Hol éltem eddig, jaj, hol éltem!
És merre jár,
Kivel életem elcseréltem?
Rágörnyedek az asztalomra.
És átkozom,
Ki az életem bitorolja.
Vacogva járok fagyos télben
És valahol
Jár a bitorló napos délen.
Gazdagok asztalához ül le
S neki zenél
Az élet mesterhegedűje.
Aranymezők neki teremnek,
S ebéd után
Havanna-füstnél elmerenghet.
Kék távolok titkukat tárják
S ha kedve száll,
Kék távolon autón száll át.
S hol pálmakertes örök nyár van,
Egyet füttyent
S leszáll a hercegnő parkjában.
Az asszonyom ágyára űl le
S neki zenél
Minden mámorok hegedűje.
He egyszer szembe hozza utja,
Ő lesz a szép
S én leszek a rútak rútja.
Gőggel nevet szegény arcomba
S csak én tudom:
Hogy mindenét tőlem rabolta.