Gyóni Géza

A vers szerkezetében két részre osztható. Az első részben a költő egy estei elmegyésről beszél, ahogy bezárja a szobát és a faluban elindul. A második részben pedig a mindennapjainak leírásával találkozunk, amik reggeltől estig írják le a költő érzéseit és tapasztalatait.

A vers címe "Én is elmegyek", ami az elengedés témájára utalhat. Ez a témakör széles körben megtalálható mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az elmúlás, az elválás és a változás motívuma sok klasszikus alkotásban jelenik meg, például Shakespeare Sonettekben vagy József Attila verseiben.

A vers általános hangulata és képi világa több magyar költőre is hatást gyakorolt, például Ady Endrére, akinek a verseiben gyakran megtalálhatók a hasonlóan szomorú, melankolikus témák és képek. Nemzetközi szinten pedig a romantika és a szimbolizmus irányzataira utalhat, amelyekben a természet és az érzelmek mélyebb jelentősége kiemelt szerepet kap.

A költői nyelvezet általában képekben és szimbólumokban gazdag, ami jellemző a modernista költészetre. A versben látható képek és metaforák segítenek a költő által közvetített érzelmek és gondolatok kifejezésében. A természeti képek (őszirózsa, nap, köd) és az emberi cselekvések (bezárás, elsétálás) gyakran előforduló motívumok a lírai költészetben.

Az idő és az élet múlása, az elválás és az elmúlás motívumai szintén gyakran előforduló témák a magyar és az univerzális szépirodalomban. Ezzel a verssel Gárdonyi Géza a múlandóságra és az emberi élet múlhatatlanságára utalhat.

A versben jelen lévő női képek és kapcsolatok a női karakterek és szerelmek tematikáját idézik, amelyek gyakoriak a romantikus, szerelmi lírában. A NAPJAIM feliratú rész pedig egy külön fejezetként emelhető ki a versből, ahol a költő a mindennapokat érzelmesen és szuggesztíven írja le.

Összességében a versben található témák, képek és motívumok sok közös vonást mutatnak a magyar lírában, valamint a nemzetközi irodalom nagyobb műveiben. A versek misztikus és melankolikus hangulata, az elmúlás és a változás témája mind olyan elemek, amelyek a lírai költészetben a múltban és a jelenben is gyakoriak.

A vers teológiai szempontból többek között a halál és az elmúlás, az egyén és Isten viszonya, valamint a transzcendencia kérdését érinti.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers hangsúlyozhatja az emberi élet múlandóságát és az elmúlás témáját. A "Pár régi bútor árván és búsan áll itt" sorokra például úgy lehet tekinteni, hogy a bútorok a múltat és a múló időt képviselik, míg az "őszirózsa hervad / vetetlen hideg ágyon" sorokban a halállal és az elmúlással találkozunk. Ezek az elemek rámutathatnak arra, hogy az emberi élet véges és múlandó, a halál pedig minden egyes embert elér.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő leíró elemek és képek az emberi élet és az elkövetkező halál körüli gondolkodást erősíthetik. Az "A NAPJAIM" szakaszban, amikor a vers szerzője a napokat írja le, az emberi élet utazását és a halált jelképező szimbólumokat találunk. Az ember életének három szakaszát írja le, reggeltől este felé haladva, és megmutatja az emberi lélek minden napjában jelen lévő érzéseket és élményeket. Ezzel kapcsolatban a patrisztika hangsúlyozza a halálra és az elmúlásra való felkészülést, valamint azt, hogy az élet minden pillanatában érdemes figyelni és önmagunkat fejleszteni a halálra való felkészülés érdekében.

A skolasztika nézőpontjából a vers az egyén és Isten viszonyát helyezi előtérbe. A "Egy este majd csak én is elmegyek" sorok mögött az állhat, hogy minden egyes ember végül egyedül szembesül az elmúlással, és csak ő maga megy csak el. Ez a gondolat arra is utalhat, hogy az emberi élet végső soron az egyén döntéseire és választásaira épül, és a halállal szemben a legfontosabb, hogy hogyan élte meg és használta fel az adott lehetőségeket. A végső sorok, amikor a szerző a nőkről beszél, pedig rávilágíthatnak az emberi kapcsolatok és szeretet fontosságára, illetve arra, hogy az emberi szerelem is Isten szeretetének megnyilvánulása lehet.

További ötletként felhasználható nézőpont lehet a vallási dimenzió, a hit és Isten jelenlétének kérdése. A versben megjelenő természeti elemek, mint a fény, a köd, a nap, az ég, valamint a selymes asszony szimbolizálhatják Isten jelenlétét és működését az emberi életben. Ezek a képek és motívumok rámutathatnak arra, hogy az ember nemcsak az elmúlás és a halál előtt áll, hanem kapcsolatban lehet a transzcendenssel és Isteni létezéssel is.

Összességében a vers teológiai szempontból több aspektust érint, beleértve az emberi élet véges jellegét, az egyén és Isten kapcsolatát, az elmúlást és a transzcendenciát. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai külön-külön és együttvéve segíthetnek megérteni a versben rejlő mélyebb jelentéseket és üzeneteket.