Te nem lehetsz soha az enyém.
Te nem lehetsz sohase másé.
Te nem lehetsz a magadé sem.
Enyém vagy mégis mindörökre.

Titkos nézések, halk beszédek,
Ha más hallja is, nékem szólnak.
Nekem beszél a kacagásod
S a könnyeid nekem beszélnek.

Titkod tenéked nincs előttem.
Nekem meggyónod minden vétked,
S amit magad előtt is rejtesz,
Titkok titkát nekem bevallod.

Én állok közted és közötte,
Aki eljő, hogy leszakítson.
Mindegy, ki lesz, mert nem lesz senki.
Engem ölelsz, ha megölelnek.

Te nem lehetsz soha az enyém.
Te nem lehetsz sohase másé.
Te nem lehetsz a magadé sem -
Enyém vagy mégis mindörökre.


CSÓKTALANUL

Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak megcsókolni.
A csókért meg kell robotolni -
Bolond sor, de világ sora.

Nap ér napot. Már késő is tán
A csókodért futnom maholnap.
A jobb futók előbb csókolnak
S én, haj, hátul maradtam lustán.

Gyepágyakon lepett a hajnal...
Ó szép volt mégis álmodozni!
Ó szép volt mégis álmot hozni
Selyempilládra édes dallal.

Nem csókoltalak meg soha.
S átkozhatom magam ezerszer -
Ha újra kezdhetném még egyszer:
Csak csóktalan futnék tova.


APAGE

Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.

Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.

Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.

Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.

Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!


Elemzések

A vers a szerelmi kapcsolatokat és az ebben rejlő örömöket és szenvedéseket jeleníti meg. A költőnek nincs kölcsönös szerelmi viszonya a másik személlyel, de mégis folyamatosan közel érzi magát hozzá. A vers sorai arról szólnak, hogy a költő mindent átérez a másik személytől, még akkor is, ha ez csak titkos nézésekben és beszédekben jelentkezik.

A versben található ellentétek (enyém/semmi másé, titkos nyilatkozatok/mások szeme láttára, én és mások között állni) a szerelmi kapcsolatokban rejlő konfliktusokat és zavaró tényezőket jelképezik.

A második vers, "Csóktalanul", ismét a vágyakozás és a hiány érzésével foglalkozik. A költő azt mondja, hogy soha nem csókolták meg, és talán soha nem is fogják. A vers arról szól, hogy a költő megküzd a csókért, de mindig mások előtt marad.

A harmadik vers, "Apage", a szakítás és a fájdalom témáját dolgozza fel. A költő azt kéri a másiktól, hogy ne vegye részt a közelében, mert a kapcsolatuk rossz hatással van rá és szenvedést okoz neki. A versben a költő a sötétségről, betegségről és fájdalomról beszél, amit a másik személy jelenléte okoz neki. A költő azt kéri, hogy tartsa meg a hitét és a tisztaságát, és ne tudjon a költő szenvedéséről.

Az egész költemény áthatja az intim, mély érzelmek megjelenítése, valamint a költő belső vívódása és fájdalma a nem kölcsönös szerelmi kapcsolattal szemben. A vers nyíltabb és közvetlenebb hangvételt használ, ami az érzelmek intenzitását és az átélés erejét hangsúlyozza. Mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban találhatóak hasonló témájú és hangvételű versek, amelyek a szerelmet, a vágyat és a viszonzatlan szerelmi érzéseket dolgozzák fel.

A vers első része az emberi kapcsolatokat és szerelmeket mutatja be, hogy az ember sosem lehet teljesen másé vagy a sajátja, hanem mindig közte és közötte áll. Azonban, bár a vers archaikus nyelvezete a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel nem hozható összefüggésbe, további elemzés után találhatunk néhány párhuzamot.

Például, a vers említést tesz a titkokról és hogy ezeket a másik félnek bevalljuk. A titkok megértésében az elmúlt években jelentős haladás történt a neurobiológia területén. A kutatók felfedezték, hogy az agy bizonyos területei kapcsolódnak a titkok megtartásához és felfedéséhez, és hogy ezek a területek a beszéd és az emocionális reakciókban is szerepet játszanak. Tehát, a versben említett titkok megosztásának témája kapcsolatba hozható a neurobiológia friss felfedezéseivel.

