A temetőkből indultam közétek,
A temetőknek éneklője, én,
Halottakat magasztal ez az ének,
Kik halhatatlanok a hír egén:
Az élők vígak, búsak, ifjak, vének,
Emlék az egyik, a másik remény.
Ők élnek harcokon, kudarcokon túl,
Nekik örök harangok hangja kondul.

*

Először téged hadd köszöntelek fel,
Ki minden márciusi ünnepen
Ódát teremtél a magyar berekben,
Mint a tavasz, ki ibolyát terem.
A zsarnok ellen harcoltál rímekkel
S akartad, hogy a nép boldog legyen!
Forró szívedre hull bár szürke sír,
Lángod hevít még: Ábrányi Emil!

*

Hogy az őskertben
Mélázva jártam,
Egy szelíd, csöndes
Sírra találtam.

Tücsökdaloknak
Szunnyad itt lelke
S kuruc-nótáknak
Örök keserve.

Magyar virág nő
Hű szív porából,
Itt álmodik már
Endrődi Sándor!

*

Egy harmadik sír havas orma
A Kárpátokra gondol zordonan,
Hol a szabadság bujdokolva
Most a téli szélben rohan.

Egy fáradt harcost rejt e sír ma,
Mely mint a Tarpatak, dacos,
Virrasztva néz bús álmainkra
A bérclelkű Bartók Lajos!

*

Tüzek költője, Kiss József, idézlek,
Ki elindultál a csegei révnek
Nagy jegenyéi alól és dalolva
Bebotorkáltál a magyar Pantheonba.

Ki színnek, fénynek szerelmese voltál
És szomorú, szürke hamuba holtál,
Megüzenem: a magyar tüzek égnek
S lesz új dala még a régi dicsőségnek!

*

Az egri földben eggyé vált a röggel
Az áldott test, szívéből rózsa nyit
És viola és rezeda és jácint,
Mely csöndes egri csillagokba int.

De csak a testét kell itten keresni,
Melyet a hant édes puhán borit,
A lelke ott él millió magyarban,
Ki a szívébe zárta Gárdonyit!

*

Egy új sírnál még meg kell állni hosszan:
Magyar költők tolmácsa hallgat itt,
Ki, mint viharban mély orgonaszólam,
Lelkünkbe búgta jósok dalait,
Ki szózatos ajkával a romokban,
Az égbe tört fel, mint a szikla hit,
A teremtés nagy Michel Angeloja
Formálta nekünk Jászai Marit!

*

A temetőkbe ünnepelni hív ma
Valami boldog, bús, magyar varázs,
Mert a jövőnek ott szunnyad ma titka,
Mert sírok ormán lesz föltámadás!

Elemzések

Juhász Gyula "Halott társak üdvözlése" című versében a költő a temetőkben található halottakra emlékezik meg, és magasztalja általuk a halhatatlanságot és az örökkévalóságot. A vers teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen számos vallási és vallásossághoz kapcsolódó elemet tartalmaz.

A versben megjelenő halottak magasztalása egyfajta himnusz, amely az elhunytak isteni jellegét hangsúlyozza. A halottakat "halhatatlanoknak" nevezi, akik az "ének" révén kapcsolatban maradnak az élőkkel és az isteni lét magaslatára emelkednek. Ez a gondolat összekapcsolható a bibliatudománnyal és a patrisztikával.

A bibliatudományban a halottak és a feltámadás igen fontos témát jelent. A versben megjelenő "ők élnek harcokon, kudarcokon túl" kifejezés utalhat a keresztény vallásban megjelenő feltámadás hiteire. A halottak vagy a sírokból támadó hatalmas felébredésre utal, ami a kereszténységben is fontos tanítás.

A patrisztika a keresztény egyház atyáinak tanításait foglalja magában. A versekben megjelenő halottak magasztalása és a halhatatlanság hite kapcsolódhat a patrisztikus elképzelésekhez, miszerint az emberi lélek örökkévaló és az elhunytak az isteni lét messiásai. Az üdvözülés és a túlvilági boldogság a keresztény vallásban is központi témák.

A skolasztika, vagyis a középkori egyházi filozófiában megjelenő gondolkodásmód is kapcsolódhat a vershez. Az itt megjelenő halottak magasztalása és a feltámadás hite összefüggésbe hozható a skolasztikus tanulmányokban megjelenő érvelésekkel és a hit és értelem összeegyeztetésére törekvő filozófiával.

A vers tehát a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira való támaszkodásával egy mélyebb vallási üzenetet hordoz. Az elhunytak magasztalása, az örök harangok hangja és a túlvilágra utaló képek mind a halhatatlanságba vetett hitet és a temetőkben található sírok mögött rejlő Isteni létet hangsúlyozzák.

A vers Juhász Gyula Halott társak üdvözlése című műve, és a temetőben történő ünnepelésre fókuszál. Az alábbiakban elemzi a magyar irodalom- és a nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket.

