Ma félek a holdtól,
e sárga koboldtól,
félek.

Kísérteni feljött.
Körötte a felhők
állnak.

Olyan buta-bámész,
bandzsítva reám néz,
némán.

Jaj, mindenem elhagy.
Oly végtelenül-nagy
a föld.

Meg is halok, érzem.
Reggel hideg ércen
fekszem.

Birkózzak a holddal?
Sötét a hegyoldal
alja.

Zsákutca tövében
elkondul a léptem
búsan.

Az éjszaka ül meg,
bársonypuha, fülledt,
hőség.

Azt hinni, meleg vér,
s mikor tova mennél,
megköt.

Vér fűszere buggyan,
a zegzugos útban:
hulla.

Az éj csúnya lánya,
ha jönne, utána
sírnék.

Egy kapuba állnék,
szólnék neki - árnyék -:
anyám.

Ha jönne barátom,
júdásian áldón
mennék

kígyózva elébe,
s a tőrt a szivébe
döfném.

Baljóslatu sarló
reámveti gyarló
fényét.

Félarca nevet le,
a fénye kezembe
tallér.

Dinnyék szaga szálldos
és émelyeg álmos
lázzal.

Vad illat a fákon,
lihegve kitátom
a szám.

A mély utak alján
kúszom, sunyi-halvány
rabló.

Elemzések

A vers teológiai szempontból többféle értelmezést is magában hordoz. Az alábbiakban röviden bemutatom ezeket az értelmezéseket, figyelembe véve a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

A vers elején a költő félelmet fejez ki a holddal szemben, ami sárga koboldként jelenik meg számára. Ezt a félelmet lehet a természetfeletti, a misztériumok iránti félelemként is értelmezni, ami a bibliai istenlétével kapcsolatos. A költő számára a hold kísértő, bámuló és buta benyomást kelt, amivel szemben tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát.

A "Jaj, mindenem elhagy" sorban a költő az emberi lét nagyságát és jelentőségét veti fel. Az önmagát érezhetően kiszolgáltatott helyzetben látó költő Isten magasztosságára és hatalmára is gondolhat, amely szembenállásban áll emberi kiszolgáltatottságával.

A "Meg is halok, érzem" sorban a költő a halállal kapcsolatos félelmét fejezi ki. A keresztény teológiában a halál kiváltja a bűntudatot és a megtisztulás vágyát, valamint új életre való haladásra késztet. A hetedik sor pedig a költő kétségbeesését tükrözi, hiszen úgy érzi, képtelen legyőzni a holddal való küzdelmet.

A következő sorokban a költő Isten segítségért és megszabadulásért kiált, és megjelenik az éj ábrázolása is. A keresztény vallásban az éjszaka a szenvedés és kísértés idejét jelképezi, ahol az ember képes megtapasztalni Isten közelségét vagy távolát. A költő továbbá a vallási metaforákat használva a holddal és az éjjel szemben állítja Isten anyai és baráti jellemzőit.

A "Baljóslatu sarló" sorban a költő egy sátánikus képet vetít elénk, utalva a gonoszukhoz vonzódásra és az önző vágyakra. A fény tallérrá válásában pedig az anyagi világhoz való ragaszkodást és a pénz jelentőségét lehet felfedezni.

Végül a versben a költő természeti és érzéki képeket használva a testi vonzalomra, a szexuális életre és a bűnbeesésre utal. A "Vad illat a fákon" sorban a költő nemcsak a természet kedves illatait említi, hanem az érzéki vágyak és a romlás kísértését is megnyilvánítja.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a vers teológiai szempontból áttételesen fejezi ki a költő kapcsolatát Istennel, a hit, a kísértés és a bűn problémáját, valamint az emberi lét kétrétű természetét. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai során ezeket a témákat tovább lehetne boncolgatni és megvilágítani.

Az alábbi vers Kosztolányi Dezső "Szeszélyes futamok a holdról" című művéből való. Az irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén.

A vers első sorai a holdtól való félelmet fejezik ki. A hold kísértetként jelenik meg, ami egy olyan motívum, amit más művekben is megtalálunk. Például Shakespeare "Macbeth" című tragédiájában a szereplők a sötétben kísértetként megjelenő holdtól félnek.

A versben megjelenő buta, bámész hold képe a romantikus irodalomra is utalhat, ahol a hold gyakran szimbolizálja a vággyal, érzelmekkel és az elragadtatással kapcsolatos motívumokat. A francia költészetben is gyakran előfordul a hold motívuma.

A versben megjelenő végtelenül nagy föld motívuma a szimbolizmusra utalhat, ahol a föld gyakran jelképezi az élet nagyságát és megfoghatatlanságát. Például Arthur Rimbaud „Őrületek” című versében is megjelenik a „végtelen föld” motívuma.

A reggel hideg ércen fekszem képe már a szürrealizmus irányzatára utalhat, ahol a tárgyi világ és a lélektani világ elmosódik egymásba, és az abszurd valóság megjelenítése az egyik jellemző.

