A vers Juhász Gyula "A kávéházi bánat" című műve, amely irodalomtudományi szempontból több összefüggésre utalhat mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megfigyelni a versek szerkezetét és formai jellemzőit. Ez a vers egy négy soros strófákra tagolódó szabadvers, amelyben a rímek és ritmus elemek megszűnnek. Ez a forma az avantgárd irányzatokból, például a szimbolizmusból és az expresszionizmusból eredeztethető. Az avantgárd irányzatok nagy hatást gyakoroltak a későbbi magyar és nemzetközi szépirodalomra, és itt is felfedezhetőek ezeknek az irányzatoknak az elemek.
A versben megjelenő témák és képek szintén kapcsolatba hozhatók más irodalmi művekkel. Például, a kávéház ábrázolása és a benne megidézett hangulat áthallás az európai kávéház-kultúrára, amely igen jelentős szerepet játszott a 18. és 19. századi szépirodalomban. Emellett a versben megjelenő szürkület, az elalvó zene és a szivar vége által keltett hangulat áthallás az impressionizmus, a szecesszió vagy a romantika műveire is.
A "Kávéházi bú" hangsúlyozza a magányt és a bánatot, ami szintén gyakran feltűnik a modernista és posztmodernista irodalomban. Például, a 20. századi angol költő, T.S. Eliot verseiben, vagy a francia költő, Charles Baudelaire műveiben is gyakran jelenik meg ez a témakör.
A vers továbbá hivatkozhat a viktoriánus kori realista irodalomra, ahol a társadalom alsó rétegeit, például a "szegény fiúkat" és "fényes selymű asszonyokat" bemutatták. Ezeket a témákat Charles Dickens is feldolgozta műveiben.
Minden lehetséges összefüggést figyelembe véve, ez a vers értelmezhető az avantgárd irodalmi irányzatokkal, az európai kávéház-kultúrával, a realista és modernista irodalommal, valamint olyan költők műveivel, mint T.S. Eliot és Charles Baudelaire.