi tapasztalatról és érzelmekről.

A verset teológiai szempontból is értelmezhetjük, és összekapcsolhatjuk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival is. Fontos megjegyezni, hogy a versben szereplő kérelmek és vallomások az emberi kapcsolatokra és érzésekre összpontosítanak.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a bocsánatkérés és a kegyelem fogalma is. Az író kéri, hogy az emberek bocsássanak meg neki, ha vétkezett ellenük. Ez a gondolat összhangban van a keresztény tanítással, miszerint az embereknek megbocsátást kell kérniük, ha hibáznak egymás felé. A kegyelem fogalma is jelen van a versben, hiszen az író arra kéri testvéreit, barátait és ellenségeit, hogy fogják meg a kezét, amely jelentheti az elfogadást és szeretetet.

A patrisztika perspektívájából nézve a versben megjelenik az erkölcsiség és az emberi kapcsolatok fontossága. Az író a "Bábel forgatagában" említett helyzetben megvallja, hogy annak ellenére, hogy kínok borától szédelegve járt, nem emelte kalapot. Ezzel elismeri az erkölcsi hibáját, és fejet hajt a másik ember előtt. A patrisztika hangsúlyozza az erkölcsi értékeket és az önátadást a másik ember iránt, és ez a versben is megjelenik.

A skolasztika nézőpontjából vizsgálva a vers azt sugallhatja, hogy az író magányban és kiszolgáltatott helyzetben találja magát. A nagy csillagok és a félelem említése utalhat a természetfeletti erők befolyására és az ember elhagyatottságára. Az író megpróbálja a lehető legtöbbet tenni azáltal, hogy plakátokat ragaszt a jószívek falára, hogy kéregeti mások szeretetét és elfogadását. Ez a skolasztika filozófiájának megfelelően a közösség és az emberi kapcsolatok fontosságának hangsúlyozását tükrözi.

Mindezek mellett más megközelítések szerint a versben megjelenik az önmagunk elfogadásának és szeretetképességünk felismerésének fontossága is. Az író felismeri sérülékenységét és kiszolgáltatottságát, és bár megpróbálta mindent, most kéregeti mások szeretetét és elfogadását.

Összességében a vers teológiai szempontú elemzése azt mutatja, hogy az emberi kapcsolatok, az erkölcsiség, a bocsánatkérés és a kegyelem fontos szerepet játszik az emberi életben. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai pedig különböző megvilágításban segítenek megérteni és értelmezni a versekben megjelenő gondolatokat.

A vers első sorai kifejezik a költő megbánását és elnézést kérését mindazoktól, akiket esetleg vétkezései érintettek. Ez a téma nem feltétlenül kapcsolódik a természettudományhoz, de az összefüggésben a mainál frissebb felfedezésekkel, a pszichológiával és az agyi funkciókkal lehetne értelmezni. A modern pszichológia kutatásai például arról szólnak, hogy az emberek milyen fizikai és emocionális hatásokat tapasztalnak a bűntudat és a megbánás miatt, valamint hogy miként befolyásolhatja ezeket a viselkedést.

Az után következő sorok arra kérnek, hogy a testvérek, barátok, versenytársak és ellenségek fogják meg a költő kezét. Ez a rész szinte szó szerinti értelmezésben nem kapcsolódik konkrétan a természettudományhoz. Azonban, figyelembe véve a kutatásokat és fejleményeket az érzelmi és társadalmi kapcsolatok területén, kapcsolódást találhatunk. A pszichológiai és szociológiai kutatások rámutatnak arra, hogy a társas támogatás, a baráti kapcsolatok és a közösségi étkezés pozitív hatást gyakorolhatnak az emberi egészségre és a „boldogságra”. Tehát, ezért a költő azt kéri, hogy mindenki fogja meg a kezét, és ez a kérelem elhelyezhető a mai friss pszichológiai és társadalmi fejleményekbe.

Az utolsó néhány sor a költő magányosságának és szorongásának kifejezésével foglalkozik, és a csillagok nagyságában és a versek létrehozásában gyökerezik. Bár a csillagok mérete nem változott a mai kutatók felfedezése óta, de újabb felfedezések és megfigyelések kapcsolódnak hozzájuk. Például, a gravitációs hullámok felfedezése és az exobolygók kutatása szintén kemény érdeklődést keltett a kutatókban. Ezek az új felfedezések adhatnak némi kontextust a költő által említett különös-nagy csillagokhoz.

Végül, a költő utolsó kívánsága arra összpontosít, hogy szeressenek engem. Ez az összetartozás, szeretet és elfogadás vágya, ami az emberi lényekre nagy hatást gyakorol és fontos téma a pszichológiában és az emberi viselkedésben. A mai friss kutatások a szeretet, a kapcsolatok és az érzelmi kötődés területén különösen hangsúlyt fektetnek. Például, a szociális kapcsolatok fontosságának és a szeretet hatásainak kutatása nagyon aktív, és számos kutatási eredmény és felfedezés található ezen a területen, amit azelőtt nem lehetett biztosan tudni.

Összességében tehát, bár a vers nem közvetlenül utal a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, de számos olyan téma és elem található benne, amelyeket a mai természettudományi kutatások és fejlemények megvilágíthatnak. Ilyen témák a bűntudat és a megbánás hatásai, a társas támogatás és a barátság pozitív hatásai az emberi egészségre, a csillagokkal való kapcsolat és a szeretet fontossága az emberi viselkedésben.