Kis csemetefa satnyul az uccán,
a ház előtt.
Hátgerince fáradt, görbe, kiszáradt.
Este, amikor senkise látja,
kilopódzom hozzá börtönömből
s melléje lépek.
Nyirkos szelek hátán lovagolva
zörgő levelek menetelnek...
A szomszédéknál veszekedés van;
nyárikonyhájukból keserű füstöt
csap ki a szél.
Messziről harangoznak.
S mi csak állunk az értelmetlen estben,
mint két furcsa-finom, fekete sóhaj.
Vállat vonunk, kicsit szomorúan,
kicsit közömbösen:
Meghalunk.
A vers első sorai egy kis csemetefa leírásával kezdődnek, amely fáradt és görbe. Ez utalhat a növényi élet folytonos küzdelmére a túlélésért, valamint az emberi tevékenységek és a természet közötti feszültségre. A ház előtti helyszín választása arra is utalhat, hogy az emberi beavatkozás milyen hatással van a természetre.
A vers további része a költő érzelmeit és megfigyeléseit fejezi ki. Az éjjeli időszakban, amikor senki sem látja, a költő megszabadul börtönéből, és a csemetefa mellé lép. Itt említést tesz a nyirkos szelekről és a zörgő levelekről, amelyek utalhatnak az időjárás és az évszakok változásaira.
A második versszakban a szomszédok közötti veszekedést és a keserű füstöt említi a szomszédos házból. Ez is a természethez kapcsolódik, hiszen a szél hordja a füstöt és terjeszti el. Emellett a messziről hallatszó harangszó is megjelenik a versben, amely jelentheti az idő múlását és az emberi tevékenység jelenlétét.
A vers utolsó része visszatér az emberi szereplőkhöz. A költő és a társasága megállnak az értelmetlen estben, és "vállat vonnak". Ez azonban nem csak közömbösségről, hanem akár elfojtott érzelmekről vagy érzéketlenségről is árulkodhat. Végül a vers röviden kijelenti, hogy meghalnak, ami a halandóság és az élet kegyetlenségének felismerésére utalhat.
A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét tudományos felfedezésekre utaló elemeket, de a természet és az emberi tevékenység kapcsolata, valamint a természeti jelenségek megfigyelése fontos szerepet játszik benne. A vers meghatározott helyszíne és az élet és halál témája lehetőséget ad a természettudományos gondolkodásra, például az élettani folyamatok, a növények életciklusa vagy az emberi beavatkozás hatása a természetre kapcsán.
A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és többféle nézőpontból megközelíthető.
Bibliatudomány szempontjából a vers által közvetített kép a teremtéssel, valamint az emberi sors és a halál kérdésével kapcsolatos bibliai gondolatokkal kapcsolatba hozható. A csemetefa, amelynek ház előtti helye, alkalmatlan környezetben növekszik, metaforikusan jelképezi az emberi létezést a világban. Az emberi végzet, az érthetetlen és szenvedéssel teli világ ideáját hordozza magában. A börtönbe zártság képe pedig az emberi lélek esetleges romlottságának gondolatát idézheti. A kiszabadulás kísérlete és az éjszakai találkozás a fa mellett a szabadság és az emberi hozzájárulás lehetőségét hivatott előrevetíteni.
A patrisztika szempontjából a vers az emberi létezés szenvedésének a gondolatával kapcsolható össze. A meggyötört, görbe gerincű fa képe a bűn és a testi romlottságra utal, melyet a szabadulás reményével összekapcsolhatunk. A harangozás arra utalhat, hogy a vallásosság a megváltás és a remény forrása lehet az emberi szenvedésben.
Skolasztika nézőpontjából a versben bemutatott meghalunk című sor a halál kérdésének a felvetésére utal. Az emberi létezés értelmetlenségének és a halál félelme előtérbe kerül ebben a nézőpontban. A vallásos szövegkörnyezetben azonban a halálból való feltámadás és az örök élet ígérete is jelen lehet.
Más esetleges értelmezési lehetőség az emberi élet és az időhöz való viszony kapcsolatára fókuszálhat. A csemetefa képe az élet múlandóságát, a szomszédok veszekedése az emberi kapcsolatokban rejlő feszültségeket, a veszteség és a halál kérdéskörét hivatott felvetni. A vers végén az emberi sors kilátástalansága és az élet értelmetlensége jelenik meg, ami egy átfogóbb életfilozófiai szempontból is értelmezhető.
A verset irodalomtudományi szempontból többféleképpen lehet elemezni.
1. Verselemzés:
- Formai jellemzők: A vers 5 háromsoros versszakból áll, amikben a sorok rövidek és ritmikusak. Az időrendiség megszűnik a versben, ami elősegíti az időtlenség érzetét.
- Költői eszközök: A versben rejtélyes atmoszféra van jelen, amit a szimbolikus képek erősítenek. Például a "kis csemetefa satnyul az uccán" megjelenít egy szomorú, elhagyatott képet. A "nyirkos szelek hátán lovagolva zörgő levelek menetelnek" metaforikus képet alkot, amely megadja a természet hangulatát. A "két furcsa-finom, fekete sóhaj" képi nyelvezete és az ellentétek adnak különleges érzést a versnek.
2. Magyar irodalmi összefüggések:
- Dsida Jenő művei: A vers a 20. századi magyar költészet egyik jelentős alakjától, Dsida Jenőtől származik. Egyéb költeményeivel össze lehet hasonlítani, hogy megtaláljuk a közös témákat és stílusjegyeket.
- A szimbolizmus hatása: A versben található szimbolikus képek, az elhagyatottság és a halál motívumai a szimbolizmus stílusjegyeire utalnak, amely a 19-20. századi magyar költészetben jellemző volt.
3. Nemzetközi irodalmi összefüggések:
- Szimbolizmus: A szimbolikus motívumok és képek, valamint az időtlenség érzete a francia szimbolizmus hatását mutatja, amely ebben az időben volt divatos Európában.
- Elszigeteltség és halál tematikája: A versben megjelenő elszigeteltség és halál motívumai összefüggésbe hozhatók más európai költők műveivel is, például Charles Baudelaire "Virágok rosszillata" című költeményével.
Ez csak néhány lehetőség az elemzésre. A vers további irodalomtudományi szempontból is megközelíthető, például az intertextuális kapcsolatok, a költő korábbi vagy kortárs művei közötti összehasonlítás vagy más művekkel való párhuzamok vizsgálata révén.