A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és a bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontok segítségével még mélyebb jelentést nyerhet.
A vers első soraiban a kéjes kényelem és az ősi ázsiai honvágy szőnyege megtestesíti a Földi élet és a paradicsomi otthon közötti ellentmondást. Az ember vágya az otthonra, az edeni állapotra itt találkozik a földi vágy kényelemre és élvezetre. Ez a vágy azonban mély szomorúságba fordul át, és az áfium, mint a középkori méreg, a reménytelenség érzetét erősíti.
A következő sorokban a házi áldás fáradt lemondását és a köldökömet néző bűvöletet látjuk. Itt a patrisztikai nézőpont segíthet a megértésben, mely szerint az ember eltorzult és meghajolt a bűn által, ami miatt elvesztette a paradicsomi ártatlanságot és közvetlen kapcsolatát Istenel. Ezért a teljesítményekre és anyagi javakra vágyakozik, amelyek az áldás helyett töltik be az életét. Az órák között kallódó idő és a bú dohányának füstölése pedig az elkövetkező halandóságról és az elillanó időről szólnak.
A vers folytatásában felidéződik Juhász ős és vén ősöm személye, akit a fehér lovak szügyébe döfött kés jelenetén keresztül jellmez. Ez az ős a patrisztikai nézőpontból Adamra utal, aki az első emberként elvetette az Isteni utasítást és így hozta az emberiségbe a bűnt és a halált. Juhász azonban saját szívével tépi meg magát, és a megfáradás és elalvás ködében várja, hogy vajon lesz-e itt, a Földön, jövő.
A skolasztikus nézőpont szerint az ember bűnös természete és a halandóság elkerülhetetlen volta miatt csak az Isteni kegyelem és a Megváltó közbenjárása képes megmenteni. A vers tehát megjeleníti az emberi létezés fájdalmait, vágyait és reménytelenségét, de ugyanakkor nyugtalanító kérdéseket vet fel a vallásos nézőpontok alapján.
Összességében a vers teológiai szempontból egy olyan emberi megtapasztalást jelenít meg, amelyben a vágyak, a hiányosságok és a reménytelenség összefonódik. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segítenek megérteni az ember bűnös és kereső természetét, valamint az Isteni kegyelem és Megváltó szükségességét az ember megszabadulásához.