Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A mantuai herceg muzsikusa

Passuth László Tiziano halálával kezdi regényét. Itáliában elhalványodik a képzőművészet sokszázados ragyogása a múzsák az új művészet - a zene felé fordulnak. Ekkor tűnik fel Claudio Monteverdi, Itália máig is legnagyobb komponistáinak egyike, az opera teremtő géniusza: fiatalon Mantuába kerül, ahol egy eleven szellemű herceg (aki oly ismert szerepet kapott a Rigolettóban) ösztönzi arra, hogy kiformálja a "dramma per musica"-t - a mai operát. A kicsiny, de tündöklő mantuai udvarnak Tasso, Monteverdi és Rubens örök alakjai adnak mély történelmi értéket. E kevéssé ismert, késő reneszánsz és kora barokk határvonalán álló kort teremti újra e nagy komponista sorsának tükrében a szerző nagyléptékű történelmi regénye.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
bedo
500 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

sóra, titkos kulcsával kinyitotta a másik ajtot, belépett a dolgozószobájába. Itt várt Chieppióval
együtt Contarini, a Serenissima uj követe, aki éji kihallgatást kért s kapott.
- Főméltoságu herceg ur (a velenceiek soha nem adták meg a fenség titulust), az egész
Signoria nevében fogadja hálás köszönetem a mai páratlan ünnepért. Kegyességed oly
élménnyel gazdagított, melyet igyekezni fogok darabos tollammal megjelenteni uraimnak.
Mielőtt még rátérnék kihallgatásom valodi okára, kérem hercegségedet, engedjen meg egy
kérést!
Vincenzo fejéből elszállt egészen a mámor. Résen lenni, ha Szent Márk követével beszél.
- Nekünk... Contariniaknak Pádua mellett, Piazzolában feküsznek földjeink. Nagyatyám
szinházat épitett... helyesebben - ő a kisebbiket, atyám a nagyobbat. Az én tisztem lenne, hogy
élettel töltsem meg e falakat. Ha kegyességed megengedné, hogy eljátsszuk ott az Orfeöt!
Ez őszinte? Soha nem lehet tudni, milyen érzéseket rejt a kékesre borotvált arc mögött villanö
velencei agy. De nem tudja elfojtani a mosolyt:
- Igazán tetszett, Contarini?
- Hercegséged tudja, hogy sokat jártam külországokban, Madridban a király... Versailles-ban a
királyné szinházában... Londonban pénzért vettem jegyet, mert az ott lehetséges, nem sérti a
társasági illemet. Tragédiákat lát1am, alantas komédiát, pásztoijátékokat, kegyes rappresen-
tazionékat. De szivemből mondom, s kérem, ne vegye hizelgésnek: ehhez fogható szépet nem
hallottam soha. Mintha rátaláltunk volna valami utra... melyet rég... rég... Boéthius óta
1 85
eltévesztettünk... Hogy ilyen volt-e őseink zenéje, mielőtt a Rialto szigetére költöztek, nem
tudom... De hogy ez a dramma per musica határkő volt... ezt elhiszi nekem majd a Signoria!
- Megiija...? S a kérés, nemesuram?
- Az Orfeo volt számomra a nádméz, mely megédesitette a politika keserű izeit. Hireink szerint
Párma titkos egyezséget kötött Fuentesszel, a milánói spanyol kormányzóval. Madrid nem
bocsátja meg hercegségednek a casalei várépitést... Ha szabadna igénytelen tanácsunkkal
hozzájárulni a szeretett Mantua biztonságához, azt javasolnám, hogy siettessék Torinóban a
házassági tárgyalásokat. Hercegséged egyedül áll; csak Szent Márk köztársaságának
rokonszenve... s a firenzei nagyherceg jo'indulata biztos számára. De ha megkötik a frigyet,
készen áll a savoyai herceg húszezer embere is.
- Madridból rezidensem nem jelent vihart!
- Lerma szereti a szép képeket... Minden vendégének mutogatja, amit hercegséged küldött
Rubens úrral - talán nem tudja... vagy nem híreszteli, hogy a képek nagy része... nem egészen
eredeti... De, herceg úr, más, ami az Unica Cortéban mint kegyes ige hangzik el, s más az, amit
