Hányszor, de hányszor elkerülted
Az egyszerű, szerény virágot,
Ha az útszélen - észrevétlen -
Szeretni, - nem pompázni vágyott.

S kergetted vak, rajongó vággyal
A büszke, érhetetlen rózsát -
Míg balga vágyad, szines álmod
Hideg közönnyel szerte szórták...

Csak akkor szólt szivedben ujra
Valami kinzó lelki vád:
Mikor a megvetett virág -
Más keblén boldogan virulva
Szánó mosollyal néze rád...


EPISZTOLA

Nemes problémát fejtegetsz, barátom,
Való s szín ömlik el írásodon.
S míg szemem átfut sorban az íráson,
Az olvasotton elgondolkodom.
Elmét a szívvel egybeforrva látom.
Megkap a hang és közelebbre von:
Mert ime készen tárul itt elébem,
Mi sejtelem volt szívem belsejében.

Miről - a gyermek - annyit álmodoztam,
Kifestve róla színes képeket -
(Rajtuk a kéznek reszketése ott van,
Bár szárnyat öltött már a képzelet)
A halovány kép tisztul egyre mostan.
A köd eloszlik. Köszönöm neked!
Hangodra lelkem hangja visszacsendül
És hull a fátyol lefele szememrül.

Eloszló ködből, mit szemem elébe
Az álmodások bábjátéka vont -
Kilépni látom, olajág kezébe,
A hű pásztort, kit nem riaszt a gond.
A lelke rajta, hogy ápolja, védje
A rája bízott mennyei vagyont,
Tévelygő, kóbor juhait a nyájnak -
Óh, mert az úton farkasok tanyáznak.

Keskeny az ösvény, kő kivérzi lábát,
Lesben az ellen, - csak előre megy.
A legsötétebb zordon éjszakán át
Szava dörögve zúg, de nem remeg,
Nem kincs neki, amit a bús világ ád.
A kincse ott van, ott a kis sereg.
Csak ezt terelje rá a keskeny útra!
- De por belepte, dudva, gaz befutja.

Gyomvert az útad, meggyötört Igazság.
A gyáva lelkű messze elkerül...
- De hát kinek a sárgomoly - magasság,
Csak hadd legyen továbbra is »felül«!
A cifra kunyhót csak hadd támogassák -
(Egy kis viharra még biz összedül!)
Ahol az álság vert tanyát magának,
A gondok arra nagy ritkán ha járnak.

Nem gond, nem! Tiszta lelki gyönyörűség,
Amit a pásztor érez szíviben -
Leszállni érzi az egek derüjét,
Ha nyája közt a gyepszélen pihen.
Szivében hála, szemében könyű ég:
Nyugodt békesség képe csak ilyen.
S az ég felette hogyha elsötétül,
Merít világot élő, nagy hitébül.

És útja végén, »egy akol, egy pásztor«
Óh, hányszor délibábként ott lebeg,
Melyért nem retten kintól és csapástól,
Ki lelki vágyból épít lelkeket;
S bár tüske tépi, ág kivérzi százszor,
(Óh, mint égetnek gyakran a sebek!)
Kinok tüzében izmosul a lélek -
A bátort nem remegtetik veszélyek!

Az út végén, ott... Lásd hogyan szaladgál
A fékevesztett szárnyas gondolat.
Alig vagyunk még csak a bejáratnál
És már amott az út végén szalad.
(Bizony, bizony, ha vissza nem ragadnál,
Még összeirnék egy pár oldalat.)
De hallom hangod, hogy: hó, messze mentél!
Hajnalpirt zengesz sápadt naplementnél!

Való igaz. De mint az alkonyatban
Ott rezg, rezeg a felkelő sugár,
Szemünk előtt az esti hangulatban
A hajnalcsillag ragyogása jár,
Azon csüng szivünk mindig boldogabban -
Elérni óh, tán soh'se fogja bár -
Mégis oly sivár, szürke vón az élet,
Ha már az eszményt ki sem értené meg.

Óh, éltető nap - tiszta égi eszmény,
Miből a lélek új erőt merít,
Te nélküled hiába is keresném
Az örök szépet, örök emberit -
Csak tévelyegnék érthetetlen eszmén,
Amelynek nincsen megfejtése itt -
Mert - naplementén is lám elsötétül -
Sötét az élet szent eszménye nélkül.

Csillag az eszmény rohanó felhőkön,
Ködös éltünkre sugárt permetez.
Hogy pásztor és nyáj egy akolba nőjön,
Eszmény, amelyért élni érdemes, -
S bár érhetetlen, mint a bérctető fönn -
Kitart feléje mindig a nemes;
Habár eszménye soh'se lesz - valóság -
A lelkes küzdés hoz utára rózsát.

