A vers első sorában az áll, hogy a park már néma és a levélzaj sem hallható, ez lehet arra utal, hogy az évszak őszi vagy talán téli lehet, amikor a fák elhullatják a leveleiket és a természet általában csendesebbé válik. A vers második sorában pedig az áll, hogy a kapuk zárva vannak és a palota alszik, ez pedig lehet arra utal, hogy az emberek elvonulnak, pihennek, talán az éjszaka ideje van és mindenki pihen.
A harmadik sorban említésre kerülnek a virágágyak éjszakai illatát, ami lehet arra utal, hogy bizonyos virágok éjszaka kezdik el kibocsátani az illatukat, mivel ebben az időszakban a rovaroknak jobb esélyük van beporzani a virágokat és terjeszteni a polleneket.
A negyedik sorban előkerül egy balkon, ahol fűzfavirágból kötözött füzért lógatnak, ami elképzelhetően a Buddhista hagyományokra utal és a fenséges illatot árasztja. Itt két karcsú dáma is felbukkan, akik összefogódzva állnak a rácsnál, ami a szoros barátságot, esetleg testvériséget szimbolizálhatja.
Az ötödik sorban megjelenik a kék holdfény és a két árnyék, amelyek szűzi alakjukkal közelebb hajolnak egymáshoz. Ez a sor lehet természettudományos szempontból kevésbé jelentős, de utalhat az éjszakai égbolton megjelenő fényekre és azok szépségére.
A hatodik sorban az "ébredő szó" utalhat a két dáma között kialakuló kommunikációra vagy eszmecserére. Ez ismét egy emberi tulajdonság, ami természettudományos szempontból nem annyira releváns.
A hetedik és a nyolcadik sorban már az emberi érzelmekre utaló kifejezések jelennek meg, amik magán viselik az emberiség természettudományos aspektusát, de inkább az emberi pszichológiához tartoznak.
A kilencedik sorban ismét visszatérünk valami természeti elemhez, a gally rezdüléséhez és a zöld, parázsló szemekhez, amelyek lehetnek állatok vagy akár egy papagáj szemei is.
Végül a vers dátummal zárul, amely az írás időpontját jelzi, és bár nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz, fontos az egy vers elemzéséhez, mert segít a vers kontextusában való értelmezésében és a szerző szándékának megértésében.