Juhász Gyula A dezentor című versének teológiai szempontból való elemzése során fontos kiemelni az alábbi részeket és azok összefüggéseit a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.
A vers első részében a hold vörössége, az őszi ég és az egyedüllét motívuma egyfajta isteni jelenlétre és az ember magányára utalhat. A bús fenyér a bánat és melankólia jelképe lehet, melyek az ember földi létének részei. Ezt a motívumot erősíti a kopasz puszták és tarlott nád képe, melyek elhagyatottságot és reménytelenséget sugallnak.
A második részben a távoli ágyú dörgése és a külső veszélyek - tatár és török - megjelenése a veszélyeztetettség és bizonytalanság érzetét kelti. Az idegenek légiója egyfajta kísértést és külső negatív hatást jelképezhet, melyekkel az ember küzd és melyektől az Isten óvja meg az életét. Ez a rész a vallás és istenhit jelentőségére utal. Egyes történelmi kontextusokban, például a tatár és török inváziók idején, az istenhit és Isten segítsége a túlélés és az elkerülés kulcsát jelentette a hívők számára. Ezt az elemet áthangolhatjuk a bibliatudományra, ahol az Isten isteni tervében és végső megítélésében bízhat az ember.
A harmadik részben az életet tartózunk életnek írja le a költő és hogy a végítélet még messze van. Ez a rész a remény, az optimizmus és a hit fontosságára utal. Az embernek a földi életben kell élnie és várnia a jó reményekben, ami a földi boldogság és öröm jelképe lehet. Ez az elem összevethető a patrisztika gondolkodásmódjával, mely hangsúlyozza az emberi boldogság és tökéletesség elérését a földi életben.
A vers utolsó részében a pajtás lelövése és a meleg vállak hava képei az emberi kapcsolatok együttérzését, szeretetét és veszteségeit jelenítik meg. Az emberi élet tele van szenvedéssel és veszteséggel, melyek az emberi kapcsolatok megpróbáltatásából adódnak. Egyfele a patrisztika és skolasztika felfogásába is illeszkedik, ahol az emberi kapcsolatok és szeretet fontos részei a vallásnak és istenhitnek. A skolasztika pedig arra figyelmeztet, hogy az emberi kapcsolatok és az emberi érzelmi kötődések nem abszolútak és földi vonatkozásuk van, miközben az embernek a földi boldogsága és öröme fontos része a teljes emberi jólétnek.
Összességében a Juhász Gyula A dezentor című versében az emberi létezés, az isteni jelenlét, a földi boldogság és az emberi kapcsolatok fontossága dominál. A vers patrisztika, skolasztika és bibliatudomány nézőpontjaira való elemzése során ezeket a motívumokat és összefüggéseket kiemelve mélyebb megértést nyerhetünk a vers teológiai jelentőségéről.