A régi óra úgy ketyeg fölöttem,
Mint elfáradt szív a halálos ágyon
S a végtelenbe nő e zaj a csöndben
S egy életet jelez verése fájón,

Egy életet zeng most és visszazengi
Száz bánatát neki a csöndes élet
S búcsúzni kell ma és mindent feledni,
Szerelmet és bort, verset, büszkeséget,

Halott apám megálló szívverését,
És születő öcsém első sírását
És egyre nő a csönd és a sötétség

S a lelkemet nagy számadásra várják
És én lefekszem s mint a régi gyermek,
Fáradt kezekkel, úgy vetek keresztet.

Elemzések

A vers első sorában a régi óra ketyegése jelenik meg, amely a halálos ágyon elfáradt szív hangjára emlékeztet. Ez a kép összefüggésbe hozható a mai természettudománnyal, mint például az orvostudománnyal, amely a szívrohamok és más szívbetegségek kezelésében és megértésében jelentős fejlődést ért el. A vers második részében a csendben növekvő zaj és a verés fájdalma egy élet jelez, amelyre utalhat a genetikai kutatás és a sejtek működésének jobb megértése, valamint a szervek és rendszerek összhangjának felfedezése.

A következő sorokban a csöndes élet száz bánatától zengő életet említi a költő. Ez a gondolat a természeti környezet hatása lehet az emberi életre, például a levegő minőségének és a környezeti tényezőknek az egészségre és a jólétre gyakorolt hatásával foglalkozó kutatásokra utalhat.

A következő sorpárok a búcsúzásra, valamint az apja halálára és a testvére születésére utalnak. Ezek olyan életesemények, amelyek szintén kapcsolódhatnak a modern genetikai kutatásokhoz, pl. az öröklődési mintázatok és a gének szerepének jobb megértéséhez.

A vers utolsó sorai a lelkemet nagy számadásra várják és a keresztvetés mozzanata jelennek meg. Ezek a sorok a tudományos ismeretek és a vallásos hagyományok, a lélek és a szellem fogalmának összefonódására és a világegyetem misztériumaira utalhatnak.

Összességében a vers számos olyan témát érint, amelyek a mai természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe hozhatók, például a szívbetegségek, a genetika, az öröklődés, a környezeti hatások az egészségre és az emberi élet misztériumai.

A Juhász Gyula "Mint régesrégen..." című versében több teológiai motívum is jelen van. A vers első sorában találkozunk a fáradtságra és halálra utaló képpel, amely a halálos ágyon nyugvó elfáradt szívvel hozza összefüggésbe a versen keresztény teológiát. Ezen keresztüli a halálos ágy az emberi lét múlandóságára, a földi élet végső határára utal. A szív ketyegése pedig a röpke idő múlásának szimbóluma.

A vers második bekezdésében megtalálható a búcsúzás motívuma, amely megjelenik a szeretet, a vers és a büszkeség mellett. Ez a rész a változás és az elengedés felé fordulást jelképezi, és a keresztény teológia keretében az elkövetkező örök élet felé való haladást jelentheti.

A harmadik bekezdésben a csönd és a sötétség motívuma található, amelyek a patrisztika jegyei lehetnek. A patrisztika időszaka a kereszténység első évszázadaitól a 8. századig tartott, és fontos szerepe volt a keresztény doktrínák tisztázásában és megfogalmazásában.

A vers utolsó soraiban pedig a különböző cselekedetek eredményének számadására való várakozás jelenik meg. Ez a skolasztika, vagyis a középkori keresztény filozófia irányzatának jegye lehet, amely hangsúlyozta a cselekedetek következményeinek fontosságát és a megbánást és bocsánatot.

Ezeken kívül más teológiai megközelítések is lehetségesek a vers kapcsán. Például a bibliai utalások, a vallásos ikonográfia vagy a spirituális tapasztalatok. Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a vers többféle teológiai szemléletet is magában foglalhat, és felveti a kereszténység alapvető kérdéseit, mint az élet múlandósága, a búcsúzás, a végső számvetés és a vallásos hagyományokhoz való kapcsolódás.

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A költemény kezdő sorai utalásokat tesznek a régi időkre, amik jellemzőek lehetnek például a klasszikus görög és latin irodalomra is. A "régi óra" motívum a múlás és az idő jelképe, amelyek a nagy életérzéseket és fájdalmakat is elviszik magukkal. A halál ágya és az élet jeleit hordozó óra motívumaival a költő mély filozófiai gondolatokat is megjelenít.

A versben megjelenő visszatekintés és feledés motívumai szintén megtalálhatóak más irodalmi művekben is. A búcsú és feledés motívumai például szerepelnek Shakespeare drámáiban és szonettjeiben is, ahol a múlás és a halál örök témáit feldolgozza a költő.

Az apai és testvéri szerepek, a családi kötelékek, a halál és az újjászületés motívumai szintén gyakran előfordulnak a világirodalomban. Az apai szerepnek a korai elvesztése, a testvéri viszonyok, a születés és a halál témái például sok Shakespeare drámában is megjelennek, ahol a családi kapcsolatok és a sors fordulatai dominálnak.

A vers záró soraiban a költő lefekszik és keresztet vet, amely a keresztény vallásos motívumok közé sorolható. A lelki számadást és a megtisztulást jelképezheti a keresztvetés, amely a keresztény irodalomban is előforduló motívum.

Összességében a versben megjelenő motívumok és témák általánosságban megtalálhatóak a nemzetközi szépirodalomban is, de a költemény egyedisége és a magyar irodalomhoz való kötődése is jellemző. A költő Juhász Gyula, aki a 20. század elején élt és alkotott, így a kortárs magyar irodalomhoz is kapcsolódik. A vers mélysége és filozofikussága pedig a modernista irányzatokhoz, például a szimbolizmushoz vagy az expreszionizmushoz kapcsolható.