I

Trombitaszó

Az alkonyi Tiszán átszáll merengőn
A takarodó trombita szava,
Mint párját vesztett vadgalamb az erdőn
S túl tornyokon borong haza... haza.

A falu lelke zeng a trombitában
Szilajon, mélán, árván, elhalón.
Az ég pirul haragvó esti lázban
S a felhő rajta: holt hattyú a tón.

A falu lelke esd a trombitában,
Mely magánosan búg, trara, trara.
Városból szálló honvágy ez haza.

És elcsuklik a hang az éjszakában
Egy hosszú, hosszú fáradt altatóval,
Mint a fiáért síró anyasóhaj.

II

Reflektor

Túl a Tiszán, az újszegedi parton
Egy óriás szem nézi Szegedet,
Száll vén tetőkre, fákra bús kitartón
És kémleli az esti egeket.

Az alvó Tisza fölé von szivárványt,
Új Hadak útját mély hun sír felett.
Virrasztja a ráctemplom ódon álmát,
Majd a Boszorkány szigeten mereng.

Borzongva látják a poros akácfák,
Hajlongva várják varjas jegenyék
A néma partok lázas, nagy szemét.

A Város alszik, ő imetten átszáll
S egy bőgős hajó kormány lebeg,
Mint Elmo tűz komor gályák felett.

Stílusok


Trombitaszó (Ady stílusban)




Az alkonyi Tiszán libben a mélán

A takarodó trombita hangja,

Sír szerte a városban, az égen át száll

S mintha sértett madár volna haza... haza.



A falu lelke hull a trombitában

Nyugtalanul, elhalón, árván, vadon.

Az ég haragosan pirul lángoló lázban,

S a felleg csak halott hattyú az ódon.



A falu lelke vért kiált a trombitában,

Mely magánosan zúg, dúrásra dúrásra.

Honvágy száll e hang a távolból haza.



Az éjszakában elcsuklik parányiban

A hosszú, hosszú fáradt altatóval,

Mint anya zokog a fia sírján.





Reflektor (Ady stílusban)




Túl a Tiszán, az újszegedi parton

Szeme megsebez Szegedet, óriás szája,

Száll toronyra, fára búsan, kitartón

És révül az esti égbe távolra néz.



Az alvó Tisza fölé húzakodik az írisz,

Óhajok völgye mély hun sírja fölett.

Őrködik a kőtemplom álma homályos cédrin,

Majd a Boszorkány szigettől távol mereng.



Borzongva nézik a poros akácfák,

Hajlongnak a varjúkkal bolygó fűzek,

A néma partoknak szeme forró, nagy.



A város ürömben alszik, ő kisiklik e térben

S egy sötét hajó kormánya lebeg,

Mint Elmo tűz felett, mint sötétben lélek.


Szelíd, szegedi versek





Trombitaszó




A Tisza alkonyán merengőn át

A takarodónk trombitaszót szállt,

Mint elveszett vadgalamb az erdőt,

S túl a tornyok felett hazajött... hazajött.



A falu lelke ének a trombitában,

Vadul, szomorúan, magányosan elmarad.

Az ég piros fájdalmából pirul a homályban,

S a felhő a holt hattyú a tó felett.



A falu lelke könyörög a trombitában,

Mely magányosan zeng, trará, trará.

Vágyként emelkedik a városból hazájába.



A hang megszakad az éjszakában

Egy hosszú, fáradt altatóval,

Mint a síró anya fiaért zokogva.





Reflektor




Túl a Tiszán, a szegedi parton

Egy óriás szem figyeli Szegedet,

Fénye révül tetőkre, fákra dalolva,

És a kéklő égbe tekint végig.



Az alvó Tisza fölé ívet von a szivárvány,

Új Hadak útja mélyen hun sírok fölött.

Felrázza a régi templomok álmát,

Majd a Boszorkány szigeten időzik.



Remi fáradtsággal a poros akácfák

Táncolva várnak varjúkkal a jegenyékhez,

A néma partok izgatott, nagy szemét.



A Város aluszik, miközben neki száll

S egy ködös hajó kormány lebeg,

Mint Elmo tűz a komor gályák fölött.

Elemzések

A versben megjelenő természeti elemeket és jelenségeket természettudományos szemmel is lehet értelmezni. Az első versszakban említett Tisza folyó a tájban és a környezetben fontos szerepet játszik. A folyó alkonyi fényei és áramlása megfigyelhető és leírható a hidrodinamika, az elektromágnesesség és az optika tudományával kapcsolatban. A takarodó trombita szava pedig a hanghullámokkal és a hang rekonstrukciójával hozható összefüggésbe.

A második versszakban említett óriás szem és a reflektor a megfigyelés és a fénytechnikai kutatások területét érinti. Az óriás szem és a reflektor reprezentálhatja az emberi látás képességét és a fénykibocsátás, -visszaverődés és -törés fizikáját. A szivárvány és az esti égbolt megjelenése pedig az optika, a napfény szóródása és a színvisszaverődés jelenségeivel hozható összefüggésbe.

