(Fodor Jenő)

Megy,
robog a vonat, a
hegy

fut,
kanyarog, omlik az
út

és
mélyen a messzibe
vés.

Száz
pózna is nyargal, a
láz

űz,
kerget, a füst csupa
bűz,

kín
feszül ki végig: a
sín

s mély
nyugtatot ma nem ad az
éj.

...Itt
épen egy házikó
nyit,

tár
ablakot a napfényre
vár.

Ott
vén juhász - kezében
bot, -

néz
nyugodtan s pihen a
kéz.

Fenn
egy paraszt ép kaszát
fen

s hagy
mindent a mentire
nagy,

ős
bánattal: szomorú
hős.

Vad
iramunk vajjon mit
ad?

Szent
ez a nagy, falusi
csend,

de
mi sose állhatunk
be:

bősz
robajjal röpít a
gőz

s fut,
kanyarog, szédül az
út.

Ints
nevess, sírj: megállás
nincs.

Fut
mozdonyunk s tüzet és
bút

hint:
íz, hang, szín - elmarad
mind.

1929

Elemzések

A vers az utazás témáját dolgozza fel. Az első sorban rögtön megjelenik a vonat, amely robogva halad. Ez az utazás szimbóluma, és azon keresztül felfedezhetjük a magyar és nemzetközi szépirodalomban gyakran megjelenő utazás motívumát.

A versben megjelennek a vonat környezetének részletei is, mint például a hegyek, az út, a sínek. Ezek a tárgyak és helyszínek archetípusok az irodalomban, és gyakran a hatalom vagy a vágyakozás szimbólumaként jelennek meg.

A versben feszültség és mozgás is van. A futás, kanyarodás, omlikás, nyargalás mind az utazás dinamikáját és energiaátvitelét mutatja be. Ez megfelel az irodalomtudományban gyakran említett mondatmotívumnak, amely az események és a cselekvés folytonos, lendületes mozgását jelenti.

A váltakozó hangulatok és érzelmek is jelen vannak a versben. A nyugodt falusi csend, a pihenés és a szomorúság motívumaival találkozunk. Ez jellemző lehet a romantikus irodalomban gyakran előforduló lírai hangvételre.

A vers végén pedig a futás és a megállás hiánya látható. Ez a folytonosságot, a haladást vagy akár a reménytelenséget is jelentheti. Ez a motívum érthető többek között a modernista irodalmi irányzatok, mint például az expresszionizmus vagy a szürrealizmus megjelenése alapján.

Összességében a vers több irodalmi motívumra utal, amelyek a magyar és nemzetközi szépirodalomban gyakran megjelennek. Az utazás, a táj, a mondatmotívum, a hangulatváltások és a futás/állás motívumai mind ismert archetípusok az irodalomtudományban.

A vers teológiai szempontból többféleképpen is értelmezhető. Az alábbiakban részletesen kifejtem az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is, de természetesen más értelmezések is lehetségesek.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenhetnek a vándorlás, a keresés és a menekülés motívumai. Az első sorokban a vonat robogása és az út hegyeken átívelése kifejezi a mozgást és a folytonos változást, mely lehet a Földön való vándorlást vagy az emberi lélek útját az örök boldogság felé. A mélyre való vésés pedig lehet a múltba való visszatekintés vagy az önmagunkba merülés metaforája, ahol az ember megtalálhatja önmagát és kapcsolatba léphet Istennel.

A patrisztika szempontjából a vers az átmenet állapotát mutatja be. Az úton lévő, folyamatosan változó világhoz képest a házikó és a nyugodt juhász képe az örökös, eltökélten várakozó Istenre utal. A napfény, a kasza és a kéz metaforái visszautalhatnak Teremtőnk jóságára és az Ő természeti rendjére, mely a folytonos változások mögött áll.

A skolasztika szempontjából a vers az emberi tapasztalatok és érzékszervek megtévesztését tárja elénk. Az elnyúló vonatút és a kanyargós út összefonódása azt jelzi, hogy az emberi érzékek nem mindig képesek felfogni a valóságot, és ezáltal megtévesztő lehet az érzéki tapasztalat. A gőz és a bősz robaj pedig a földi, mulandó dolgokhoz köthető örömet és hiábavalóságot jelképezheti.

Természetesen más értelmezések is lehetségesek. Például a vers az emberi élet útját és annak járhatóságát tárhatja fel, melyben a folytonos változásokkal és küzdelmekkel szemben a végleges megállás és nyugalom csak Istenben található meg. A versben megjelenő képek és motívumok természetesen más módon is kifejezhetik az emberi tapasztalatokat és az emberi lélek különböző aspektusait.

Összességében a vers teológiai szempontból a változás, a keresés és a megtalálás témáit boncolgatja, amiket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváiból is meg lehet közelíteni.

A vers alapvetően egy utazás élményét és a vasúti közlekedést ábrázolja. Azonban a mai természettudományos felfedezésekkel is össze lehet kapcsolni néhány motívumot és képi elemet a versben.

A vonat, amely "megy, robog" és az út, amely "kanyarog, omlik", mind utal a közlekedésre és a mechanikus mozgásra. Az utazás alatt a vasútvonal vésése is megjelenik, ami a modern infrastruktúra fontosságára utal a közlekedési hálózat kiépítése és karbantartása szempontjából.

A "száz pózna", ami "nyargal" szintén utalhat a modern építési technikákra és a nagy sebességi közlekedés igényeire. Ugyancsak fontos, hogy a "feszül ki végig a sín", ami a sínek feszességére és a biztonságos közlekedésre utalhat.

Az utazás közben tapasztalható "láz", "kergetés", "füst" és "bűz" szavak kapcsolatba hozhatók a modern közlekedési eszközökkel járó emissziókkal és a klímaváltozás problémáival. Az utazás során tapasztalt "feszülés" és a "mély nyugtalanság" is utalhat a fenntartható közlekedés iránti aggodalomra és a környezeti hatásokra.

A versben említett "házikó", amely "nyit, tár ablakot a napfényre vár", lehet egy utalás arra, hogy az emberi létezésben fontos a természetes környezet nyugalmának és az idő múlásának figyelembevétele. A vén juhász, aki "nyugodtan néz" és "pihen a kéz", lehet egy szimbólum a természet közelében élők egyszerű és nyugodt életmódjára, amely a modern technológiáktól és stressztől távol tartja őket.

A "vad iramunk", amelyet az utazás közben tapasztalunk, és a "falusi csend" ellentétben áll a modern világ zajaival és rohanásával. Ez a kontraszt a természettel harmonizál és egyfajta kötelező lassulásra, figyelésre és csodálatra utalhat, ami egyre fontosabbá válik a természettudomány legújabb felfedezései és a fenntartható fejlődés iránti igény miatt.

Összességében tehát a versben a vasúti utazás és a természeti elemek egyaránt kapcsolatba hozhatók a mai természettudományos felfedezésekkel. A versben megjelenő képek és motívumok valamennyire tükrözik az emberi kapcsolatot a természettel és az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatását.