Az alkonyati órák az enyémek,
A borongásos alkonyati órák,
Mikor az esti szél elégiái
Az altatót dudolják.
A kedves őszi rózsák az enyémek,
A szomorún mosolygó őszi rózsák,
Mikor a nyárutó elégiái
A hervadást susogják.
Az elválás órái az enyémek,
A sejtelmes, rejtelmes végső órák,
Mikor az élet halk elégiái
Szerelmek, álmok alkonyát dalolják.
A vers természettudományos szempontból vizsgálva, olyan témákat említ, amelyek a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók. Ezek közül néhány példa:
1. Alkonyati órák: Az alkonyati órákban megfigyelhető az esti szél. Az elmúlt években a meteorológusok részletesen tanulmányozták a légáramlatokat és a szélképződés folyamatát. A klímaváltozással kapcsolatos kutatások is kiterjednek az időjárási jelenségekre, mint például az alkonyati órákra.
2. Őszi rózsák: Az őszi rózsák hervadása az évszakváltozásban megjelenő természeti folyamatokkal kapcsolatos. A növények élettana és az évszakok hatásainak tanulmányozása összekapcsolható az ősz természeti változásaival.
3. Elválás órái: Az élet és a szerelem végső óráira utaló sorok a biológiai, keringési és anyagcsere folyamatokkal kapcsolatosak, amelyek a halál pillanataiban lezajlanak. Az orvostudomány és a biokémia területén végzett kutatások lehetővé teszik a folyamatok jobb megértését és a betegségek kezelését.
Ezek csak néhány példa a versben található természettudományos összefüggésekre. A természettudomány fontos területei, mint például az asztrofizika, az ökológia, a genetika és a környezettudomány, még számos más kérdést és felfedezést vet fel, amelyek a vershez hasonlóan inspirálóak lehetnek.
Juhász Gyula Elégiák című versének teológiai elemzése a következő aspektusokra koncentrálhat:
1. Bibliatudomány: A vers egy vallásos, vallásos képekben gazdag költői kifejezésmódja miatt kapcsolódhat a bibliatudományhoz. A "borongásos alkonyati órák", "est", "szerelmek, álmok alkonya" kifejezések egy bibliai hangulatot teremtenek, utalva a gyermekkori altatókra és az emberi élet végének felé közeledő órákra. Az óra jelentősége az ószövetségi példázatokban is megjelenik, például a Máté evangéliumban a "vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok az órát" idézetben.
2. Patrisztika: A versben megjelenő "elválás órái" és "végső órák" kifejezések arra utalhatnak, hogy a költő a halált és az utolsó ítéletet is megjeleníti. Ez a patrisztika, azaz az egyházi atyák által jegyzett teológiai gondolkodás egyik fontos eleme. A patrisztika időszakában a vallási gondolkodásra jellemző volt az emberi létezést örök élet, a halált pedig az elválástól, a test lelketté válásától elidegenedésként és az esztelen játszmákként való megtapasztalásnak tekintették.
3. Skolasztika: A versben megjelenő "őszi rózsák" motívuma a skolasztika, vagyis a középkori vallási filozófia gondolkodására utalhat. A rózsa a skolasztika időszakában több jelentéssel is bírt. Egyrészt az egység, tökéletesség és az isteni szépség szimbóluma volt, másrészt a rózsa szegeivel összefüggő fájdalom is általános jelképes értelmet kapott. A versben megjelenő "szomorún mosolygó őszi rózsák" tehát az elmúlást, a hervadást, a mulandóságot jelképezhetik, és azt a skolasztikus gondolkodásmódot tükrözhetik, amelyben a világi valóságban is jelen van az isteni.
Ezen kívül még számos más teológiai nézőpont lehet alkalmazható a vers elemzésére, például a szakramentumok jelentősége és megjelenése, a lélek és test viszonyának kérdése, a halál és élet titokzatossága stb.
Juhász Gyula "Elégiák" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból lehetőséget ad a magyar és a nemzetközi szépirodalom összefüggéseinek feltárására.
A vers első sorában megjelenik az "alkonyati órák", amelyek az alkonyat hangulatát idézik. Ez a motívum a romantikus irodalomban, különösen a 18. és 19. századi angol lírában gyakran előfordul, ahol az alkonyat az átmenetet jelképezi a napfényes napról az éjszakai sötétségbe. Juhász Gyula versében pedig az alkonyat a borongásos hangulattal párosul.
A második versszakban a "őszi rózsák" motívuma jelenik meg, amely a múlás, az elmúlás jelképe. Ez a motívum szintén sokszor előfordul a romantikus és szimbolista irodalomban, hiszen az őszi rózsák az évadok változását, a természet megújulását és hervadását szimbolizálják. Ez a motívum a magyar és a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordul, például William Blake "Ah, leszáll az est" című versében is.
A harmadik versszak az "elválás órái" motívumával foglalkozik, amely szintén állandó témája a lírának. Az elválás, a búcsú, a változás, és az elmúlás a líra egyik leggyakoribb témái, mivel az életben mindenki szembesül ezekkel a helyzetekkel. Ez a motívum a magyar és a nemzetközi lírában is gyakran előfordul, például Johann Wolfgang von Goethe "Szerelmek könyve" című művében is.
Juhász Gyula versében az alkonyati órák, az őszi rózsák és az elválás órái motívumai mind szimbolikus jelentéssel rendelkeznek, és az élet múlását, a változást és az elmúlást szimbolizálják. Ezek a motívumok jellemzőek lehetnek a romantikus és a szimbolista irodalomra, de megtalálhatóak a többi irodalmi stílusban is.
A versben megjelenő elégiák, azáltal hogy a természet elemekkel gazdagítják őket, a magányt és a bánatot is kifejezik. Ez a motívum a magyar irodalomban is gyakran megjelenik, pl. a 19. századi romantikus költők műveiben, de az elégiák gyakoriak a világ irodalmában is, például John Keats "Óda a megkopott elégiákhoz" című művében.
Összességében Juhász Gyula "Elégiák" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. A motívumok, a hangulatok és a jelképek mind-mind részei a lírai hagyománynak, és az adott korszakok, irodalmi stílusok jellemzőinek megfelelően jelennek meg a versben.