Suhogó szél lengett lobogó hajamon,
Fölemelt homlokkal hogy elibéd jöttem
És mondtam: szeretlek büszkén, szabadon,
Nem buta gondoktól földre nyügözötten.

Halavány, szabályos kis szeretkezők
Irigyen, sápadtan bújtak meg előttem.
Hangom a szelek is szárnyukra vevék:
Te akartad: jöjjek. Te akartad: jöttem.

S ahogy feléd nyult már karom, az ölelő,
Fehérült arcodon a vágyak rózsája
S szemedből nagybúsan könny szökött elő.
Leborult a lelkem imazsámolyára:

Fakadt a szivünkben édes vágy ezernyi -
S babonás, bús imák rontottak nekünk.
Nem merünk szeretni, zokogni, szenvedni...
Bocsáss meg, Madonna! nem, nem vétkezünk.


Ó CSAK NE VÁDOLJ!

Ó csak ne vádolj, mért hogy örömében
Vidám hittel nem tud már hinni lelkem.
Oly rég tanyát vert benne már a kétely -
Sandán tekintget szúró félszemével,
Ha vig lakó kér egy kicsiny helyet benn.

Ó csak ne vádolj! Bús szemem sötétben
Szokott látáshoz. Csak lassan vetem fel.
Világát vesztné tán a napsütésen,
Amit te szórsz most, fényes fehérségem,
Mosolygó száddal, sugárzó szemeddel.

Ó csak ne vádolj! Ó te csak bocsáss meg!
Fehér lelked ne árnyékozza kétség.
Imádkozzál: hadd én is hinni tudjam,
Hogy hallgatod még keblemre borultan
Szivemnek győztes, ujjongó verését!

Elemzések

A vers teológiai szempontból sűrűn utal a bűn és a bűnbánat témájára, valamint a megbocsátás és a hit jelentőségére.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers olyan fogalmakat és képeket használ, melyek a keresztény hagyományban ismerősek. A "Madonna" és az "imazsámoly" utal a szűz Máriára és a katolikus imádságra. A bűn és megbánás kérdése pedig az eredendő bűnre és Krisztus kereszthalálának az üdvösségre gyakorolt hatására utal. A versben megjelenik az isteni megbocsátás vágya és az ember gyarlóságának felismerése.

A patrisztika nézőpontjából a vers a böjt, a gyónás és a megbűnhődés fontosságára utal. A "bús imák" és a "szivünkben édes vágy ezernyi" arra utal, hogy a bűn és a megbánás nemcsak fájdalmas, hanem szükséges lépések az ember lelki tisztulása felé. A versben a szerző felhívásai és imái az isteni kegyelemre és megbocsátásra való nyitottságra is utalnak.

A skolasztika nézőpontjából a vers a hit és az értelem, illetve a hit és a kétség közti ellentétet is érinti. A "kétely" és a "súró félszem" arra utal, hogy az ember értelme és racionális megközelítése akadályozhatja a hitet. A "Vidám hittel nem tud már hinni lelkem" és a "Imádkozzál: hadd én is hinni tudjam" kifejezések azonban azt sugallják, hogy a hit és a kétség közötti harcban a hit és a remény szükséges erőforrásként működhet.

A versben tehát több teológiai fontos fogalom és kifejezés is megjelenik, mint például a bűnbánat, a megbocsátás, a hit, a kétség, az imádság és az isteni kegyelem. Ezek az elemek a keresztény teológiai hagyományban gyakran tárgyalt és fontos kérdések, amelyekre a versben található képek és szimbólumok hívják fel a figyelmet.

A vers természettudományos szempontból nézve számos elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatóak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első részben a szél szerepe kiemelkedő. A suhogó szél megemlítése arra utalhat, hogy a természet erejével és hatásával való találkozásra utal. A modern természettudományban a szél áramlási tulajdonságait és hatásait tanulmányozzák, beleértve a légáramlást és a meteorológiai jelenségeket.

