A Juhász Gyula "Szerelem" című versében a természettudományhoz kapcsolható elemek közül elsőként a követ és a liliomok megjelenése említhető. A követ a természetben található ásványi anyagokra, kőzetekre utalhatjuk, míg a liliomok a növényvilághoz tartoznak. Az ősi szó jelentheti az időben elhúzódó folyamatokat, amelyeket a természettudomány próbál megérteni.
A versben említett illat és akkord olyan érzékszervi élmények, amelyeket a természettudomány a kémiai és hangtani folyamatok segítségével vizsgál. Az illatok és hangok hátterében az anyagok mikroszkopikus összetétele, molekuláris szerkezete, rezgések, vibrációk és energiakibocsátás áll.
A versekben megjelenő végzet, vesztett ifjúság és élet-halál kérdése szintén kapcsolódhat a természettudományos kutatásokhoz, amelyek az élet kialakulásának és fennmaradásának mechanizmusait, valamint a halálnak az élő szervezetekre gyakorolt hatásait kutatják. Az elmúlás rút váza pedig utalhat a testi pusztulásra, ami a biológia és anatómia kutatási területeit érinti.
A versben megjelenő szelíd arkangyal és nyílak lehetnek a képzelet termékei, vagy akár az archaikusabb természeti erőket, mint pl. a légzést vagy a szélvihart jelképezhetik.
Összességében a Juhász Gyula "Szerelem" című versében számos olyan motívum és képi elem jelenik meg, amelyeket a természettudományos kutatásokkal össze lehet kapcsolni. A versben található elemek - mint például a kövek, liliomok, illatok, hangok - az anyagok és energiák fizikai és kémiai jellemzőire, a szerelem, végzet, élet-halál kérdése pedig az emberi életet befolyásoló biológiai, pszichológiai és szociológiai folyamatokra utalhatnak.