A vén barát ott guggol a sarokban
Tíz éve már, az ég derült, borult,
Derűben és borúban rójja, rójja
A trójai tízéves háborut.
Feketével, bíborral és arannyal
Kiszínezi a szálló éveket.
Künn a világban a had messze nyargal.
A Krisztus sírját vívja a sereg.
Ő ül könyvével veszteg a sarokban
És elmerül az áradó sorokban,
Melyek csatát s szerelmet zengenek.
Pogány csatát és hűtelen szerelmet.
S győzelmiért a keresztény seregnek
Fonnyadt ajakkal halk fohászt rebeg.
A vers elején egy vén barát látható, aki tíz éve már a sarokban ül és rójja a Trójai háború tíz évét. Ez a kép a múltba vezet minket vissza, amikor a háború a mindennapok része volt, és az égbolt az életét meghatározta. Ebben az időszakban a természeti jelenségek tanulmányozása még nagyon korlátozott volt.
A második versszakban láthatjuk, hogy a barát a könyv lapjai között elmerülve ül, és értékelni tudja a körülötte történő eseményeket. A hadakozók messzire járnak külföldön, és a különféle színek (feketével, bíborral és arannyal) szimbolizálják a háború által teremtett gazdagságot és hiábavalóságot.
A következő sorokban a Krisztus sírjáról szóló hírek jelennek meg, ami utalhat a történelmileg jelentős eseményekre és vallási témákra. Ez a rész a mai természettudományi felfedezésekkel kapcsolatos lehet, mint például a régészet és az antropológia, amelyek új információkat nyújtanak a múlt eseményeiről és kultúráiról.
A vers végén a barát pogány csatáról és hűtelen szerelemről beszél, miközben a keresztény seregért rebeg halk fohászt. Ez a rész összekapcsolható a különböző vallási és etikai kérdésekkel, amiket a mai természettudomány kutat.
Összességében a vers a múlt és a jelen egymás mellett állításával és összehozásával megmutatja a természettudomány folyamatos fejlődését. A múltban a természeti jelenségek megértése korlátozott volt, míg ma az új felfedezések és kutatások lehetővé teszik a korábban fenoménként ismert események megértését. A vers tehát az ember és a természet viszonyára is utal, és azt sugallja, hogy mindig többet tanulhatunk és megérthetünk az általunk körülölelt világról.
A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.
1. Tematikai összefüggések:
- A versben megjelenik a trójai háború motívuma, ami a klasszikus görög irodalomban is fontos témakör.
- Az idő múlását, az évek teltét a vers elején és végén említett égjárás (derült, borult) szimbolikus képével jeleníti meg, ami hasonlóan megjelenik például Petrarca, Shakespeare vagy Goethe műveiben is.
- A vén barát és a hadi cselekmények kontrasztja, a csendes könyvek világa a külvilág zajos és véres konfliktusaival szemben, szintén gyakori motívum a szépirodalomban.
2. Formai és stiláris összefüggések:
- A vers rímes struktúrával rendelkezik, ami a magyar és nemzetközi költészetben is elterjedtnek tekinthető.
- A vers szótagszáma és ritmusa állandó, ami hasonló a klasszikus görög és latin versformákhoz.
- Az allegorikus jelentés révén a vers többrétegű értelmezést tesz lehetővé, ami szintén jellemző a szépirodalomban.
3. Történelmi és kulturális összefüggések:
- Juhász Gyula a magyar szimbolizmus képviselője, mely a 19. és 20. század fordulóján volt népszerű. A versben megjelenő motívumok és hangulatok is ehhez az irodalmi áramlathoz kapcsolhatók.
- A vers általános értelemben véve az emberi lét, az idő múlása, az élet értelmetlenségének és mulandóságának ábrázolása, ami szerteágazóan jelenik meg a világirodalomban is.
Ezen összefüggések alapján elmondható, hogy a Juhász Gyula által írt "Medievo" című vers magában hordozza a magyar és nemzetközi szépirodalomban gyakran előforduló témákat, formai és stiláris eszközöket, valamint történelmi és kulturális kontextust.
A vers teológiai szempontból kifejezi a vallás és harc kapcsolatát, illetve az egyéni hitélet és a világi események közötti feszültséget.
Kezdjük a bibliatudománnyal. A versben megjelenik a Krisztus serege, amely a Krisztus sírját védi. Ez utalhat a Biblia Újszövetségében leírt eseményekre, ahol a keresztények Krisztus sírjának védelmére egyesültek. Ezen kereszténység elveire utaló cselekedeteknek fontos szerepük van a bibliatudományban.
A patrisztika nézőpontjából is értelmezhető a vers. A patrisztika korában, amely az első öt évszázadra terjedt ki, a vallás és harc gyakran összekapcsolódott. A patrisztika atyái, vagyis az időszak jelentős teológusai, éppen a vallás és politika, hadviselés közti összefüggések feltárásával és megértésével foglalkoztak. Ez a versben is megjelenik, hiszen a "pogány csatát" és a "keresztény sereg" felé fordított figyelem és hozzáállás ellentétes.
A skolasztika nézőpontjából a vers hangsúlyozhatja az értelem és hit viszonyát, valamint a vallási kérdések elméleti megközelítésének fontosságát. A skolasztikus teológusok hangsúlyozták az értelem és hit összhangját, és úgy vélték, hogy az érvelés és a filozófiai gondolkodás is fontos a vallási kérdések felfogásában. A versben feltűnő az a kép, hogy a "vén barát" egy könyvben mélyed el, ami arra utalhat, hogy a teológiai gondolatokat tanulmányozza és elmélyíti a vallásos kérdéseket.
Ezen nézőpontok mellett más értelmezési lehetőségek is felmerülhetnek. Például a vers a vallási hit leromlását és a világi küzdelmek elsődlegességét is szimbolizálhatja. A "feketével, bíborral és arannyal" kiszínezett évek és a "hűtelen szerelem" utalhat arra, hogy a vallási elkötelezettség és a lelki mélyedés háttérbe szorul az élet más területei mellett.
Összességében a vers teológiai szempontból a vallás és harc összefüggéseit, a vallási hit és a világi események közötti feszültséget mutatja be. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika ismeretek segítenek árnyaltabban megérteni és értelmezni ezt a kapcsolatot, valamint a versben megjelenő motívumok mögött megbúvó gondolatokat.