Magyar irodalmi összefüggések:
- Az első versszakban a költő temetőken keresztül érkezik társaival való találkozásra. Ez a motívum, a temető és a halottak tisztelete, tipikus a magyar irodalomban, és visszaköszön más költők műveiben is.
- Juhász Gyula az ünnepelést kezdő köszöntöversében köszönti Ábrányi Emilt, aki magyar költő volt, aktívan részt vett a politikai harcokban, és a nép boldogságát tartotta szem előtt. A magyar irodalomban gyakran szerepelnek olyan költők, akik a politikai és társadalmi eseményekre reagálnak verseikben.
- A vers további részeiben megemlékezik Endrődi Sándorról, Bartók Lajosról, Kiss Józsefről és Gárdonyi Gézáról. Mindannyian híres magyar költők voltak, akik jelentős hatást gyakoroltak a magyar irodalomra.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggések:
- A versben található motívumok, mint a temető, a halál és a sírok, univerzálisak és megtalálhatóak a világ számos kultúrájában. A temetőknek és a halál tiszteletének megjelenése a világirodalomban tipikus motívum.
- Juhász Gyula Ábrányi Emillel és Kiss Józseffel kapcsolatban kiemeli a magyar tűz és fény szeretetét. Ezek a motívumok az emberi lélek és az élet energiájának metaforáiként jelennek meg, és megtalálhatóak más kultúrák irodalmában is.
- A versekben említett költők olyan témákat dolgoztak fel verseikben, amelyek az emberi tapasztalatokra és érzésekre összpontosítanak. Ezek a témák, mint a szabadság, a szeretet és a halál, mindig is jelen voltak az emberi létezés fókuszában, és ezáltal a világirodalom minden területén jelen vannak.

A vers tehát elemzi a magyar irodalom és a nemzetközi szépirodalom számos motívumát és témáját. Kiemeli a közös érzelmeket és tapasztalatokat, amelyeket az emberi lélek és az élet minden területén megtalálhatunk.

A vers címe és alcíme ("Halott társak üdvözlése") arra utal, hogy a költő egy temetőben tartózkodik és a hazája híres halott költőit, íróit üdvözli. A temetők és halottak közelsége az elmúlás, a halhatatlanság és az emlékezet témájára utal.

Az első versszakban a költő megjegyzi, hogy a halottak magasztalásával az élők különböző érzelmi állapotokat élhetnek át, mint a vidámság, szomorúság, ifjúság és öregkor. Az élők harcokon és kudarcokon túl élnek, míg a halottakra örök harangok hangja emlékeztet.

Az "Ábrányi Emil" nevű költőt köszöntve a költő az ő kivételes tehetségét és az emberek boldogságáért tett erőfeszítéseit említi. Bár az Ábrányi már meghalt, de az emléke és művei tovább élnek.

A "Endrődi Sándor" nevű költő sírjáról szóló részben a költő arra utal, hogy a költő újra növekedik magyar virág formájában. Ez az apropó lehet a növények, virágok biológiai folyamatainak és a természet megújulásának leírásához.

A "Bartók Lajos" sírjáról szólva a költő a szabadságharcra utal és a magyar nemzeti jellemzőkhez, mint a dacos hozzáállás és a hegyek szeretete. Ez összekapcsolható a természeti jelenségekkel, mint a hegyek, szél és a természeti elemek hatása az emberi életre.

A "Kiss József" költői tevékenységére és szenvedélyére utalva a költő a színek, fények szeretetére és a Hamuban hentesen holt magyar költő leírására utal. Ez kapcsolatba hozható a fényérzékelő és -reagáló mechanizmusokkal, valamint a textSizeétikai élményekkel.

Az "Egri Csillagok" szerzőjére, "Gárdonyi Géza" halálakor a költő megjegyzi, hogy a testét kell itt keresni, de a lelke a magyar emberekben él tovább. Ez kapcsolatba hozható az emberi testek bomlásával és a táplálkozási láncokon keresztül történő anyagáramlással a természeten belül.

A "Jászai Marit" említve a költő úgy jellemzi, mint egy viharban mélyen szóló orgonát, akinek a romokban is páratlan szépséggel fel tudta éleszteni az emberek hitét a magyarságban. Ez a szószékhez kapcsolható, ahol a hangrezgések, hangszerek és az emberi hangszórás biológiájának elemzésének lehetőségei vannak.

Az utolsó részben a költő megemlíti, hogy a temetőbe menni ma ünnepelni hívó, valami varázst és a jövő reményét jelenti, mivel a sírok ormán lesz a feltámadás és újjászületés helyszíne. Ez összefügg a természet megújulásával és a természettudományok, mint az evolúcióbiológia és a nyugvó állapotból való energiamegújítás (pl. fotoszintézis) legfrissebb eredményeivel.