Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad,
Terajtad ösmerte meg.
- Köszönöm neked a két kezemet!

Szemem, a bágyadt, bús tükröző
(Áldott csoda ez!) sorsodba nézett,
És megtanulta, hogy tiszta szövétnek,
Betlehemcsillag, égi vezér...
- Áldjon meg Isten a két szememér!

Mindig azt hittem: rút vagyok,
Csak durva vágyra hangoló,
Szívet bájolni nem tudó.
- Te megszerettél, - s rámigézted
Ezt a halk, esteli szépséget.

Oly csúnya volt, mit eddig éltem;
Kevert, pocsékló, fél, törött!...
- Most a multam is rendbejött,
Ahogy tenéked elmeséltem. -
Mert láttad sorsom: megszerettem.

Nemes, szent csordultig-hited
Aranykelyhét felém kínáltad,
Szerelmed grálborát ajánltad.
Most már, míg élek, szent leszek!
Felmagasztaltál; fent leszek;
Mindig "te színed előtt" járva...
Ó hála, hála, hála, hála!

1915

Stílusok

Az én két lanyha, fáradt asszonypartom,
Hogy milyen árnynyal todos, ha pihentet,
Mint hódol ifjuság, ha mozdulat,
Tudhatnád csak veled.
- Köszöntöm éned lelkem elhajtóját!

Bajos és bánatdalra nyergem, szempilláim
E gyászos-világos tisztára lesették,
Mily honorált szavakba bódult,
Mily tiszta ajakakba injekció,
- Áldom Isten szerzetet, két szemem boldogságát!

Dacul vezeklő vér nyeltem nyillal mégis,
S vad tettre wektort vadásztam,
Kezem heven ráborúlt vésni, zilálni, látvány lenni.
- Te megramarta engem, s megjelöltél
Az est avar selymes-szakállával.

Asszonyrút éltem az enybeszökkene
Que vautegyúttisztel, grossolok,
A hertelen cseppet nem érzém,
- Most teljes lett mindenem,
Ahogy töröltem egyedül teneked.
Megtudál-én vártam a te szépséged.

Nemtudváraettèszétholttal korábban éltem;
Adjzen adnéka egy csonköltésben,
Lelkit ne voltak ő legcsábítóbb,
- Lehet is szeretni: a te szóból értettem.
E parányi csendit akart egykor én.

Drágám, hisz mostantóloly gyönggyel present
Az aranyszínű misekoporsó,
S a szerelmet kikínált szarcél,
Élnék, hogy áhítattá légy eredő,
Magasztaltál; hogyyen magasodó.
Tolvajúl színed előtt őrződöm...
Ó háde, háde, háde, háde!

Az én két fáradt női kezem
Hogy milyen hálásan, amikor simogat,
Milyen gyengéden nyílik, amikor ad,
Teremed előtt ismerte meg.
- Hálás vagyok az én két kezemért!

Szemem, a gyenge, bús tüköröm
(Ez áldott csoda!) a sorsodba nézett,
És megtanulta, hogy tiszta ragyogás vagy,
Betlehemcsillag, égi vezető...
- Isten áldjon meg az én két szememért!

Mindig azt gondoltam: csúnya vagyok,
Csak a durva vágyakat kielégítő,
A szív bájára képtelen.
- Te megszerettél, és elbűvöltél,
Ezt a csendes, esti szépséget rámvarázsoltad.

Oly rút volt, amit eddig éltem,
Zavaros, pazarló, félelmetes, törött!...
- Most a múltam is helyreállt,
Mint ahogyan neked elmeséltem. -
Mert láttad a sorsomat: megszerettél.

Nemes, szent hited, amelyből teltél,
Aranykelyhedet felém nyújtottad,
Szerelmed grálborát kínáltad.
Most már, míg élem, szent leszek!
Emelkedettek vagyunk; fent leszek;
Mindig "eléd járva"...
Ó hála, hála, hála, hála!

1915

Elemzések

A vers teológiai szempontból a hit erejét és hatását mutatja be. A költő hálát ad Istennek azért, hogy a hit által megtapasztalhatja a szeretetet és a szépséget az életben. A vers általános vallási jellegű, nincsenek konkrét bibliai utalások, de a vallásosság és a vallási tapasztalatok központi témái.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers nem tartalmaz részleteket a Bibliáról vagy bibliai utalásokat. Azonban a vers témája, a hálás szív, a hit ereje és az Istenbe vetett bizalom fontos elemek a keresztény hitben.

