...És másnap halkan a szívébe célzott
És elesett. - Hogy elkísértem őt,
A hold delelt az égen s holtfehér volt,
Ő némán állt meg a halál előtt.

A holdba nézett és a hűs fenyőkre,
Melyek őrt álltak bús kövek felett!
Nem szólt. Oly csöndes volt, mint kertek ősze,
Ha december jő és minden beteg.

A holdba nézett. Én nedves szeméből
Kiolvastam a titkot, a nagyot:
A holdba néz és nem lát több napot.

Kezet fogott velem. Az éj, a késői,
Úgy hallgatott, mint ősmély kriptabolt.
Becsöngetett. Halálharangja szólt.

Elemzések

A vers teológiai szempontból a halál és a mennyország témáját boncolgatja. Az első sorban a szívhez való célzás a lélek elszakadására, az elköltözésre utal, ami egyfajta halállal függ össze. A halál előtt való állás pedig a halállal való szembesülést jeleníti meg.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers egyik legmegjegyzendőbb vonása a hold szimbolikus jelentősége. A hold hagyományosan a változást és a halált szimbolizálja, és ebben a versben is arra utal, hogy az elhunyt nem látja többé a napot, tehát elhagyja ezt a földi világot, és átlépi a halál kapuját. A hűs fenyők és a kövek mellett állva pedig az emberi halandóság és múlandóság képe jelenik meg.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő halál és az ahhoz való felkészültség témaköre kapcsolódik az eszkatológiai eszméléshez, vagyis a lélek megtisztulásához és az örök élet felé való haladáshoz. Az elhunyt csendes és nyugodt, ami a túlvilágba való átlépésre utal, és a halálharang pedig a mennyországra és a lelki készülődésre figyelmeztet.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő halál és a vele való szembesülés lehetősége kapcsolódik a teológiai elemzésekhez és az emberi észleléshez. Az elhunyt a holdba néz, ami a látás képességére utal, azonban nem lát több napot. Ez a paradoxon arra utal, hogy a halál után nem tapasztalható többé az idő és a földi lét, mivel az ember kilép az idő időbeli korlátai közül.

Összességében a vers teológiai szempontból a halál és az átlépés témájára fókuszál. A hold szimbolikus jelentősége azt hangsúlyozza, hogy az elhunyt már nem része a földi világnak, és a halál előtti állás és a halálharang pedig a mennyország felé vezető utat mutatja. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai pedig további rétegeket adnak hozzá a vers teológiai értelmezéséhez.

A vers alapvetően egy szomorú, elmélkedő hangulatú történetet mesél el. Azonban a természettudományos szemlélettel közelítve a vershez, számos érdekes és releváns összefüggést lehet találni.

Elsőként érdemes megemlíteni a holdat, amely több mint csak egy díszlet a versben. A hold ma már nem csak a romantikus költészetre és a tájékozódásra használt égitest, hanem komoly kutatások tárgya is. A NASA és más űrkutatással foglalkozó szervezetek folyamatosan vizsgálják és kutatják a hold szerkezetét és összetételét, valamint annak hatását a Földre. Az újabb felfedezések szerint például a hold felszínében található víz jelenléte is tény, és ez a felfedezés fontos új információkhoz vezethet a hold eredetével és annak kialakulásával kapcsolatban.

A versben említett fenyők is kapcsolódhatnak a természettudományhoz, hiszen a fenyők fontos szerepet játszanak a klímaváltozás elleni küzdelemben. A fenyők erdőkben jelentős mennyiségű szén-dioxidot képesek elnyelni és oxigénné alakítani, ezáltal segítve a levegőminőség javítását. Emellett a fenyők is fontos ökoszisztémákat alakítanak ki és otthont adnak a biodiverzitás számára.

A versben említett 'nem lát több napot' sorban pedig visszaköszönhet a naprendszer és az univerzum kutatása. A nap és a Föld viszonyában kulcsfontosságú felfedezések történtek az elmúlt évtizedekben, amelyek segítettek megérteni a Nap működését és hatását a Földre. Az újabb kutatások pedig folyamatosan azon dolgoznak, hogy még többet megtudjanak ezen az érdekes kapcsolaton keresztül.

Összességében tehát a versben található képek és szimbólumok is kapcsolatba hozhatók a természettudományos felfedezésekkel. A hold és a fenyők mintegy háttérként szolgálnak a költő elmélkedéséhez, miközben a kutatók a mai napig folytatják az égboltunk és a Földünket érintő rejtélyek megoldását.

A vers Juhász Gyula tollából származik, aki magyar költőként a 20. század elején élt és alkotott. A versnek nincs meghatározott címe, csak egyszerűen "A távozó" címmel szerepel.

Az első versszakban a költő a távozóval való találkozását írja le. A szívébe célzás arra utal, hogy valószínűleg betegség vagy halál előtt áll. Az, hogy a költő elesik, jelentheti a lelkében érzett fájdalmat vagy meghatódottságot. Az ezt követő részben a holdra és a halál előtt álló személyre utal, ami a romantikus irodalomra jellemző motívum lehet.

A második versszakban a költő a távozó reakcióját írja le a holdra és a fenyőkre. A hold holtfehér színe a halál motívumával kapcsolódik össze, míg a fenyők a természettel, az örök élettel, vagy akár a megváltással hozhatók összefüggésbe. A költő azt is megjegyzi, hogy a távozó csendes, mint a beteg őszi kertek, ezzel az őszi időszak szomorúságát és haldoklását jelenítve meg.

A harmadik versszakban a költő azt mondja, hogy a távozó a holdba nézett, és abból a nedves szeméből sikerült kibetűznie a titkot: hogy a távozó többé már nem lát több napot. Ez a gondolat a visszafordíthatatlan halálra utal, ami az emberekre ismerős élmény a szépirodalomban.

A negyedik és utolsó versszakban a költő azt írja, hogy a távozó kezet fogott vele, majd becsöngetett. Az éjszaka hallgatóssá változik, mint egy ősi kriptabolt, miközben halálharang szól. A becsöngetés és a halálharang színesítik a vers hangulatát, és a halál motívumát erősítik.

Összességében a vers a halál témájával foglalkozik, ugyanakkor a természeti motívumok és a romantikus elemek az érzelmek, az elválás és az elmúlás általánosabb témáit is érintik. Az így megjelenített érzelmek és motívumok számos összefüggésben állhatnak a magyar és a nemzetközi irodalom szélesebb tartományaival.