|
Nézd! dércsipte fáink megőszült Csorgó nyálával békés borjú Megmosakodtunk! tornyok között, A testünket nézd! együtt fakad a 1930. január 11. |
Elemzések
Az alábbi vers Radnóti Miklós Pogány köszöntő című műve. A vers mindenekelőtt a természettel kapcsolatos képeket, tárgyakat és érzelmeket jelenít meg. Ezért természettudományos szempontból is érdekes lehet, hogy a vers milyen módon kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez.
Az első sorban a dércsipeszek megőszült fáinkon ülnek, ami arra utal, hogy a természetről általában beszél a vers. A dérc az időjárási jelenségek egyik formája, amely a hidegben történik. A dérc kialakulása és hatásai számos tudományterületen vizsgálat tárgya lehet, például meteorológiában, hőlélektanban és atmoszféra-fizikában.
A második sorban megemlített harangú tornyok és imák kapcsán a vallásosság és a hit jelentősége jut előtérbe. Ez azonban nem teszi lehetetlenné a természettudományos megközelítést, hiszen az emberi viselkedés, összetevők, és ezáltal az imák vagy a vallási helyek is a természeti erővel függnek össze. Az emberek tevékenysége és hatása a természetre szintén vizsgálható például az ökológia, az emberi tevékenység hatása a környezetre vonatkozóan.
A harmadik sorban megjelenik a csorgó nyálával békés borjú, amely szintén kapcsolatot teremt a természettel. Az állatvilág vizsgálata a biológiához, az etológiához és az ökológiához kapcsolódik. A szekér szintén természeti erővel, az ember által használt technológia által létrehozott tárggyal kapcsolódik.
Az utolsó sorban a megőszült fák és a rügyek közötti kapcsolat jelenik meg. A fák növekedésének és megőregedésének vizsgálata a dendrológiához és a növények élettani folyamatainak tanulmányozásához kapcsolódik. Az évszakokhoz, különösen a tavaszhoz kapcsolódó rügyek kifejlődése és kinyílása a biológiai ritmusok és a környezeti hatásokat vizsgálja.
Összességében tehát a versben megjelenő természeti képek, tárgyak és érzelmek számos tudományterülettel és kutatással kapcsolatosak. A vers tehát egyfajta összeköttetést teremthet a természettudomány és a művészet között, hozzájárulva a természet megértésének és értékelésének folyamataihoz.
A vers, Radnóti Miklós "Pogány köszöntő" című műve, irodalomtudományi szempontból több fontos összefüggést és jellemzőt is felvonultat.
Elsőként érdemes megemlíteni a magyar irodalmi hagyományokkal való kapcsolatot. Radnóti Miklós a 20. századi magyar líra jelentős alakja, akinek versei sok szempontból kapcsolódnak az irodalmi hagyományokhoz. A "Pogány köszöntő" egyik ilyen kapcsolódási pontja lehet a magyar népdalok és népi szokások világához. A versben megjelenő képek és hangulatok, mint például a fák és a szél, a tornyok és az imák, a borjú és a szekér, valamint a tavaszi kitavaszodás mind olyan motívumok, melyek jól illeszkednek a magyar népi kultúrahoz.
A vers nyelvezete és képi világa is érdekes összefüggéseket mutathat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Radnóti lírája jellemzően erős vizualitással és szimbolikus erejű képi megjelenítéssel rendelkezik. Ehhez az erős képalkotáshoz pedig különböző nyelvi eszközöket használ, mint például az alliterációt (pl. "dércsipte fáink", "megőszült fák közt csókokkal") vagy a metaforákat (pl. "csorgó nyálával békés borjú", "boldog torokkal így, istentelenül fölsikoltunk"). Ezen nyelvi és képi jellemzők átválthatók más irodalmi hagyományokban is megtalálható eszközökre és motívumokra.
