Bús ködruhába, nézd leszáll az este.
Gyötri a csendet fuldokló ütem,
Az óra... Halld, amint ébredve - veszve,
Az összecsengést hasztalan keresve
Belehangzik a szavad, - s a szívem.
Most, - most!... Hogy biztat egyre, mindörökre
S előbbre egy lépést se jár az óra! -
- Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve
A reszkető, ijedt kis mutatóra.
Hagyd a panaszt! - Száll még sok alkony árnya,
Együtt theázgatunk sok este még.
Kéz-kézben, csendes óra jöttit várva...
Utóbb elég lesz, - neked is elég.
Kalandos terveket se foltozz váltig! -
Marad az éltünk ünnepnapja ez,
Tán jobb neked, hogy valóra nem válik, -
Tán jobb nekem, ha fészkünk sohse lesz.

1903

Elemzések

A versben felfedezhetőek természettudományos elemek és hivatkozások a természetre és az idő múlására.

1. Ködruha: A vers kezdete ködös atmoszférát sugall, ami utalhat az időjárásra és az atmoszféra jellemzőire. A mai természettudományban a ködöket és a felhőképződést az aeroszolok, a vízgőz és más atmoszférikus részecskék hatása alapján vizsgálják.

2. Csend: A csend szerepe a versben a természeti környezetre, például az állatok viselkedésére és a hangok terjedésére utalhat. A modern akusztikai kutatás lehetővé teszi, hogy mélyebb megértést szerezzenek a hangok terjedéséről és annak hatásairól a környezetre.

3. Az óra: Az óra az idő múlását szimbolizálja a versben. A mai természettudományban az idő és az időmérés kutatása számos területen aktív, mint például az atomi órák és az időszabályozott rendszerek fejlesztése.

4. Szív: A szív itt a jellemző időtartamra és az emberi életkorra utalhat. A kardiológia és a pulmonológia terén történt fejlesztések lehetővé tesznek a szív és a légzési rendszer működésének mélyebb megértését és az egészségügyi problémák kezelését.

5. Alkony: Az alkony az idő múlását és a nappal és éjszaka váltakozását jelzi. A modern asztrofizikában és csillagászatban a naprendszerünk és a világegyetem működését és keletkezését vizsgálják.

6. Fészkünk: A fészek szimbolizálja a biztonságot és a helyet, ahol az egyén otthon érzi magát. A biológia területén történt fejlesztések lehetővé teszik a fészkelő állatok viselkedésének, reprodukciójának és környezetükkel való kapcsolatának jobb megértését.

Ezen keresztül a vers a természettudomány és a természeti folyamatok iránti érdeklődésből, az idő múlásának nyugtalanító hatásából, valamint az ember és a természet viszonyából ad hangot.

A vers Kaffka Margit tollából származik, és a közönyről szól. A teológiai szempontból azonban fontos kiemelni, hogy a vers nem közvetlenül vallási témákkal foglalkozik, így a bibliai tartalmakra és egyéb teológiai koncepciókra való direkt utalások nincsenek jelen. Azonban a versben jelentős mértékben érvényesülnek más vallásos és teológiai gondolatok, amelyeket fel lehet használni a vers teológiai elemzésében.

Az első sorokban a "bús ködruha" és az "este leszáll", amelyek atmoszférát teremtenek, kifejezik a nyugtalanságot és a szenvedést. Ez nyilvánvalóan kapcsolódhat a szenvedéstanhoz és a lélektanhoz, amelyek teológiai szempontból fontosak a Biblia értelmezésekor, különösen a szenvedés problémájának megértése terén. Az "este leszáll" egyfajta metafora lehet a sötétségbe való átsíbolásra, amely a bűnhődés és az elválasztottság állapotához kapcsolódik.

