Ezen a szürke téli reggelen
hahotázó hózivatarba, ködbe,
gyászfüstölőt lógázva, összetörve,
halott szerelmem sírva temetem.
Szelek dalolnak gyászmelódiát,
sikoltva egy leány előtt vezeklek,
hamu gyanánt hullnak reám a pelyhek,
s a lelkem is csupa fagyos virág.
Holt asszonyok, holt lányok kelnek útra,
s tüzes szivekkel búcsuzunk mi tőlük,
ezer fehér csókunk a szemfedőjük.
És bámulunk könnyezve, lángragyúlva...
Olyan gyötrelmesédes, oly mesés
ez a fehér, mosolygó temetés.
1908
A vers természettudományos szempontból inkább a képi és érzelmi elemekre fókuszál, nem pedig a legfrissebb tudományos felfedezésekre és azokhoz való kapcsolódásra. Azonban néhány, a természettel, illetve természettudományos felfedezésekkel kapcsolatos elemet meg lehet találni a versben.
A vers első soraiban található hózivatar és köd utal a természeti elemekre, ami az időjárásról, a meteorológiáról szóló ismeretekhez kapcsolódik. Ezenkívül a hó és a pelyhek említése a hováról, illetve azok fizikai tulajdonságaira és szerkezetére utalhat.
A második szakaszban a szelek dalolása és a pelyhek szerte hullása szintén a meteorológiához, a légköroktól és a forgószélektől való ismeretekhez kapcsolódik. Az érintkezési pontokon a hideg érzetet és a fagyosságot is lehet érzékelni.
A harmadik szakaszban az asszonyok és lányok haláláról és búcsúztatásáról van szó. Ez az elem a halál és az elmúlás témájához kapcsolható, ami az emberi test biológiai és élettani működésével, valamint a halállal foglalkozó tudományokkal, például az anatómiával vagy a thanatológiával is összefüggésbe hozható.
A vers utolsó sorai a leginkább átvitt értelemben kapcsolódnak a természettudomány legújabb felfedezéseihez és eredményeihez. A fehér és mosolygó temetés képe felidézheti a fogalmakat, mint a kriogenika (a hidegben való utolsó pihenés), a virágok a növényi kutatásokkal, az összetörés, a hamu pedig talán az anyagi tulajdonságok tanulmányozásával.
Különösen a vers utolsó sorai a legerősebben kapcsolódnak a természettudományhoz, de a vers többi része inkább az érzelmek és a képek kifejezésére összpontosít.
A vers a 20. század elejének magyar irodalmában jelentős helyet foglal el. Kosztolányi Dezső (1885-1936) a modern magyar líra kiemelkedő képviselője volt, és a Fehér temetés egyik legkiemelkedőbb műve. Az alábbiakban néhány lehetséges összefüggést és témákat említünk, amelyek a magyar és nemzetközi irodalomtudomány szempontjából fontosak lehetnek.
1. Stílus és formai elemek: A versben Kosztolányi a szimbolizmus és az expresszionizmus stílusjegyeit kombinálja. Az alkalmazott formai elemek, mint például a ritmus és rímsémák, hangsúlyozzák az érzelmeket, és segítenek a vers atmoszférájának felépítésében.
2. Halál és gyász: A vers központi témája a halál és a gyász. Kosztolányi lelkileg átéli a halott szerelmét, és megjeleníti a gyász fájdalmát és szenvedését. A versen keresztülhaladó téma a halál és az öröklét, valamint a költő belső érzésvilága.
3. Női alakok: A versben megjelennek a holt asszonyok és lányok képei, akiket a költő búcsúztat. Ez a tematika gyakran megjelenik a szimbolista irodalomban, és a női szereplők általában tisztasággal, szépséggel vagy veszteséggel vannak kapcsolatosak.
4. Természeti elemek és atmoszféra: A versben a téli, hideg és sötét környezetben zajlik a temetés, ami azt a hangulatot és atmoszférát hozza létre, amelyet a költő a gyász megjelenítéséhez használ. Az atmoszféra növeli az érzelmek intenzitását és segít a versekben megjelenő érzelmek megtestesítésében.