A második részben a szeretkezők megjelenése érdekes szempontból. A természettudományban a növények és állatok párzási és szaporodási viselkedésének tanulmányozása fontos kutatási terület. A versben a két szeretkező megjelenése utalhat a természet reprodukciójának és szaporodásának folyamatára, amely szintén összekapcsolható a mai tudományos felfedezésekkel.

A harmadik részben a vágy és a könnyek megjelenése teszi a verset érdekes szempontból. A modern természettudományban a vágy és az érzelmek kutatása kapcsolatban áll a neurológia és a pszichológia területeivel. A szerző leírása a vágyak rózsájáról és a könnyek fontosságáról arra utalhat, hogy a mai kutatások szerint az érzelmi állapotok és a testi reakciók szorosan összekapcsolódnak.

A "Ó csak ne vádolj!" című részben a kétely és a hit témája kerül elő. A modern természettudományban a kétely és a bizonyítás alapvető eleme a tudományos módszernek. A tudósok folyamatosan kérdéseket tesznek fel és kísérleteket végeznek annak érdekében, hogy bizonyítékokkal támasztott állításokat hozzanak létre. Ezért a kétely és a bizonyosság témája fontos része a természettudományos kutatásnak.

Végül, a versben az imádkozás és a hit megjelenése is figyelemre méltó. A mai természettudományban a vallás és a spiritualitás szerepe is fontos téma. Sok kutató és tudós foglalkozik a vallással és annak hatásával a tudományos gondolkodásra és az emberi tapasztalatra. Ezért a vers imádkozással és hitbeli kérdésekkel való foglalkozása aktuális természettudományos szempontból.

Gyóni Géza A VÉTKÜNK című versét irodalomtudományi szempontból elemzve, számos összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Stílus és forma: A vers egy lírai, vallomásos hangvételű szerelmi vallomás, mely szabályos metrikával és rímképletekkel rendelkezik. Ez a klasszikus forma és lírai stílus összefonódása jellemző a magyar irodalmi hagyományokra.

2. Téma és motívum: A versben a szerelem, a szenvedély és a bűntudat motívumai dominálnak. A szerelmi vágy, a bűnbeesés és az ártatlanság elvesztése több korszakban is gyakran előforduló témák a világirodalomban. Jelen esetben a szerző a Madonnához, azaz a Szűz Máriához intézi imáját.

3. Vallási-szakrális elemek: A Madonnához intézett imádságos részben a vallás, az isteni segítség és bocsánatkérés motívumai jelennek meg. Ez kapcsolódik a katolikus eredetű szentekhez, melyeket az irodalom sokszor ábrázol és elemz.

4. Kettősség és ármány: Az "Ó csak ne vádolj" című részben a kettősség és a csalóka látszat motívumai jelennek meg. Ez a téma gyakran előfordult a romantikus irodalomban is, ahol a szerelmi viszonyok több réteget takartak magukban.

5. Szimbolikus képek: A versben megjelennek szimbolikus képek is, mint például a "suhogó szél", a "vágyak rózsája" vagy a "fényes fehérség". Ezek a képek további rétegeket adnak a versnek, és hozzájárulnak az érzelmi és vizuális hatáshoz.

6. A költői személy: A költő saját élményeit és érzéseit fejezi ki a versben. Ez a líra a modern irodalomban is gyakran előfordul, ahol a költő a személyes tapasztalatokon keresztül közvetít egyetemes érzelmeket.

E felsorolt összefüggések alapján láthatjuk, hogy Gyóni Géza A VÉTKÜNK című verse kapcsolódik a magyar irodalom hagyományaihoz és az általánosabb szépirodalmi kontextushoz is. A lírai hangvételű szerelmi vallomás, a motívumok és a szimbolikus képek révén a vers megtalálható összeköttetésekkel rendelkezik a szépirodalom számos területén.