Mindent elosztok köztetek, szegények.
Tiétek mind, ez élet és e lélek.

Mindent csak nektek, szívvel és egészen,
Tiétek álmom, vágyam és reményem.

Tiétek hitem, hogy jó az ember
És a reményem, hogy jobb is lesz egyszer.

Tiétek a szerelmem, bús, halálos,
Mely értetek vért és igéket áldoz.

Tiétek voltam, amikor fogantam
Tisztes szegénység szent ölén. A dallam,

Mely bennem legelőször tört fel,
Együtt sírt és vágyott a szenvedőkkel...

Mindent elosztok köztetek, szegények
És egy dicső remény pusztáin élek:

Hogy a jövendő boldogabb és szebb lesz,
Méltó dalomhoz és méltó hitemhez.


Elemzések

A vers először is a természettudományokra vonatkoztatva azt az információt hordozza, hogy mindent, ami a földön található, elosztja az emberek között. Ez egyértelműen kapcsolódik a mai természettudományban egyre inkább elterjedő erőforrások fenntartható használatához és megosztásához.

A versben említett "élet és e lélek" kifejezés arra utal, hogy a jóllét és a kiemelkedő élmények teremtése a természeti környezetünkben alapvető fontosságúak. Ez összefüggésbe hozható a mai természettudomány legfrissebb kutatási eredményeivel, amelyek tanúsítják a természeti környezet pozitív hatásait az emberek fizikai és mentális egészségére.

A versben említett vágy arra, hogy az emberek jobbak legyenek és a jövőben boldogabb és szebb világban éljenek, összhangban van a természettudományos kutatásokkal, amelyek az emberi fejlődés és a környezeti fenntarthatóság közötti kapcsolatot hozzák létre. A kutatások arra összpontosítanak, hogy hogyan lehet javítani az emberek életminőségét és jólétét, miközben megőrzik és védelmezik a Föld erőforrásait.

A szerző a verse során említést tesz a szerelméről, amely halálos és áldozatokat követel. Ez összekapcsolható a természettudománnyal, amely napról napra felfedez új fertőző betegségeket és új gyógymódokat fejleszt, hogy megvédje az embereket az ilyen veszélyekkel szemben.

Végezetül, a vers azt sugallja, hogy a remény a jobb jövőre és a hit az ember jóságába az, ami lehetővé teszi az emberek számára, hogy törekedjenek a boldogabb és szebb világ létrehozására. Ez összhangban áll a természettudományokkal, amelyek új technológiákat és tudást hoznak létre az emberiség problémáinak megoldására, és segítenek előmozdítani a fenntartható társadalmak és gazdaságok kialakulását.

Juhász Gyula "Gazdag szegénység" című verse teológiai értelmezése a következőképpen alakulhat:

A vers első sorai közvetlenül a Bibliából vett idézetekre utalnak, ahol Jézus a szegényekre és elesettekre való gondviselésre hívja fel a figyelmet. Az első sorban a "Mindent elosztok köztetek, szegények" Jézus szavaira utal, amikor segítségre buzdítja az embereket.

A következő sorok azt sugallják, hogy a szegények mindent birtokolnak, amit a vers szerzője rendelkezésükre bocsát. Ez azt jelenti, hogy a szerző felajánlja szívét, lelkét, álmait, vágyait és reményeit a szegények szolgálatára.

A versben megjelenik a patrisztika nézőpontja, amely hangsúlyozza az ember jó természetét, és arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet az emberi méltóságra és az emberben rejlő lehetőségekre. A szerző meggyőződése, hogy az ember jó, és hogy a szegényeknek és elesetteknek megadott lehetőségek jobbá tehetik a világot.

A skolasztika nézőpontjából nézve a versek hangsúlya a hiten és a reményen van. A szerző hite abban áll, hogy az ember jó és képes a változásra, míg a reménye az, hogy a jövőben a világ boldogabb és jobb lesz. Ez mutatja a szerző hitét és bizalmát a fejlődés és a változás lehetőségében.

A vers más ötletként tekinthető a szociális igazságosság és az egyenlőség alapvető fontosságának kifejezése. A szerző felajánlja magát és mindenét a szegényeknek, valamint reményt és dicsőséget épít a szegényekre támaszkodva. Ez azt sugallja, hogy az igazi gazdagság nem a vagyonban, hanem a szolidaritásban és az egymás iránti gondoskodásban rejlik.

Összességében Juhász Gyula "Gazdag szegénység" című verse teológiai szempontból azt hirdeti, hogy a szegényeknek és elesetteknek jut a legnagyobb érték és a legnagyobb szerelem. A szerző a Bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait felhasználva hangsúlyozza a szegények támogatását, az emberi méltóságot és a hit és a remény fontosságát.

A vers Juhász Gyula Gazdag szegénység című műve.
A versben a költő egy odaadó és szeretetteljes hozzáállást fejez ki a szegények iránt. Kifejezi, hogy mindene és minden élete a szegényeké, és mindent megoszt velük. A versben számos motívum és összefüggés fedezhető fel mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Egy lehetséges összefüggés a magyar irodalom területén az, hogy a vers mögött meghatározó a szimbolikus jelentések használata. Például a költő azt mondja, hogy "Mindent elosztok köztetek, szegények", ami azt jelenti, hogy a gazdagság és a javak szükségszerűen a szegényeké lesz. Ez a gondolat sorban követi a magyar irodalom hagyományát, amelyben a szegénység, az ártatlanság, az egyszerűség erényekként vannak jelképezve. Ezt a motívumot megtaláljuk többek között Petőfi Sándorverseiben is, amelyekben a szegények által reprezentált értékek szerepelnek.

A nemzetközi szépirodalomban is megfigyelhetőek hasonló motívumok. Például a költő azt mondja, hogy "Tiétek a szerelmem, bús, halálos, Mely értetek vért és igéket áldoz", ez a sor az odaadó és önfeláldozó szerelmet jelképezi, amely gyakran előfordul a romantikus és a szimbolista irodalomban is. Az áldozatkészség és a szeretet ábrázolása olyan nemzetközi művekben található meg, mint William Shakespeare drámáiban vagy Victor Hugo műveiben.

A versben megtalálható egy optimista jövőkép is, amely utal a remény és a hit motívumára, hogy a jövendő boldogabb és szebb lesz. Ez az optimizmus és a hittel való reménykedés témája szintén gyakran előfordul a világirodalomban, például a modernista irodalomban, amelyben a változás és a fejlődés vágya jelenik meg.

Összességében a versben találhatók olyan motívumok és összefüggések, amelyek megtalálhatóak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A szegényekhez és az ártatlansághoz kapcsolódó jelentések, az odaadó szerelem és az optimista jövőkép mind olyan témák és motívumok, amelyek mindkét irodalmi hagyományban megtalálhatóak.