A vers, Juhász Gyula "A munka" című műve, irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat a magyar és nemzetközi szépirodalom területén is.
Elsőként érdemes megemlíteni a vers stílusát és nyelvezetét. Juhász Gyula a szimbolizmus irányzatához tartozott, mely a szavakat és képeket jelképiesen használta. A versben számos jelkép található, például a munka mint az élet anyja, a gyárkémény diadala vagy a vonat zengése. Ez a jelképes nyelvezet a szimbolizmus sajátossága, mely a nemzetközi szépirodalomban is jellemző volt a 19. és 20. század fordulóján.
A versben szereplő motívumok, mint például a szabadság és haladás, illetve a villámok leigázása, szorosan kapcsolódnak a progresszív gondolkodáshoz és a modernitáshoz. A munka és a munkásság dicsérete szintén gyakori téma a modern irodalomban, a szocialista realizmus korában ez a téma még hangsúlyosabb volt.
Juhász Gyula alkotásában a nagy városok és a végtelen mezők kontrasztja is megtalálható. Ez a kontraszt a városi és vidéki élet közötti ellentétre utal, ami szintén tipikus motívum a szépirodalomban, legyen szó akár magyar, akár nemzetközi írókról.
Végül, a versben megjelenő női szimbólumok, mint az élet anyja vagy a Szépség és Szabadság nővérek, szintén kapcsolódnak a szimbolizmus és a romantika szépirodalmi irányzataihoz. A női archetípusok és szimbólumok általában fontos szerepet játszanak az irodalomban, és ez a vers is ezt a hagyományt követi.
Összességében tehát Juhász Gyula "A munka" című verse irodalomtörténeti szempontból kapcsolódik a szimbolizmus és romantika irányzataihoz, valamint a modernitáshoz és a progresszív gondolkodáshoz. Motívumai és jelképei pedig általánosak és találkozhatunk velük a magyar és nemzetközi szépirodalomban is.