Kosztolányi Dezső

A vers első részében Kosztolányi leírja egy éjszaka eseményeit, amelyek meglehetősen általánosak és nem igazán kapcsolódnak a mai természettudomány felfedezéseihez. Az éjszaka eseményei között említésre kerül a kertek holdfényben úszása, a kocsik robogása, valamint a lámpa és gyertya égése a szobában. Ezek mind olyan elemek, amelyek a természet és a városi környezet találkozásának, illetve az ember és a természet közötti kapcsolat megfigyelésének általános motívumai.

A második részben a vers a reggelre vált, ahol a halott nagyapa temetése lesz az esemény központja. Ez az esemény sem tartalmaz olyan részleteket, amelyekhez közvetlenül kapcsolhatóak lennének a mai természettudomány legfrissebb felfedezései. A sírásók és az öregek jelenléte azonban arra utalhat, hogy a társadalomban is megfigyelhetőek ezek az idősödéshez és halálhoz kapcsolódó természeti folyamatok és jelenségek.

A versben azonban megjelennek olyan alapvető természeti motívumok, amelyekkel kapcsolatba hozhatóak a mai természettudományos felfedezések. Az éjszaka alatt például a holdfényben úszó kertek megfigyelése a Föld és az égi objektumok kapcsolatát jelképezi. A holdfény a Napból érkező fény visszaverődése, amely a Holdon keresztül a Földre jut. A versben említést kapnak továbbá a kocsik, amelyek robogása a mechanikus mozgásra utal és a lehetséges közlekedési eszközökre vonatkozik.

A második részben a reggelre vonatkozó részek között található a rozsdás pénz tételének említése a nagyapa szemére. A rozsdásodás, mint oxidációs folyamat, kemikáliai reakciók eredménye, amelyek a fémek korróziójához vezetnek. Ez példa lehet a természeti folyamatok bekövetkezésére és a környezet hatására is.

Összességében a versben található elemek, bár nem kötődnek közvetlenül a mai természettudomány minden friss felfedezéséhez, mégis általánosabb természeti motívumokat tartalmaznak, amelyekkel a természettudomány számos területe összefüggésbe hozható.

A vers szövegét teológiai szempontból is értelmezhetjük. Ebben az értelmezésben a versben megjelenő éjszaka és reggel a halál és a feltámadás metaforájává válnak.

A bibliatudomány, vagyis a Bibliával és annak nyelvi, történeti és kulturális kontextusával foglalkozó tudományág segítségével több részletet is kiemelhetünk a versből. Az éjjel és a holdfény a Bibliában gyakran jelképezik a szenvedést és a nehézségeket. Az éjjeli kertek, a kapualatti robogó kocsik és a fülledt szavak összefüggenek a Golgota eseményeivel, Jézus kereszthalálával. A gyertya és a lámpa, valamint a borzasztó homály az evangéliumi történetek megvilágításávé lehet, ahol Jézus haláltusája közepette az egész világ sötétségbe borult. A halavány arc és az ősz nagyapa halála is az emberi halandóság és a halálvaló szembesülése.

A patrisztikus gondolkodás szerint a halál és a feltámadás keresztény perspektívából fontos témák. A versben megjelenő halál és a képek, amelyek a halállal kapcsolódnak (gyertya, lámpa, borzasztó homály) megjelenítik az emberi szenvedést és a halál elkerülhetetlenségét. Azonban a reggel és a néma angyal képe a feltámadást és a reményt is sugallja. A halálban való részvétel és az elhunyt gyásza szintén a patrisztikus gondolkodás fontos elemei, hiszen a halál emberi életünk része, és a halálban való részvétel és gyászolás, valamint az elhunyt emlékének ápolása is jelentős.

A skolasztika pedig a patrisztikára épülve fejlesztette tovább a teológia gondolkodását. Ez a szemlélet ismeri el a szentek tiszteletét és közbenjárásuk fontosságát. A versben megjelenő rokonok és mosónénik az örök életben való közösség és a könyörgés iránti vágyunkat is kifejezik. A rozsdás pénz a könyörgés és a szentek közbenjárásának fontossága felé irányítja a figyelmet.

Más irányból is megközelíthetjük a verset. Például a humanista szemléletben kiemelhetjük a halál és az öregség emberi tapasztalatait, a múlás, az elmúlás élményét, valamint a gyász és a veszteség feldolgozásának különböző fokait. Ezen keresztül azt is megfigyelhetjük, hogy a versekben az alkotói én (Kosztolányi) benső világa is megjelenik, aki küzd a veszteséggel és a halállal való szembesüléssel.

Összességében teológiai szempontból a versben megjelenő képek és motívumok a halál, a szenvedés, a gyász és a feltámadás metaforaként vagy szimbólumként szolgálnak. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika segítségével további mélyebb rétegeket is felfedezhetünk a versben, és a teológiai gondolkodás különböző szempontjait felhasználva egy összetett és gazdag értelmezést alkothatunk.