Mikor a messze kis falucska
Jászlában a barmok között
Az égi gyermek megszületett
S az angyalok víg szózatát
Hallották jámbor pásztorok,
Augustus császár mit csinált?
Talán az Állam dolgait
Beszélte meg szolgáival
Vagy egy vergiliusi vers
Szépségein csodálkozott,
Talán aludt és álmodott, vagy
Álmából éppen fölriadt
És boldogan gondolta, hogy most
Egész világon béke van
És megnézve a homokórát
Nyugodtan fordult fal fele.
Elemzések
A Juhász Gyula Augustus című vers alapvetően nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek egyértelműen összekapcsolhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Azonban, ha szélesebb értelemben tekintjük a természettudomány fogalmát, vannak olyan részek, amelyekkel kapcsolatot lehet teremteni.
Az első sorban említett "messze kis falucska" és "Jászlában a barmok között" utalhat a térképezés és a földrajzi ismeretek szerepére a természettudományban. A mai korban a GIS (Geographic Information System) rendszerek és a térinformatikai adatok segítségével pontosan fel tudjuk térképezni a világot és annak különböző természeti jelenségeit.
A vers az égi gyermek születéséről szól, ami a csillagászattal és az asztrológiával is kapcsolható. Az angyalok víg szózata a csillagászati jelenségekről alkotott akkori hitre utalhat, ami napjaink tudományos kutatásaihoz hasonlóan a világegyetem felfedezését célozta meg.
Az utolsó sorban említett homokóra a föld idővel kapcsolatos fogalmával hozható összefüggésbe, amely a geológia és az időbeli folyamatok kutatásával áll kapcsolatban. A geológusok a földi rétegek elemzésével és a fosszíliák tanulmányozásával próbálják rekonstruálni a föld történetét.
Ezeken kívül, ha figyelembe vesszük, hogy a vers egyrétegű és elsősorban lírai megközelítést alkalmaz, ahol az emberi érzelmek és hangulatok kerülnek előtérbe, nem találhatunk konkrét összefüggéseket a természettudománnyal.
A vers teológiai szempontból a Krisztus születésének történetét tükrözi, amelyet a Bibliában a Lukács-evangélium tartalmaz. A Jászlában megszülető égi gyermek és a pásztorok jelenléte a mesében az angyalok szózatával összefüggésben az Újszövetségben található eseményekre utal, amelyek jelzik a Megváltó születését.
A patrisztika nézőpontja szerint a versben megjelenő képek és szimbólumok a klasszikus görög és római mitológiahoz is kapcsolhatók. Az álmot és az álomból való riadást az ókori kultúrában sokszor a prófétai látnokok élményeként értelmezték. Ez a perspektíva a bibliai sztori érvényét és jelentőségét hangsúlyozza, különös tekintettel a pásztorok és Augustus közötti ellentétre, amely a hatalom és a szegénység, a hatalom gyengesége és az Isten ereje közötti kontrasztra utal.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő Augustus császár személye és viselkedése kapcsolódik a hatalmi struktúrákhoz és az udvari élethez. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is találhatók hasonlóan hatalmas uralkodók, akik azonban Isten akaratától eltérően viselkednek. A vers központi üzenete az, hogy a világban zajló események és a hatalmi harcok ellenére Isten béketervét semmi sem zavarhatja meg, és a Megváltó megszületése által a világnak valóban eljön a béke.
Egy másik nézőpontból pedig a vers a remény és a hit üzenetének megfogalmazása lehet. A Jászlában megszülető égi gyermek a remény és üdvösség szimbóluma lehet, aki meghozza a békét és a jobb világot. A pásztorok egyszerűsége és a császár tétlen tevékenysége pedig arra utalhat, hogy a hit és az Istenbe vetett bizalom fontosabb, mint a világi hatalom és tettek.
Összességében a vers teológiai jelentősége a biblikus események, az ősi és középkori gondolkodás, valamint a remény és a hit szempontjából is értelmezhető. A Megváltó megszületése és az ahhoz kapcsolódó események minden nézőpontól fontos üzenettel bírnak, ami az emberi és isteni világ összefonódását és a béke és remény lehetőségét hangsúlyozza.
A vers szövegének irodalomtudományi elemzése során figyelembe kell venni a magyar és a nemzetközi irodalom kontextusát is.
A vers indulásként egy bibliai történetre utal, a Jézus születésére. Juhász Gyula a Jászolban való megszületést és az angyalok víg szózatát említi. Ez a motívum a magyar irodalom egyik fontos bibliai ihletettségű témája, amelyet sok más magyar költő is feldolgozott.
A versben szerepel Augustus császár neve is, aki az ókori Róma egyik jelentős uralkodója volt. Augustus császár történelmi alak, aki idejében meghatározó, de az irodalomban kevésbé szerepelt. Ebben a versben a császárt egy tipikus mindennapi tevékenységével állítja párhuzamba a költő, miszerint talán a császár végezte a mindennapi teendőit és beszélgetett a szolgáival. Ez a gondolat az irodalmi művön keresztül bepillantást enged a császár személyes, háttérbe szorított életébe.
A következő sorokban felmerül a vergiliusi vers gondolata. Vergilius a római költészet egyik legismertebb alakja, neve összeforrt a római irodalommal. A versben azonban csak a vers szépségére való csodálkozásról van szó, mely a költő saját élménye lehet. Ez a rész az irodalom általánosítására kíván utalni, hogy az irodalom értékei mindenkit elragadhassanak, még egy császárt is.
A vers végén pedig egy váratlan fordulattal az irodalom és a császár szemlélete feszül egymásnak. A császár nyugodtan fordul a fal fele, elhanyagolva a világban zajló eseményeket és idő elteltét figyelve. Ez az utolsó sor nagyon sok réteget rejt magában. Egyrészről az irodalom, mint a művészet és a szépség forrása, megfutamodik a világ zajától, másrészről pedig a császári hatalom tehetetlenségét és távoli érdektelenségét jelképezi.
Összességében a vers összefüggéseket érzékeltet a magyar irodalom Biblia-ihletésű témáival, az ókori Róma kultúrájával és a klasszikus római irodalommal. Emellett a vers az irodalom és a valóság kontrasztját is ábrázolja és kérdőjelezi meg a hatalmi struktúrák szemléletét.