A versben megjelenő „birkózzak a holddal” kérdés a modernizmusra, és különösen a abszurd drámákra, például Samuel Beckett „Godot-ra várva” című művére utalhat, ahol a szereplők értelmetlen tevékenységet végeznek és kétségbe vonják a világ értelmét.

Az éjszaka és a hőség motívumai is a modernista irodalomra utalhatnak, ahol a szenvedély, a vágy és az érzékek meglódulása jelenik meg. Például Ernest Hemingway "Fiesta" című regényében is megjelenik a forró és izzó éjszakai hangulat.

A versben megjelenő hulla és a halál motívuma több korszakban is fontos szerepet játszik az irodalomban. A szonett formai rendjét bemutató Petrarka „Canzoniere” költeményeiben a halál és az elmúlás szimbolikus jelentőséggel bír.

A barát és a barátság képe is a modernista irodalomra utalhat, ahol gyakran felbukkan az árulás, a kettősség és a bezártság motívuma. Például T.S. Eliot "A földi és a mennyei szerelmek" című drámájában a barátság különleges és szorongató formáját mutatja be.

A versben megjelenő sarló motívuma politikai irodalmi összefüggésekre utalhat, ahol a sarló a forradalom vagy az elnyomás jelképe lehet. Az orosz irodalomban például Jevgenyij Zamyatin "Akihez hajdanán" című regényében használja a sarló motívumát.

Mindhárom költői hagyományra, romantikus, szimbolista és szürrealista, élethelyzetbe helyezi, egyéni nyelvezetén és stílusán keresztül sajátos értelmezést adva a motívumoknak és egyéb irodalmi elemeknek. A vers a Kosztolányi sajátos lírai hangvételét követve a belső érzések és gondolatok világába enged betekintést, miközben egyetemes témákat és motívumokat érint.

A vers alapvetően az emberi félelem és kiszolgáltatottság kifejezésére szolgál, de számos olyan elemet is találunk benne, amelyeket kapcsolatba hozhatunk a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első részben a holdat említi a költő, amelyre félelemmel tekint. A mai természettudomány szerint a hold egy űrtest, amely a Föld legközelebbi szomszédja. Az űrkutatás fejlődése révén számos információval gazdagodtunk a holdról, például annak felépítéséről, kialakulásáról és évődéséről.

A következő részben a felhőkről szól a vers. A felhők alapkérdései a meteorológia tudományához tartoznak, amely foglalkozik az időjárás elemzésével és előrejelzésével. Az utóbbi évtizedekben a felhők működésének részletes megértésével kapcsolatos kutatásokat végeztek, amelyek segítettek előrejelző modellek fejlesztésében.

Az "Olyan buta-bámész, bandzsítva reám néz, némán" részben az állatok viselkedése és az emberekkel való kapcsolatuk ismertetésre kerül. Az etológia, azaz az állatok viselkedéseivel foglalkozó tudományág az újabb kutatásokkal egyre többet mutatott meg arról, hogy az állatok képesek kommunikálni egymás között és az emberrel is.

A következő részben a Föld méretével és végtelennel való kontraszt áll fókuszban. A mai természettudomány előrehaladása révén pontosabb képet kaptunk a Föld méretéről, alakjáról és koráról. Az űrkutatás segítségével több információt kaptunk a világegyetem végtelen méretéről és kiterjedéséről is.

A "meg is halok" részben a halál és az élet folyamataival találkozunk. A biológia és a genetika tudományos eredményei lehetővé tették számunkra, hogy jobban megértsük az élet és a halál mechanizmusát a sejtszinten. A halál utáni folyamatokat is vizsgálták, például az elhunyt test lebomlását, illetve az élet utáni lehetőségeket.

A "Birkózzak a holddal?" részben a fizika képviselteti magát. Az űrkutatás során elmélyítették a gravitációs erő, a holdtömeg és a Föld körüli pályájának mechanizmusa kapcsán. A fizika továbbá bemutatta az energia átalakulásainak módjait, amelyek a birkózás során központi szerepet játszhatnak.

A "Dinnyék szaga" részben az érzékszerveken keresztül kapcsolódunk a természettudományhoz. Az illatok a kémia általános területéhez tartoznak, és a piros dinnye illata a mai napig tanulmányozásra került.

Végül, a "Vad illat a fákon, lihegve kitátom a szám" részben a növények és a légzés kapcsolatára utal. A biokémikusok és a biológusok felfedezték a fotoszintézis folyamatot, amelyben a növények az atmoszféra szén-dioxidjából oxigént állítanak elő, amelyet az állatok vesznek fel és lélegznek be.

Ezen példák azt mutatják, hogy a természettudományok eredményei számos aspektusát megtaláljuk ebben a versben, még ha eredetileg is az emberi érzelmek és gondolatok központi témáival foglalkozik is. A természettudományok folyamatos fejlődése és kutatása új perspektívákat és megértéseket kínál, amelyek a kultúrát és az irodalmat is gazdagítják.