Hótiszta eszményt ápoltál szivedben,
Az sugárzik irásodból felém. -
S mi sejtve élt csak, mélyen elrejtetten,
Az eszményt íme benne meglelém,
Óh, csak vezessen! Mindig lelkesebben
Megyek utána csüggedetlen én!
Nem bánt a sejtés, nem, hogy el nem érem -
Hittel dűlök ki majd az út felében!

Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutathat a magyar és a nemzetközi szépirodalomban.

Magyar irodalom:
- A versben megjelenő költő, Gyóni Géza az 1900-as évek elején és közepén alkotott, így a korabeli magyar irodalomhoz és stílusokhoz kapcsolódik.
- A vers egyik fő témája az áhított, de elkerült egyszerű virág, amely az író életében fontos szerepet játszik. Ez egy olyan motívum, ami több magyar költő műveiben is előfordul, például József Attila vagy Ady Endre verseiben.

Nemzetközi szépirodalom:
- A versben felfedezhető romantikus és szimbolisti hatások is. Ezek az irodalmi irányzatok, különösen a századfordulón, jelentős hatást gyakoroltak a nemzetközi irodalomra, például a francia költészetben.
- A versben jelen lévő természeti motívumok (virág, rózsa) és az érzelmek (szeretet, vágy) ábrázolása olyan témacsoportok, amelyek több költő műveiben is megjelennek a világirodalomban, például William Shakespeare vagy Oscar Wilde verseiben.

Ezek a kapcsolatok csak néhány példa a vers irodalomtudományi elemzésére. A vers további elemzésével még több összefüggést lehet felfedezni a magyar és nemzetközi szépirodalomban.

A vers természettudományos szempontból a következőkkel hozható összefüggésbe:

1. Virágszaporodás: Az első sor arra utal, hogy az egyszerű, szerény virág szerepel a versben. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései szerint a virágok szaporodása egy összetett folyamat, amely sokkal többet jelent, mint a díszítés. A virágok pollenzási folyamata és az állatokkal való kölcsönhatás hozzájárul a cserepes növények termesztéséhez és az élővilág sokféleségének fenntartásához.

2. A természet szépsége és értéke: A versben az egyszerű virágok és a díszes rózsák közötti választás a természeti szépség megértésére és értékelésére utal. A mai természettudományban is fontos téma a környezettudatosság és a természeti erőforrások megőrzése, amelyekre a vers is utal.

3. Állatok és emberi kölcsönhatás: A versben szereplő pásztor és nyáj is utal a természettel való közvetlen kapcsolatra. A mai természettudományban az állati viselkedés, táplálkozás és migráció tanulmányozása segít megérteni az emberi tevékenység hatását az ökoszisztémákra.

4. Nap, éjszaka és az élet ciklusa: A versben az éjszaka és a nap világossága, valamint a naplemente és a hajnal szerepel. Ez a természetes folyamat a Föld forgásának és a Nap fényének köszönhető. A mai természettudományban fontosak a Nap energiájának kutatása és a nappali-éjszakai ciklusok hatása az élőlények életére és viselkedésére.

Ezenkívül arra is figyelni kell, hogy a vers maga nem természettudományos témákról szól, hanem a természettel és az emberrel való kapcsolatról, valamint az eszmények és a hit fontosságáról.

A vers teológiai szempontból többféle értelmezést is kaphat. Az alábbiakban röviden áttekintem a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelennek az ember és Isten közötti kapcsolattal kapcsolatos témák. Az egyszerű, szerény virág szeretete, amely az útszélen rejtetten virul, lehet az Isten iránti szeretet szimbóluma. Az ember gyakran eltér a szimpla és szerény értékek irányába, és inkább a fényes és jelentőségteljes dolgokat keresi. Úgy tűnik, hogy az emberi vágyak gyakran hideg közönybe ütköznek, míg az egyszerű és szerény dolgoknak való alázatos megközelítése a boldogsághoz vezethet.

A patrisztika a keresztény gondolkodás korai időszakát jelenti, és a versben megjelenik az állandó küzdelem a jó és a rossz között. A büszke és érthetetlen rózsa szimbóluma lehet a világi vágyaknak és materializmusnak, amelyek az emberi lélek távolabbra viszik Istentől. A pásztor szimbolikus jelentőséggel bír, és azon törekvések képviselője, amelyek a mennyei igazságot és boldogságot hozzák az embereknek.

A skolasztika a középkori keresztény filozófia és teológia irányzata, amely a racionalitást és a rendszerezést hangsúlyozza. A versben megjelennek a békesség és a boldogság témái, amelyek az emberi élet értelmére utalnak. Az eszmény, amelyet az ember soha nem ér el teljesen, a vágyat jelképezi, hogy közelebb kerüljön Istenhez, és megkapja a végső boldogságot.

A versben tehát a teológiai szempontok alapján megjelenik az ember és Isten kapcsolata, a vágyak és a küzdelem, valamint a békesség és a boldogság témája. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai különböző aspektusokat emelnek ki, de mindannyian az ember lelki fejlődését és az isteni szeretettel való kapcsolatát hangsúlyozzák.