A vers második része a csókok hiányát és az azokért való küzdelmet mutatja be. Bár a vers vége nem utal konkrétan a jelentőségre, a kutatások azt mutatják, hogy az emberi test érintésre és csókra pozitív módon reagál. Amikor az ember csókolózik, a test dopamint termel, amely boldogságot és élvezetet okoz. A csókolódásnak pozitív hatásai vannak az egészségre és az immunrendszerre is. Tehát, a versben megjelenő vágy a csókra felfedezésekkel kapcsolatban áll.

A harmadik részben a vers elvonulást és a távolmaradást jelképezi, hogy ne szenvedjen a másik személlyel való kapcsolat miatt. Ez a téma kapcsolatba hozható a pszichológiával és a mentális egészséggel. Az elmúlt években a pszichológia egyéni és párterápiás technikái jelentős fejlődésen mentek keresztül, amelyek segítik az embereknek megérteni és kezelni az érzelmi kapcsolataikat. Az önfeláldozás és a távolmaradás ilyen terápiákban is megjelenő témák lehetnek.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból nem közvetlenül összefüggésbe hozható a mai legfrissebb felfedezésekkel, de az emberi agy, érzelmi kapcsolatok és pszichológiai témákra utal, amelyek napjainkban kutatások és felfedezések középpontjában állnak.

A vers első négy sora a tulajdonlás témáját boncolgatja, és a szerző benyomása szerint az, akit szeretünk, sosem lehet teljes mértékben a miénk vagy másé, még a saját magáé sem. Itt jelentős a teológiai aspektus is, mivel a vallásban általában az isteni tulajdonjog és hatalom fogalmával találkozunk. A Biblia szerint Isten mindent megteremtett és minden az övé, így mi is Isten tulajdonában vagyunk. Egyes bibliai példák, például a "Megváltás" vagy a "Bűnbeesés" témája is megjelenhet a versben, mivel az emberi kapcsolatokban is gyakran tapasztaljuk, hogy nem tudunk végső tulajdont vagy hatalmat a másik felett gyakorolni.

A következő rész a titkok és a kommunikáció témáját érinti. A szerző úgy érzi, hogy a másik személy titkait ismeri és megérti, még olyan titkokat is, amelyeket a másik személy nem ismer el előtte. Ez a személyes kapcsolat mélyreható ismeretére utalhat, amely a vallási tanításokhoz is kapcsolódik. A bibliai kifejezések, mint például "meggyónod minden vétked" vagy "titkok titkát nekem bevallod", a bűnbánat és a megtérés tematikájára utalhatnak.

Az "Aki eljő, hogy leszakítson" részben a vers írója arról beszél, hogy bármilyen új személy jön is a képbe, az igazi ölelést és védelmet csak tőle kapja. Ez pedig a kegyelem, a megbocsátás és a védelem kérdéseit feszegeti, amelyek fontos teológiai alapelvek. A bibliai tanítások szerint Isten az, aki védelmez és védelmez a bajban.

A következő rész a csók témakörére összpontosít, és a csók hiányának fájdalmát fejezi ki. A szerző úgy érzi, hogy nem kapta meg és nem is fogja megkapni a szeretet és intimitás megnyilvánulását a másik személytől. Ezt a részt a patrisztika, a középkor kereszténységének korai időszaka, amikor a szeretet és a szexuális vágy közötti viszonyt alakították ki, meg lehet vizsgálni.

A "Ne jöjj velem" részben a szerző arra kéri a másik személyt, hogy ne kövesse őt, mert az éj bús és beteg. Ez a rész a vallási tapasztalatokra és hitre utalhat. Az éj sötét, bús és beteg lehet a szenvedés, a kísértés és a hitetlenség metaforája. Az emberi kapcsolatokban a vallási élmények és a hit megőrzése is fontos lehet. A skolasztika nézőpontjából a skolasztikus teológia alapján elemzhetjük a szövegben megjelenő metaforákat és hitetlenségeket.

Összességében a vers számos teológiai szempontot boncolgat, beleértve a tulajdonlás, a bűnbánat és a megtérés, a kegyelem és a védelem, az intimitás hiánya, valamint a szenvedés és a hit témáit. A biblatudomány, a patrisztika és a skolasztika alapelvei szerint ezek a témák és teológiai összefüggések vizsgálat tárgyát képezhetik.