A vers teológiai szempontból kifejezi az emberi szenvedés és bűn következményeit, valamint a remény hiányát. A költő megemlít egy fehér és csöndes palotát, amelyet az élő halottak házának nevez. Ez a palota egy metafora a szenvedés, betegség és halál helyére. A vasrácsok és a holt virágok az ablakon arra utalnak, hogy ez egy bezárt és elhagyatott hely, ahol nincs remény a szabadulásra.
A versben említett élő halál, amely kemény vaságyon fekszik, az emberi szenvedést és betegséget jelképezi. A halottak éjjelente felüvöltenek ebben a házban, ami a kétségbeesés és a fájdalom kifejezése.
Az egyik alakot a nyavalya törte, a másik pedig saját kezét töri. Ezek a sorok arra utalnak, hogy az ember önmaga is hozhat szenvedést és bűnt a saját életébe. Az elkárhozottak örökre sírnak a setét éjszakában, ami a bűn következményeinek örökkévalóságát jelzi.
A versben szereplő fehérkék csíkos köntösök és síri árnyak arra utalnak, hogy az emberi sors és vétkesség közvetlenül kapcsolódik egymáshoz. Az emberek sorsának súlyos terhei és bűnei törölték le az arcokról a mosolyt és a reményt.
Az emberi tekintetek kiégett fáklyafénye és holt tekintetek a bűn következményeit és a hiányzó reményt jelzik. Az emberek, akiket a költő látott, szenvedtek és elvesztették a reményüket, és ez a tekintetükön is megmutatkozik.
A költő azt mondja, hogy ő látta ezeket az embereket, és soha nem fogja őket elfelejteni. Ő tudja, hogy ki a felelős ezért a bűnért és azért, hogy a föld milyen mértékben temetőkert lett. Ez a megállapítás kapcsolódik a bibliatudományhoz, mert az emberi bűn és bűnhődés az ember előtt elrejtett, de végül eljön az ítélet.
A versben említett Titok a remény jele, amely megnyílt az éjszaka alatt. Ez a titok a kereszténységben a megtisztulás és a feltámadás szimbóluma lehet, amely a szenvedés és a bűn után következik be.
A vers teológiai szempontból rámutat a bűn következményeire, a szenvedésre és a hiányzó reményre. A bibliai, patrisztikai és skolasztikus nézőpontok segítenek megérteni a vers több rétegét és mélységét.