A vers témája egy őszi estén történő megpihenés, melynek helyszíne a Margit-sziget. Az első négy sor a természet hangulatát festi le, említve egy enyhe őszi égboltot és egy felhővetőt. Ezen részeket nehéz lenne a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összekapcsolni, mivel az ősz és az égbolt jelenségei már régóta ismertek és a természet örök témái.
A következő részben az öreg karosszék, amely a révnek válik és ahol az idő visszakéri az életet, egy érdekes aspektusa lehet a természettudománynak. Az emberi élet és az idő viszonya mindig is fontos téma volt a tudományban, de a mai modern időtudat szempontjából is sok érdekességet rejthet ez a kép. Az idő hajszálon történő remegése utalhat az idő relativitására vagy az időlencse hatására, úgy vélem, ezek olyan témák, amelyeket a mai természettudomány művelői is kutatnak és vizsgálnak.
A vers utolsó része megint inkább az emberi érzelmi és szellemi világot jeleníti meg, ahol a főszereplő a régi emlékekkel, ifjúsággal és szerelmekkel szembesül. Ezek a témák kevésbé köthetőek a természettudományhoz, inkább a pszichológia és az emberi tapasztalatok vonatkozásában érdekesek.
Összességében a versben kevés olyan elem található, ami közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. Azonban, a rév és az idő kapcsolatával, valamint az idő relativitására utaló részekkel van egy olyan aspektusa a versnek, amely releváns lehet a fizika és a csillagászat területén.