Gyóni Géza

FELHŐK ÚTJÁN

Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy leány közelg.
S míg a felhő mögötte kel:
Lassan jövünk közel, közel.

Selyemhaj csillog napsugárban -
A felhő mindig távolabb -
Selyemhaj mondja: nyár van, nyár van,
Felhő csak a bús gondolat.

Egy pillantás - s a fájó sejtés
Csak átsuhan a lelkemen:
Hogy azt a felhőt, ezt a szép lányt
Én el nem érem sohasem.

A vers, Gyóni Géza "A Dalok", a romantikus irodalomhoz sorolható. Az első szakaszban a szerző a dalok erejét és korlátait emeli ki. A dalok képesek kifejezni az érzéseket, de mindig csak részletük tárul elő, nem tudják teljesen kifejezni azt, amit a szerző érez a szívében. A dalok tehát személyes érzések közvetítői, de beszédbe öntve már nem képesek teljesen átadni azt a mélységet, amit a szerző érez.

A második szakaszban a szerző a szerelmi vágyakat és a szenvedéseket tartalmazó dalokat említi. Ezek a dalok a szerző szívének kincsei, amelyeket szeretne a szerelmének mind elé tárni, mint egy kincsásó, aki megmutatja gazdagságát. A szerző azt szeretné, hogy a szerelme elámuljon, meglássa az érzéseit, és hagyja, hogy teljesen magába fogadja azokat. Ezért a dalokat önti szavakba, hogy a szerelmével megossza a belső érzéseit.

A harmadik szakaszban a szerző a vágyát fejezi ki, hogy a szerelme behunyja a szemét, amikor meglátja a szerző gazdagságát, vagyis a szívében rejlő érzéseket. A szerző a szerelmének szeretné elárulni, hogy milyen értékes és különleges a belső világa, amit másoknak nem mutat meg. Ezért szeretné, hogy senki más ne lássa vagy lopja el a kincseit, csak a szerelme. A dalok ebben az esetben a szíve kincsei, amelyeket diszkréten kell megőrizni a szerelmével.

Ez után újra megjelennek a siró, árva kis dalok, amelyek most már egy koldust és a királyi házból való származást jelképezik. A koldus a szerzőt jelképezi, aki távolról nézi a szerelmét, de soha el nem érheti. A dalok továbbra is csak sirnak és együgyű ajakokon szólnak, nem tudják elérni az elérhetetlen boldogságot. Ez a szakasz a reménytelenséget és az elkülönülést kommunikálja.

A rövidszöveg, "Felhők útján", szintén a romantikus irodalomhoz kapcsolódik. A felhők és a leány szimbolikus jelentéssel bírnak és a költeményben is útmutatók a szerző számára. A felhő mindig távolban van, elérhetetlen, míg a leány a szép és ragyogó minőségeivel vonzza a szerzőt. A szerző vágyakozik a leány felé, de sejti, hogy soha el nem érheti őt. A vers a vágyakozás és az elérhetetlen szerelem motívumát dolgozza fel.

Az általános összefüggéseken túl, a versben jelen van az érzések kifejeződése és a vágyakozás motívuma, amely egyaránt jelen van a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. A romantikus irodalom ezekkel a motívumokkal dolgozik, és ezek a motívumok erőteljesen jelen vannak Gyóni Géza "A Dalok" című versében is.

A vers teológiai szempontból megfigyelhető, hogy a költő a hit és a vallásosság kifejezésére használja a dalokat és a szimbolikus elemeket. A költő saját belső érzéseit és vágyait próbálja a dalokba foglalni, amelyekkel aztán Istenhez szól. A vers sorai által kifejezi a költő vágyát, hogy a kincsei az Isten elé táruljanak.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenik a vallásos érzés, amely a költőt arra ösztönzi, hogy a szívében lévő érzéseket és vágyakat Istennek áldozza fel. A szövegben megjelenő "kincses" hasonlat azt is jelzi, hogy a költő a megváltás kérdését is feszegeti, hiszen ezzel az általa nagy értékűnek tartott kincsekkel szeretné megszólítani Istent. A versben megjelenő kételyek és a hiábavalóság érzése is jellemzőek a bibliatudomány szempontjából.

A patrisztika nézőpontjából a versben megfigyelhető az Isten iránti alázat és az őszinte feltárulkozás szándéka. A költő a siró és árva kis dalokon keresztül próbál közelebb kerülni Istenhez és megnyilvánítani érzéseit. A versben megjelenő fájdalom és gyász is lélektani szempontból érdekes, hiszen a költő ezen keresztül próbálja kifejezni az emberi szenvedést és bánatot, amelyet Isten elé tár. A patrisztika szemléletére jellemző az emberi érzések és vágyak megtisztítása, és ez is megfigyelhető a versben.

A skolasztika szemszögéből a versben megfigyelhető az emberi lélek és Isten közötti kapcsolat ábrázolása. A költő próbálja szavakkal kifejezni a lelkében rejlő állapotot és vágyat. A versben szereplő kételyek és kérdések is jellemzőek a skolasztika nézőpontjából, melyek hozzájárulnak a vallási tapasztalat elmélyítéséhez és a hit elmélyítéséhez. A versben a költő úgy igyekszik kifejezni vágyait, hogy azokat Isten felé fordítja, miközben magában hordozza a bezártság és reménytelenség érzését.

Ezenkívül a versen keresztül futó motívumként is jelen van a kincs és a felhő. A kincs jelképezheti az értékes és személyes érzéseket, amelyeket a költő Isten elé szeretne tárni, míg a felhő az elérhetetlenséget és a hiábavalóság érzését fejezi ki.

A vers teológiai értelmezése mellett más nézőpontokból is megközelíthető. Például pszichológiai szempontból nézve a vers a költő belső érzéseit, vágyait és kételyeit mutatja be. A költőnek az a vágya, hogy megismerje és ki tudja mondani a szívét foglalkoztató dolgokat, amelyeket azonban szavakba öntve már nem képes teljes egészében kifejezni. Ezenkívül a versekben megjelenő fájdalom, hiábavalóság és reménytelenség is lélektani érdeklődésre tarthat számot.