a vaskezű öreg Fuentes tesz. A spanyolok nem szeretik olasz határaiknál - az olaszokat. Szent
Márk városának is résen kell lennie, ha a katolikus felség hű fiai sokadmagukkal próbálnának a
Serenissimánál látogatást. Mindaddig Fuentes csak fenyegetett, mig az itáliai fejedelmek között
nem akadt árulö. De a pármai Farnese gyűlöli hercegségedet, s mindenre kapható! A százados
ellenséggel paktumot kötött... Igen, hercegséged is tudja, hogy ha Itália egészének javáröl van
szo - Velence is olasz!... Ezt kegyességed ősei is megtanulták, amikor száz évvel ezelőtt a
betolakodott franciák pánjára állottak... De ez már Cliöra, s nem reánk tartozik, kegyes uram.
A Signoria felhatalmaon arra, hogy esdve kérjem Itália közös java nevében hercegségedet:
kössön minél gyorsabban szövetséget Mantua s Torino: ez hideg zuhany lesz a pármai árulom!
Ezek után azt kívánom, hogy megérhessem azokat a nyilván még csodálatosabb ünnepségeket,
melyeket fenséged tervez, amikor Francesco ifju herceg aráját bevezeti a Reggiába.
Claudia már lefeküdt, a kisfiúk aludtak, csak Cattaneo bácsi riadt fel: a lány szobájából még
mindig átszűrődött a gyertyafény. ,,Aludj, Nuccia, holnap is lesz nap."
Meglazította az övet Claudio, levetette a csipkegallért, lerúgta a kissé szoros sarut. A maestro
pálcája, ezüstnyelű tőre, tollas kalapja még ott hevert az asztalon. Ahogy apjától tanulta,
néhány csepp nyugtatót töltött a vizezett borral teli pohárba. Ha negyedóra lepereg a homok-
óránr édes bodulatot érez, kiáll a féloldalas főfájás. De addig még benne lüktet az este minden
rezzenése; a Favola szeszélyes tündér: látszólag antik istenek meséje, mitologiai herbárium. A
valóságban: ha a szereplők - zenész, énekes és kóms - eljut a szenvedély csucsához: már kész a
dráma - minden ember orcát kap... minden aranyködbe zárt, árnyak birodalmában rebben ő alak
emberré válik, akinek a lélek feldobbantj a panaszszavát.
Amikor vége volt a rappresentazionénak: összegyűltek a főméltóságok, idegen princek,
követek, prelátusok. A Favolának - mondta Fernando delMedici - nincs párja. Az Euridike
egykori előadása nem is léphet nyomába. Könnyed táncjáték... a szereplők majdnem moz-
dulatlan pöza, az énekesek szöveghez tapadó, színtelen recitativöja - ez volt a Peri-Rinuccini-
dráma az Orfeohoz képest. ,,Szeretnénk egyszer látni a Favolát Firenzében", s ez a legtöbb
volt, amit egy Medici mondhatott.
Mantua érseke idős, fáradt ember volt. Már letett rég arrol, hogy a tridenti zsinat szigorú
szellemében megrefonnálja Vincenzo udvarát. Erre a bemutatóra mégis eljött, nem emelt
kifogást, nem élt fenntartással, s amikor Claudio kézcsokra járult hozzá, némán homlokára
l 86
rajzolta a kereszt jelét. ,,Nihil obstat", mondta a jel, mig halkan hozzátette, hogy az olyan
favola, mely nemes és tiszta emberi érzéseket fakaszt, semmiképp sem lehet az ördög műve.
Mindenkit lenyűgöz a varázs: még hullámzik a színpad, mikor az utolsó akkordok is elhang-
zanak, a hirtelen csendben még bong az érchur, s már felcsap a dörren ő taps, mely megrázza a
Galleria dei Fiumit. Száz asszonykéz csokrot, szál virágot szór a színpadra, de kend őket,
legyezőt, csipke álarcot is dobnak a lelkesedés paroxizmusában: mindez egy perc alatt elborítja
a süllyesztő peremét, kulisszát, a pokol torkát. A szereplők csoportokba verődnek, hajlon-
gának... festett arcukon barázdát mos a könny, kezüket kitárják vagy szivükhöz szorítják... Ott
áll a castrato, fején a koszorúval (második szerepében Proserpinát alakította), most ez a
hosszu, furcsa idomu ember lassú, majdnem szakrális lépésekkel odamegy a clavicembalohoz,

Hasonló cimű könyvek

Passuth László további könyvei