5. Univerzális élmények és érzések: A vers a közös emberi élményekre és érzésekre fókuszál, mint például a gyász, a veszteség, a szeretet és az öröm. Ez lehetővé teszi a versnek, hogy nem csak korhoz vagy kultúrához kötve értelmezhető legyen, hanem áthidalhatja a határokat, és más kultúrákban is azonosulást váltson ki.
Fontos megjegyezni, hogy ezek csak néhány lehetséges szempont, és a vers sok más aspektusa is vizsgálható, attól függően, hogy milyen szempontból szemléljük.
A vers, Kosztolányi Dezső "Fehér temetés" című műve, teológiai szempontból is értelmezhető. Fontos kiemelni, hogy minden értelmezés szubjektív, és az alábbi elemzés is az adott téma különböző nézőpontjait tükrözi.
A versben megjelenik a gyász és a halál motívuma, ami az egyik alapvető teológiai kérdést érinti: az emberi élet múlandóságát és a halál jelentését. A "halott szerelmem" jelzővel Kosztolányi megjeleníti a szeretett személy elvesztését, ami általánosan jellemző minden emberre. Az olvasó szembesül a halál tényével és a vele járó fájdalommal.
A vers másik fontos aspektusa a temetés és a gyászhoz kapcsolódó szimbólumok használata. A "gyászfüstölőt lógázva" képe az egyházi szertartásokra és hagyományokra utal. A gyászfüüstölő használata a katolikus liturgiában rendszeres, és a megtestesült ima szimbóluma. Az összetört, hulló pelyhek metaforikusan ábrázolják a gyász mélységét és a halott iránti fájdalmat.
A versben megjelenő "holt asszonyok, holt lányok" metaforája az elhunyt szerettek és az őket gyászolók kapcsolatát képviselheti. Az elhunytakra emlékezés és a velük való búcsú elengedhetetlen része a gyász folyamatának. A szövegben a szerző egy ta/rskapcsolatra, talán gyermek-szülő kapcsolatra utal, ami különösen fontos a teológiában, hiszen Isten úgy van jelen az emberi életben, mint a teremtő Atya és az emberi család kapcsolatában.
A bibliatudomány szempontjából értelmezve a verset, lehetőség nyílik a gyász és a halál bibliai kontextusának vizsgálatára is. A Biblia sok esetben foglalkozik a halállal és a gyász folyamatával. Az Ószövetségben például számos sirató könyv található, mint például a Siralmak könyve, ami egy gyászének-gyűjtemény. A Jézus Krisztus haláláról szóló szövegek pedig a patrisztika nézőpontjaira is utalnak.
A skolasztika szempontjából a vers szimbolikus és allegorikus jellege kiemelhető. Skolasztika idején a lélektan és a szimbolikus gondolkodás nagyobb hangsúlyt kapott, ami a verselemzés során fontos lehet. A fehér temetés színe és atmoszférája ellentmondásos lehet, ugyanakkor az emberi fájdalmat és az emberi gyötrelmet is ábrázolja, ami felemelő és spirituális élmény lehet az olvasó számára.
Más szempontokból nézve is érdekes lehet az értelmezés. Például a pszichológiai megközelítésben a gyászfolyamat mélyebb rétegeit és pszichés hatásait lehet vizsgálni. A társadalmi kontextusban pedig az elhunyt szeretett személy társadalmi szerepének és hatásának figyelembevételével lehet megérteni a vers mondanivalóját.
Összességében a "Fehér temetés" vers teológiai szempontból értelmezhető a halál, a gyász és a temetés témaköreinek vizsgálatával. Az elemzés során a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai is érvényesülhetnek, de más megközelítések is alkalmazhatók a szimbolikus és allegorikus elemek, valamint a pszichológiai és társadalmi kontextus figyelembevételével.