Nem ártunk már soha egymásnak
Ezzel a szerelemmel.
És nem érünk soha csudákat
Ilyen kinyitott szemmel.
Okosak vagyunk mi nagyon.
Csók, mámor csak kerülget.
Tudjuk, ha hálójába von,
Elvesztjük mindenünket.
Kell neked ez a csóktalan kéz.
Szép vagy és nagy az árad.
Sirva átkozója te nem lész
Ennek a józanságnak.
Beterít virággal az élet.
Hideg virág jut bőven.
Szép szobra a szivtelenségnek
Eredj, eredj te tőlem.
A vers a szerelem és az emberi kapcsolatok témáját boncolgatja, viszont természettudományos szempontból nem tartalmaz olyan elemeket, amik a legfrissebb felfedezésekhez vagy kutatásokhoz kapcsolódnának.
Ezért a teljesség igénye nélkül, inkább olyan összefüggésekre terjedek ki, amelyek a természettudományos ismeretekhez kapcsolódnak, de közvetlenül nem találhatóak meg a versben.
1. Evolúció: A versben említett "Okosak vagyunk mi nagyon" sor jelezheti az emberi intelligencia és fejlődés fontosságát, ami az evolúció során alakult ki. Az emberek képessé váltak a szerelemre és érzelmekre.
2. Emberi agy: A vers az ember gondolkodását és döntéseit boncolgatja. Az ember tudja, hogy ha belemegy valaki hálójába, elveszítheti mindenét. Ez a felismerés az emberi agy fejlettségét és a következmények felismerését tükrözi.
3. Érzelmek és pszichológiai hatások: A versben említett csók, mámor és szerelem jellemzi az emberi érzelmeket és annak hatásait az agyra. Az emberi pszichológiai állapotok és az érzelmi viszonyok is a természettudományok kutatási témáját képezik.
Általánosságban elmondható, hogy a vers nem tartalmaz konkrét természettudományos információkat vagy újdonságokat, de a benne rejlő gondolatok és érzelmek az emberi pszichológia és agykutatás témakörével kapcsolatban állhatnak.
A vers egyszerre foglalkozik szerelmet, érzelmeket és intellektust, valamint azok kapcsolatát. Arról beszél, hogy a szeretet már nem árt egymásnak, de ez nem jelenti azt, hogy minden jól alakulna. A versben megjelenik az állandó ellentét és kettősség az érzelmek és az ész között.
A verselemzés során érdemes külön figyelmet fordítani a következőkre:
1. Szerelem és érzelmek: Az első versszakban az érzéki szerelemről van szó, amely kinyitott szemmel nem képes csodákat létrehozni. Ez összefüggésbe hozható más romantikus versekkel, amelyek a szerelem vagy az érzelmek erejét és hatásait tárgyalják. A vers azt sugallja, hogy a szerelem nem mindig képes megoldani vagy megmenteni a dolgokat.
2. Intelligencia és racionális gondolkodás: A vers második részében megjelenik a tudatos gondolkodás és az intelligencia szerepe a szerelemben. Az "okosak vagyunk mi nagyon" sor azt sugallja, hogy az értelem és az intellektus fékezi a vágyakat és az érzelmeket. Ez egészíti ki a korábbi gondolatkört, miszerint a szerelem nem mindig elég.
3. Önelfogadás és józanság: A vers harmadik részében a szerető partner a másikat arra ösztönözi, hogy elfogadja saját magát és azt a körülményt, hogy a szerelemük csók nélkül marad. Ez az önfeladás kérdése, amely összefüggésbe hozható a szerelemmel kapcsolatos önfeladással és áldozattal más versekben és irodalmi művekben, ahol a szerelem nem mindig vezet boldogsághoz vagy teljesítéshez.
4. Képek és szimbólumok: A versben található képek és szimbólumok is fontosak az értelmezés során. Az élet virágai hidegek és a szivtelenségnek állítanak szobrot, ami arra utal, hogy a szerelem nem mindig hoz melegséget és boldogságot. Ez a szimbolika összefüggéseket hozhat más lírai művekkel, ahol a természet vagy a környezet hasonlóan jelképes jelentéssel bír.
A vers elemzésekor fontos továbbá figyelembe venni a szerző, Gyóni Géza, szerepét és korát. Gyóni Géza a 19. és a 20. század fordulóján élt, és a szerelem, a szabadság és az individualizmus témáit járta körül műveiben. A vers azonban általánosabb módon is értelmezhető, és kapcsolódhat más irodalmi művekhez az egész világirodalomban.
A vers első sorai arra utalnak, hogy a szerző az emberi kapcsolatokra és a szerelemre reflektál. A "Nem ártunk már soha egymásnak" kijelentés azt jelzi, hogy a szerző szerint a legmagasabb rendű szerelmi érzés nem kártékony vagy ártalmas. Ez egy teológiai szempontból érdekes állítás lehet, mert a keresztény hit szerint az emberi természet bűnös és hajlamos a gonoszra és a romlásra. Tehát a szerző ezzel a kijelentéssel lehet, hogy arra utal, hogy a szerelem egy olyan erő, ami túlmutat az emberi bűnösségen és képes megtisztítani, gyógyítani.
A következő sorokban a szerző elmondja, hogy nem várhatóak csodák, mert "ilyen kinyitott szemmel". Ezzel arra lehet utalni, hogy a racionalitás, vagy az ésszerűség nagy szerepet játszik a szerző szemléletében. Ez a szemlélet a skolasztika, a középkori filozófiai és teológiai irányzat egyik lényeges eleme. A skolasztikus gondolkodásban nagy hangsúlyt kapott a racionalitás és az érvelés, és a csodák körüli kérdéseket megpróbálták racionalizálni.
A következő részben a szerző sajátosságként említi, hogy "Okosak vagyunk mi nagyon". Ezzel a kijelentéssel a szerző talán arra utal, hogy az ember képes értelmezni és megérteni a világot, szemben a csodákkal, amelyek túllépnek a racionalitáson és megérthetetlenek. Ezaz eszkatologikus szempontban izgalmas lehet, mert a bibliai eszkatológia, vagy a végidők tanítása alapvetően egy misztikus és megérthetetlen eseményeket tartalmazó irányzat.
A vers utolsó részében a szerző elutasítja a virágokat és a "szivtelenség" szobrát. Ez talán arra utal, hogy a szerző a felébredt énre, az önmegismerésre és az emberi kapcsolatok felé fordul. Ez a patrisztika szempontjából is érdekes lehet, mert a patrisztika korában nagy figyelem irányult az Istennel való személyes kapcsolat kialakítására és az emberi lélek megigazulására. A költő talán arról beszél, hogy a külsőségekre, mint például a virágokra vagy a szobrokra való összpontosítás helyett, az embernek belsőleg kell megtalálnia a boldogságot és a szeretetet.
Általánosságban véve a vers sok szempontból érdekes lehet teológiai szempontból. Megérthetjük az emberi kapcsolatok és a szerelem természetét, valamint azt, hogy hogyan viszonyul az ember a racionalitáshoz és a csodához.