A vers teológiai szempontból a szeretet és a megújulás témáját dolgozza fel. Az első sorban József Attila arra utal, hogy a múltat lenyomták és eltaposták, de a jövő még csak mostanában válik éretté. Ez lehet egy utalás az emberiség történelmére, amely tele volt erőszakkal, háborúval és szenvedéssel, de az emberiség még mindig reménykedhet abban, hogy a jövőben rájön a szeretet és a béke.
A következő sorokban a vers a múltbeli fájdalmak és traumák egészségessé válását írja le. A szemek már nem sírnak, az anyák szerelmesek és kendőzik a napot, tehát a múlt fájdalmai már nem nyomasztják őket. Ez lehet egy utalás arra, hogy a szeretet képes gyógyítani a múlt sebeit és megadja az embereknek az erőt és a reményt a jövőre.
A következő részben a vers a természeti metaforákkal jeleníti meg a szeretet megjelenését és hatását a világban. A vas okos formába ömlik és az acél zeng, ami azt jelenti, hogy az erőszak, az erő és a düh helyett a szeretet és az összefogás lesz a meghatározó tényező. Emellett utalás történik az aranyra is, ami a bibliai jelkép a tökéletességre, és ezzel azt üzeni a vers, hogy a szeretet tökéletességet hoz az emberek életébe.
A következő részben a vers arról beszél, hogy a gyűlölet és a gonoszság már átkozottá vált és hatalma megsemmisült. Ez egy utalás a kereszténység tanításaira, amelyek szerint az ördög és az átkok ereje csak ideiglenes, és végül legyőzésre kerül. Ezzel összefüggésben aztán azt mondja a vers, hogy "ide újra a szeretet jön", tehát a szeretet újra találkozik az emberekkel és meghatározza az életüket.
Végül a vers arról beszél, hogy a szeretet mindenkinek bocsánatot ad, de a látó embereket figyelmezteti arra, hogy ne ítélkezzenek a vakok felett, mert lehet, hogy ők nem látják a szeretet jelenlétét. Ez a rész az irgalmasság és a megbocsátás fontosságára utal, valamint arra, hogy ne ítélkezzünk mások felett, mert nem ismerjük teljesen a helyzetüket.
Bibliatudományi szempontból a versben sok utalás található a keresztény tanításokra és Isten szeretetére. A patrisztika szempontjából hangsúlyozza a reményt és a szeretet fontosságát az emberek életében, míg a skolasztika inkább az erkölcstani és etikai vonatkozásokra fókuszál, például a jó és a gonosz ellentéteserejére, valamint az erények és a bűnök természetére. Ezen kívül a versben megjelenik egyfajta körforgás és megújulás motivuma, amelynek keresztény teológiában külön jelentése van a megdicsőülés és az újjászületés szempontjából.