A nemzetközi irodalmi összefüggések szempontjából a versben található képek és metaforák több kultúrában is megtalálhatóak. A természeti motívumok, mint a fák, a szél és a tavasz, gyakran alkalmazott irodalmi eszközök a világirodalom számos művében. Ehhez még hozzájárulhat a vers hátterében meghúzódó történelmi kontextus, mely az 1930-as években játszódik. Az európai és a világtörténelem során számos olyan esemény és stílusirányzat jelent meg, melyek hatással voltak az irodalomra és ezek nyomai megtalálhatóak a "Pogány köszöntő"-ben is.
Végül, érdemes megemlíteni a verseknek a modern és kortárs irodalommal való összefüggéseit is. Radnóti Miklós lírája a 20. századba illeszkedve sajátosan modern jellegű, ahol a formai kísérletezés és a szokatlan képi megoldások fontos szerepet játszanak. Ezen kísérletező jelleg az irodalomtörténeti összefüggések mellett az akkori kortárs lírának a sajátossága is lehet. A modern avantgárd irányzatok nyomai szintén felfedezhetőek lehetnek ebben a versben, és ezekkel a fogalmakkal párhuzamban érdemes vizsgálni a "Pogány köszöntő"-t.
A vers jelen helyzetben történő teológiai elemzése:
A vers címe "Pogány köszöntő", amely már első pillantásra utal az istentelenségre vagy a pogány hitre. Ezt a köszöntést azonban a vers elején megszünteti a "jámbor imák" megkondulása. Ez lehet egy vallásos cselekedet, amely a keresztény vallás űzésére utal. Tehát a vers kezdetén a vallást, Isten jelenlétét vagy legalábbis a vallási szertartásokat látjuk megjelenni.
Ezt követően a vers átvesz egy másik hangnemet, amely istentelennek, pogány szemekkel tarkítottnak nevezi magát. Ez arra utalhat, hogy a költő elfordult a vallástól, és inkább a természethez, az anyagi világhoz fordult. A versben utalások vannak a természetre, mint a "dércsipte fák", a "szél", a "csorgó nyálával békés borjú", amelyek mind földi, testi elemek.
A vers végéhez közeledve azonban a testi és a természeti elemek összefonódnak: "testünket nézd! együtt fakad a rüggyel drága hús". Ez jelképes lehet a testi és lelki ébredésnek, vagy a test és lélek egységének. Tehát a vers az anyagi és a szellemi világ közötti összefüggéseket is érzékelteti.
A bibliatudomány szempontjából a versben a vallási cselekedetek és a természeti/anyagi világ közti ellentét, a lélek és test egysége és az elfordulás Isten felé egyértelmű témák. Ezek a bibliatudományban is megjelennek, például a Jelenések könyvében vagy a Zsoltárok könyvében. Az Igeben számos passzus található, amelyek a természet, a test és a lélek kapcsolatára vagy az istentelenségre hívják fel a figyelmet.
A patrisztika és a skolasztika szemszögéből közelítve a vers a pogány hit és a keresztény vallás közti ellentétekre utalhat. A keresztény gondolkodásban a pogány hit a hiten kívüli, Isten előtti hitetlenséget jelenti. Azonban a patrisztika és a skolasztika is számos filozófiai és teológiai kérdéssel foglalkozik, amelyek a test-lélek, anyag-szellem viszonylatával és az Isten és ember közti kapcsolattal kapcsolatosak.
Mindenekelőtt azonban fontos megjegyezni, hogy miután a vers megszünteti a vallási köszöntést és inkább az anyagi világra összpontosít, a költő hirtelen visszatér a testi és lelki összefonódáshoz, és "fülsikolt" boldogan. Ezek a tényezők lehetnek annak a kifejezése, hogy a költő inkább a testi élményekre és a természeti világra támaszkodik, de ugyanakkor képes valami transzcendensre is, amely hajlandó megértéseket és átéléseket kíván. Ez is összefüggésbe hozható a patrisztika és a skolasztika gondolatiságával, amelyben Isten és az emberi élmények közti kapcsolatot keresik.