A versben az élőlények, például a vadgalamb, a házban és a természetben élő ember is megjelenik. Ezen lények viselkedése, érzékelése és interakciója a környezetükkel a biológia és az etológia tudományával kapcsolatban vizsgálható.

Összességében, a versben megjelenő természeti képek és jelenségek természettudományos megközelítést igényelnek, amelyben a fizika, a biológia, az optika és más tudományágak is fontos szerepet játszhatnak. A természettudomány legfrissebb felfedezései és kutatási eredményei segíthetnek további mélységben megérteni ezeket a jelenségeket és összefüggéseket.

A vers több lehetséges irodalomtudományi szempontból is értelmezhető.

1. Stílus és forma: A versek ritmikusak és rímesek, jellemzőjük a szép hangzás és zeneiség. A versszakok egymás után következése, valamint a refrénszerűen ismétlődő sorok struktúrális és ritmikai egységet alkotnak.

2. Téma: A versekben a lírai én a természet, konkrétan a Tisza folyó megfigyelése révén a városi és falusi élet közötti különbséget mutatja be. A trombitaszó távolságot jelent, a vágyott hazába, otthonba való visszatérést szimbolizálja. A reflektor a városi életet és modernitást képviseli, ellentétesen a természet nyugalmával és hagyományokkal.

3. Hangulat: A versek hangulata melankolikus, vágyakozó és nosztalgikus. Juhász Gyula a természet és az emberi élet kapcsolatát ábrázolja, különös figyelmet fordítva a vidéki életre és a természeti elemekre, mint például a Tisza folyóra.

4. Magyar irodalmi kontextus: Juhász Gyula a századelő jelentős magyar költője. A versei az akkori kor társadalmi és politikai viszonyait, valamint a magyar vidéki életet és hangulatot tükrözik. A szimbolikus elemek és a természetillusztrációk jellemzőek verseire.

5. Nemzetközi összefüggések: Juhász Gyula műveiben nyilvánvaló a romantikus és szimbolista hagyományok hatása, ami a nemzetközi szépirodalomra visszavezethető. A természet és az emberi érzelmek költészeti megjelenítése közös elem a nemzetközi irodalomban is.

6. Szimbolizmus: A trombitaszó és a reflektor szimbolikus jelentőséggel bírnak a versekben. A trombitaszó csöndes megszólalása a vágyott otthon és hazába való visszatérést szimbolizálja. A reflektor a modern városi életet és a technológia jelenlétét képviseli, amely kontrasztban áll a természet nyugalmával és hagyományos értékeivel.

Ezeket az összefüggéseket figyelembe véve a verset irodalomtudományi szempontból lehet értelmezni a magyar és nemzetközi irodalom területén.

A vers két részre oszlik, így mindkét részt külön elemzem teológiai szempontból.

I. rész – "Trombitaszó"
Ez a rész a versek kezdő része, és bemutatja a trombitaszó hatását a falu és az ég között.

1. Bibliatudomány:
A trombitaszóra való utalás a Bibliában több helyen is megtalálható. Például a Zsoltárok könyvében így ír a trombitákról: "Hirdessetek áldozatot a trombitahiányban, az Úrnak ahol a nap sírásban búsong" (Zsoltárok 81:4). Ez a vers is a szomorúságot és búsongást fejezi ki.

2. Patrisztikus nézőpont:
A patrisztika időszakában a hangszereknek, például a trombitának is szimbolikus jelentése volt a spirituális életben. Szent Ágoston szerint a trombita ébreszti fel az embert a lelki alvásból, és felhívja a figyelmet Isten üzenetére és követelményeire.

3. Skolasztika:
A skolasztika időszakában a hangszereknek nincs különösebb szerepe a teológiai gondolkodásban, így erre vonatkozó részletes elemzés ebben az esetben nem releváns.

II. rész – "Reflektor"
Ez a rész a versek második fele, amely a Tiszán túl található óriás szem megfigyelését mutatja meg.

1. Bibliatudomány:
Az óriás szem és a bús várakozás utalhat a messiási várakozásra egész keresztény teológiában. Az ódon álmú ráctemplom és a Boszorkány sziget metaforikusan utalhat a múltra és a sötétségre, amelyet a Messiás világossága megvilágít.

2. Patrisztikus nézőpont:
A patrisztikus gondolkodásban fontos szerepet játszottak a természeti jelenségek és az isteni jelenlét közötti kapcsolatok. Az óriás szem lehet a megfigyelő szimbóluma, aki a természetet tanulmányozza és az Istentől jövő tanításokat értelmezi.

3. Skolasztika:
A skolasztika időszakában a természeti jelenségeknek nem volt különösebb teológiai jelentőségük, így erre vonatkozó részletes elemzés ebben az esetben nem releváns.

Összességében a vers teológiai szempontból a várakozást, az Istennel való kapcsolattartást és az emberi emóciók kifejezését mutatja be. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus elemzés segítségével mélyebb betekintést nyerhetünk a vers teológiai üzenetébe.