A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különösen a halál és az öröklét témáit kiemelve. A költő a színész halálán keresztül fejezi ki az emberi élet múlandóságát és az örök életben való megújulást.
A bibliai tudomány szempontjából a vers a halál és az öröklét közötti átmenetet tükrözi. A maszk, amely már halotti maszk lett, a földi élet végét jelképezi, amikor az ember elhagyja testét és átlép a másik világba. Az örök fény, ami a négy deszka között ragyog, a mennyei boldogságot és öröklétet szimbolizálja. Ez a hely ahol nincs zaj, taps, szín, azaz az emberi mulandóság és kétségek nélküli boldogság van jelen.
A patrisztika nézőpontjából a vers arra utal, hogy az emberi élet csak egy átmeneti állapot a földön, és az igazi boldogság és értelme csak az örök életben található meg. A maszk, ami már nem jelképez vágyat, vigaszt és szerelmet, azt mutatja, hogy a földi vágyaink és érzelmeink elhalványulnak az örök életben.
A skolasztika nézőpontjából a vers arra utal, hogy az emberi élet múlandó és törékeny, míg az örök élet örökkévaló és tökéletes. Az örök fény, amely csak az egy helyen ragyog, ahol minden egy és igaz, arra utal, hogy az embernek át kell lépnie a földi élet határait, hogy elérje az örök boldogságot és igazságot.
Más szempontokból is értelmezhető a vers. Például a színész halála a művészi hivatás sorsát vagy az emberség általános múlandóságát is jelképezheti. A maszk, amely már nem jelent semmit, azt is kifejezheti, hogy az emberi érzelmek, identitás és személyiség egyszerűen eltűnnek a halál után.
Ez csak néhány lehetséges értelmezés a vers teológiai vonatkozásairól. A vers mélyebb értelmezése és analízise azonban az olvasó egyéni interpretációjától függ, és más értelmezések is lehetnek érvényesek.