A patrisztika nézőpontjából a vers az emberi lelki tapasztalatokat és a vallási érzéseket helyezi a középpontba. A költő hálát ad az Istennek, és kifejezi, hogy a hit által megtapasztalja az élethez való tiszteletet és értéket. Az erős hit és a vallásos tapasztalatok fontosak a patrisztikus teológiai gondolkodásban.

A skolasztika nézőpontjából a vers a lelki tapasztalatokat és az érzelmeket hangsúlyozza. A versekben leírt szerelem és hálát adás az Istennek központi elemei a skolasztikus teológiai gondolkodásnak, amely hangsúlyozza a hit és a lelki tapasztalatok jelentőségét.

Más nézőpontból vizsgálva, a vers kifejezi a költő mély lelki tapasztalatait, és a hit, a szeretet és az elkötelezettség témáit feszegeti. A költő megvallja, hogy az Isten szeretete és megtapasztalása átalakította az életét, és hálás érte. A versben megjelenik egyfajta áhítat és szentséggel való vágyakozás, amelyek meghatározóak a vallási élményekben és vallási költészetben.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, elsőként megfigyelhetjük a versben megjelenő kéz motívumot. A kéz a legfrissebb felfedezésekkel összekapcsolható neurokutatási eredményekre utalhat. A kéz érzékenysége és finom mozgása, valamint az érintés hatása a közérzetünkre, az idegrendszer és agy működésének tanulmányozásából ismerhető.

A versben megjelenik továbbá a szem motívuma is, amely a látás, az optikai illúziók és a képi feldolgozás kutatásaival hozható összefüggésbe. Az "áldott csoda ez!" például a szem működésének csodájára utalhat, ahol a szemünk képes benyomásokat venni és azokat az agyunkban feldolgozni.

A versben az emberi vonások, az érzelmek megjelenése is érdekes lehet a modern pszichológia és agykutatás szempontjából. A szerző arról beszél, hogy korábban úgy gondolta, hogy rút és csúnya, de a másik személy jelenléte és szeretete megváltoztatta a látásmódját, és a világ sokkal szebbnek tűnik számára. Ez a kétely az emberi én jelentőségét mutathatja az identitást és az önérzetet kutató pszichológiai kutatásokban.

Végül a versben megjelenik az isteni, térbeli motívum is, például a "Betlehemcsillag, égi vezér" és a "grálborá" utalásokkal. Ezek a vallási és filozófiai témák kapcsolódhatnak a modern fizika és kozmológia kutatásokhoz, például az előszóval megtalálható kvantumfizikai kutatásokhoz, amelyek az univerzum mélyebb működését tanulmányozzák.

Ez csak néhány példa arra, hogyan kapcsolható össze a vers a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, de a részletes elemzés során még több összefüggés kerülhetne felszínre.

- A versíró, Kaffka Margit, a magyar irodalom klasszikusai közé tartozik. A versek írása mellett regényeket és novellákat is írt.

- "A Te színed előtt" című vers egy személyes vallomás, amely az asszony boldogságát és háláját fejezi ki egy másik személy iránt. A szerelem és a boldogság témáit érinti.

- A versben megjelenik a természet jelenléte, amikor a szerző a kezét és a szemét említi, amelyek a szeretett személy előtt nyitottak és lágyak. Ez a természeti elem az irodalmi romantika jegye.

- Az idő dimenziója meghatározó szerepet játszik a versben. A múlttal való szembetalálkozás és annak kibékülése a jelenben reflektál a szerző boldogságára és hálájára.

- A versben megjelenő vallomás személyes hangon íródott, de egyetemes érzelmeket közvetít. A szerző a szerelem erejét és varázsát fejezi ki, amely átformálja az életét.

- A versben található ima-szerű mondatok és kifejezések vallásos elemeket is hordoznak, amelyek az isteni kegyelem iránti hálát és alázatot jelenítik meg.

- A vers időpontja, 1915, a történelmi és társadalmi kontextusba helyezve, az első világháború idejére vonatkozik, amely hatással lehetett a szerző érzéseire és gondolataira.

- Stilisztikailag a versben az aliteráció (a sorokban ugyanazok a hangok vagy hangzások ismétlődnek) és a ritmusos verselés jellemző, amelyek poétikai eszközök a hatás fokozása érdekében.

- A versben megjelenő önreflexió és önvizsgálat a modernista irodalom jegye, amely gyakran foglalkozik a szerző identitásával és a világ megértésével.

- Nemzetközi szempontból a versben a szerelem és boldogság témái, valamint a természeti képek univerzálisak, és megtalálhatók a világirodalomban is.

- A vers műfajilag lírai jellegű, az intimitást és az érzelmek kifejezését helyezi előtérbe. A lírai műfaj a legelterjedtebb irodalmi műfaj, és szinte minden irodalmi hagyományban megtalálható.