A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggés mutatható ki a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.
Bibliatudomány: A vers első két sora az őszre utal, amely a Biblia szerint jelképezi az idő múlását és a halált. Az "ősz harmatja" ebben az értelmezésben azt jelenti, hogy az emberi élet rövid és múlékony, ahogy az ősz harmata is hamar elpárolog. A "véres és aranyos szín" utalhat Jézus Krisztusra, aki a kereszten halt meg (véres), de feltámadása által üdvösséget hozott az emberiségnek (aranyos).
Patrisztika: A patrisztikus teológia hangsúlyozza, hogy Isten jelen van a mindennapokban és kommunikál az emberekkel. A versben Ady a természetet és az életközösséget használja Isten jelenlétének és kommunikációjának kifejezésére. Az "alkonyatban növekvő árnyad" azt jelzi, hogy az ember élete sorsfordító pillanatokban találkozik Istennel, amikor a fény és az árnyak találkoznak. A "élet és halál mély titkai" pedig az emberi élet misztériumaira, az élet és halál kapcsolatára utal, amelyekben Isten jelen van.
Skolasztika: A skolasztikus teológia a racionális érvelés és a filozófiai alapok fontosságát hangsúlyozza a teológiában. A vers utolsó soraiban Ady beszél a Mesterről, aki nem követ, nem kísér, nem tagad, hanem marad olyannak, amilyen. Ez az osztályrész a skolasztikus filozófia által hangsúlyozott emberi szabad akarat lehetőségére utal. Az embernek a lehetősége van arra, hogy az Urat kövesse vagy elutasítsa, és Isten tiszteletben tartja ezt az akaratot. Ezzel összefüggésben a "fehér köntösben és piros sebekkel" kifejezés sejtelmesen utalhat Krisztusra, aki a kereszten szenvedett és meghalt értünk.
Ezen teológiai aspektusok mellett a versben megjelenik a lírai én imádása és tanítás iránti vágya is. Az imádás és tanítás vágya egyben az emberi lélek örök vágya Isten felé és az együttlétre vele. Az ősz és az alkonyat képei pedig jelképesen ábrázolják az emberi élet múlását és pillanatait, amikor megtapasztaljuk Isten jelenlétét és titkait.