Juhász Gyula "Szemek beszéde" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve számos összefüggés és jelentés található mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Először is, a versben észrevehető a romantikus hangulat és a természetleírások, amelyek a magyar romantika irányzatához kapcsolódnak. A tenger és az ég, valamint a bús messzeségek képekben megjelenő kettősség és vágyakozás motívumai a romantikus lírai érzékenységet és az emberi élet viharait fejezik ki.
A versből áradó gyermeki érzések és a múlt iránti áhítat szintén jellemzők a magyar költészetben. Az elveszett gyerek- és ifjúkor, valamint a drága múlt motívumai közvetlenül kapcsolódnak a magyar líra hagyományához, amelyben a költők gyakran nosztalgikus visszaemlékezéseket írnak az elveszett boldogság, az öröm és az ártatlanság időszakairól.
Ezenkívül a versben észlelhető az emberi sors és a lelkiállapotok ábrázolása, amelyek nemzetközi szinten is gyakran megjelennek a lírában. Az egyik szem, mint az áldozati bárány, szimbolizálja a gyengeséget, a szenvedést és az elnyomást, míg a másik szem a szűzi bátorságot és az áldozati áldozat jelképezi. Ez a kontraszt egyetemes témák, mint az emberi sors és az élet-tudatosság, valamint az emberek kölcsönhatása és egymásra hatása tekintetében.
A költeményben megtalálhatóak a lírai én kettősségére utaló motívumok, amelyek a modernista irodalomra is hatással voltak. Az egyik személy fájdalmas és riadalmakkal teli életet él, míg a másik személy merész és büszke. Ez a kettős tudatállapot szimbolikusan képviseli az emberi élet ellentmondásait és belső konfliktusait.
Végül, a vers záró sorai, amelyek hangsúlyozzák a végtelenséget, az emberi lét mélységeit és az örök életet, üzeneteket hordoznak a transzcendentalizmus és az expresszionizmus irányzataiból, amelyek nemzetközi irodalmi mozgalmak.
Összességében Juhász Gyula "Szemek beszéde" című versében felfedezhetők számos magyar és nemzetközi szépirodalmi összefüggés és jelentés. A romantika, a gyermekkor és a múlt iránti vágyakozás, az emberi sors és a lélekállapotok ábrázolása, a lírai én kettőssége és az örök élet motívumai mind jelen vannak a versben, amelyek általános témák a világirodalomban.