Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély ó-kútban a hold képe.
Néztél már mély kutak vizébe?
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély veremben est sötétje.
Néztél már vén verembe félve?
Oly mélyen bent vagy a szivemben.
Hogy tudtál olyan mélyre szállni!
Most, látod, nem tudsz kitalálni.
Most virággal kezemben
És bánattal szivemben
Egy sirra de jó volna
Hivőn letérdepelnem.
Megfürdetni a szivem
A gyásznak harmatában.
A szivem, melyre féltőn
Én sohase vigyáztam.
És mint fehér virágot,
Min nincsen már folt semmi,
Egy asszony ablakába
Vezeklőn odatenni.
Hogy vallja és meghallja:
»Száz bűnnek árnya rajtam,
De néked, asszonyom,
Szüztisztán megmaradtam«.