Titkok útján, tavaszi allén
Előttem jár a titok-asszony:
Harmincadik tavasz heroldja;
Apácás, gőgös fátyolát
Perzselő számum, férfi-sóhaj,
S a tavaszi szél ostromolja.
Titkok útján, tavaszi allén
Dús lombok közt el-eltünik
S kacéran jön újra elébem.
Fátyolán át, mindenen át
Látom, látom már sorsomat
Ragyogó szemek mély tüzében.
Titkok útján, tavaszi allén
Azt üzeni a titok-asszony,
Harmincadik tavasz heroldja:
Kerülje a tavaszi allét,
Kinek vágyai fátyolát
A tavaszi szél másnak oldja.
Hattyúfogattal jön már a gálya:
Távol tavára
Most készül szállni hercegasszonyom.
Utja szegélyén sorfalat állnak
Szárnyas szent vágyak
S csak lépked végig a sóhajokon.
A parton várom és kérem vágyva:
Távol tavára
Emlék tavára ne szálljon, ne még.
Mosolygón int a hattyufogatnak:
Már indulhatnak.
És csókra nyujtja kesztyűje hegyét.
Hattyufogattal száll már a gálya
Távol tavára;
S még hallom, ahogy utolsót izen:
Ki jókor szállott emlék tavára,
Hattyus gályája
Örökre ott ring ezüstös vizen.
Tetszünk-e majd, szomorú múzsám,
Olyan mindegy ma már:
Hogy a piacnak gúnyos nevetése
Vagy borostyánja vár,
Olyan mindegy ma már.
Mi a dalért mindent odaadtunk,
Amit az élet igért.
Mi a dalért sár-sirba dobtuk
A dús cselédi bért,
Amit az élet igért.
Minket a dalért szomorúság
Halottasinge övez,
S fejet hajtunk már, mikor a piac
Koszorúz, vagy kövez;
Koszorúz, vagy kövez.
LENGYEL MEZŐKÖN, TÁBORTŰZ MELLETT.
1914-1915.
ŐRANGYALOMNAK AJÁNLOM,
aki a gránátok földjén, orosz nyavalyák közt, észak vészes és hajszás éjszakáin, füstölgő falvakon, fagyban és sárban, ostromlott várban, hősök avatásán, árulók ítéletén és az életért vívott szent háborúnk ezer halálos szépségében és veszett nyomorúságában előttem és fölöttem járt s nem engedte, hogy e versek elvesszenek, hanem az Itélet istenét kegyelemre síró asszonyakarattal akarta, hogy hazaérjenek és új életet hirdessenek.
Przemysl, 1914 december hó.
GYÓNI GÉZA.