A versben megjelenő "az óra" és annak "összecsengése hasztalan keresgélésében" érzékelteti a kihívást és a hiábavalóságot. Ez kapcsolódhat a vallásos kereséshez és a megtalálás nehézségéhez is, amelyek a bibliatudomány és a vallási filozófia fontos témái. A "szív" szó használata továbbá jelentőséggel bírhat, hiszen a szív a Bírában is gyakran kapcsolódik az ember hitéhez és kapcsolatához Istenhez.

A vers hangvételében és tartalmában a közöny és az elfojtás dominál, amelyek ellentétesek a hit dinamikájával és az Istennel való kapcsolatban. A közöny és az apátia tehát ellentmond a vallási elkötelezettségnek és az Isten iránt tett lépéseknek. A patrisztikai és skolasztikus nézőpontok szerint az embernek aktívan kell részt vennie a hittel és a vallásos gyakorlattal kapcsolatos tevékenységekben.

A vers végén megjelenő "fészkünk sohse lesz" koncepciója pedig azt a képet vetíti elő, hogy az emberi vágyak és tervek hiábavalóak lehetnek, és nem valósulhatnak meg. Ez visszavezet minket a teológiai kérdésekhez, mint például önátadás, önuralom és Isten akarata, amelyek elméletei és gondolkodásmódjai jelentősek a teológiában és a filozófiában.

Mindemellett más vallási gondolatok és teológiai koncepciók is, amelyek nem mutatkoznak meg közvetlenül a bibliai vagy patrisztikus/skolasztikus hagyományokban, de relevánsak és értelmeződnek a költemény szövegében, felhasználhatók lehetnek a verstan és a mű szemantikájának elemzésében.

A vers elemzése irodalomtudományi szempontból azt jelenti, hogy a szöveg megvizsgálása során keressük a kapcsolódási pontokat más irodalmi művekkel és irodalmi stílusokkal. A KÖZÖNY című verset tehát az alábbi szempontok alapján elemezzük:

1. Stílus: A vers lírai stílusú, ahol az érzelmek kifejezése és a hangulati hatás elérése a legfontosabb. Ezt a stílust határozza meg a ködös, romantikus hangulat, a csend és az este jelentősége.

2. Témák: Az elbeszélő az estét és a múlást figyeli meg. A verse kétségbe eséssel tölti el az olvasót azzal a gondolattal, hogy az idő múlásával nem valósítódik meg az eltervezett boldogság. A versben dominál a polaritás: a "szívünk" és "mutató" viszonya, a "panasz" és "alkony" szembenállása.

3. Motívumok és szimbólumok: A "ködruha" és a "fuldokló ütem" motívumai az elkerülhetetlen múlás érzetét és a kilátástalanságot idézik. Az "óra" és a "mutató" azt a tapasztalható idő múlást szimbolizálják, mely megakadályozza a boldogság megvalósulását. A "kalandos tervek" és "fészkünk" motívumai pedig a vágyak váratlan meghiúsulását és az otthon meghittségét jelenítik meg.

4. Összefüggések a magyar szépirodalomban: Kaffka Margit a szecesszió és az impresszionizmus korának egyik fontos képviselője volt. A KÖZÖNY-ben megjelenő hangulat és a ködös atmoszféra hasonló jellegű verseket találhatunk Adyhoz vagy Babitshez viszonyítva, akik szintén a kor emblematikus írói voltak.

5. Összefüggések a nemzetközi szépirodalomban: A versben megtalálható gondolatkörök és motívumok az általános emberi tapasztalatokra épülnek, és ezért számos nemzetközi irodalmi műben visszatérnek. A ködös, romantikus hangulat és a múlás érzete többek között William Wordsworth és John Keats verseiben is megtalálható. A "sorsunk" és az "óra" motívumai pedig a francia szimbolista költészet elengedhetetlen részei, melyek például Charles Baudelaire vagy Paul Verlaine műveiben is előfordulnak.

Az elemzés célja az, hogy a verset beágyazza a magyar és nemzetközi irodalom kontextusába, és megmutassa, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezik más művekkel és irodalmi irányzatokkal.